BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Kritikus nagyfogyasztók

Hosszú utat tett meg az EU az egységes áram- és földgázpiac kialakítása során 1988-tól napjainkig. Több mint 15 évvel ezelőtt vetették fel a nagyfogyasztók, hogy a vezetékes energiahordozók piacain a kereskedelmi akadályok lebontása az ipari versenyképesség lényeges követelménye - mondja Drucker György, az Ex Libris Kft. ügyvezetője.

Hosszú egyeztetések és küzdelmek nyomán 1996-ban először a villamos energia, majd 1998-ban a földgáz vonatkozásában jelentek meg az uniós irányelvek. A tapasztalatok alapján tavaly már ezek módosításai láttak napvilágot. Az új irányelvek fő rendelkezései, így például a teljes nem háztartási fogyasztói kör kötelező feljogosítása, az idén júliusban lép hatályba, az addigra 25 tagúvá bővülő EU-ban. Ez kétségkívül fontos korszakhatár az európai energiapiac történetében - mondja Drucker György.

Az árampiac vonatkozásában már régebben teljes piacnyitást deklarált az Egyesült Királyság és a skandináv államok mellett Ausztria, Német- és Spanyolország, míg máshol 30-80 százalék közötti a feljogosított kör részaránya. A tényleges szolgáltatóváltásra vonatkozó becslések szerint a nagyfogyasztók körében 5-45 százalék között alakul a váltási arány, és ehhez hozzávehetjük a megtartott szolgáltatóval újratárgyalt szerződések hasonlóképpen magas becslését.

Ezek kétségkívül kedvező fejlemények, különösen annak tükrében, hogy a termelői piac versenyjellege is erősen megoszlik. Jó néhány országban (francia, olasz, spanyol, portugál, ír, görög) a három legnagyobb áramtermelő együttes piaci részesedése meghaladja a 70 százalékot, míg a skandináv régióban és az Egyesült Királyságban csak 10-15 százalék körül van a legnagyobb erőmű részaránya. Még színesebb a kép, ha a kiskereskedelmi piac szereplőit vizsgáljuk. Öt-tizenöt szolgáltatói engedélyest találunk Ír-, Görögországban, Portugáliában és Belgiumban, szemben a 100-200 szereplős finn, olasz, osztrák, svéd piacokkal, nem beszélve a 400-500 cseh és lengyel engedélyesről, vagy a több mint ezer német áramkereskedőről.

Hasonlóan vegyes a kép a földgázpiacok fejlődését illetően. A nagykereskedelmi piacok koncentrálódási foka, néhány kivételtől eltekintve (Egyesült Királyság, Hollandia, Ír-, Német-, Franciaország), aggasztóan magas. Alapvető különbség van persze Dánia, Hollandia és az Egyesült Királyság 85-98 százalékos földgáz-önellátási foka és a többi ország 75-100 százalék közötti importhányada között. Ettől függetlenül is jelentősen változó a gázkereskedelmi szereplők száma (Francia-, Írország és Dánia 8-8 engedélyesével szemben több mint 500 olasz és közel 800 német kereskedő).

Az EU bizottsága felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti szabályozóhatóságoknak hatékonyan kell fellépniük a keresztfinanszírozás kiküszöbölése érdekében. A termelői piac erőfölényes helyzetét, továbbá a határkeresztező kapacitások szűkösségét jelölte meg az árampiac fő akadályaként a piaci struktúrák fejletlensége mellett. A földgázpiacon pedig a rendelkezésre álló kapacitások nyilvánossága, illetve a tárolókhoz való átlátható hozzáférés a kulcskérdés.

A fenti problémák alaposan nehezítik, vagy éppen lehetetlenítik a piacra újonnan belépők tevékenységét. Ennek tükrében érthető az európai nagyfogyasztók nemrégiben megfogalmazott kritikája, főleg az árampiac fejleményei láttán. Megítélésük szerint a piacnyitás eddig még messze nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a jelenlegi néhány meghatározó szereplőn alapuló kereskedési szisztéma egyrészt nem igazán kompetitív, másrészt téves árszignálokat produkál. Mindez aláássa az EU szempontjából is elsőrendű fontosságú ipari versenyképességet - érvel az Ex Libris Kft. ügyvezetője.

Az unió mindenesetre közép- és hosszú távon megfogalmazta várakozásait az egységes árampiac kialakításának menetét illetően: 2008-ig jól működő regionális piacokat kell kialakítani (Egyesült Királyság és Írország, az ibériai régió, Olaszország, a balti államok, Nyugat-, Kelet- és Délkelet-Európa övezeteiben) egységes és koordinált piaci/kereskedési struktúrákkal.

Hosszabb távon egységes nagykereskedelmi piacnak kell támogatnia a regionális piacokat, addigra egységesített átviteli tarifák és rendszerirányítók közötti elszámolások mellett. A kapacitásallokálás, illetve a rendszerhasználat és -irányítás átláthatósága természetes alapkövetelmény.

Hazánknak különösképpen nincs restellnivalója a nemzetközi összevetésben. Az 1995-96-os privatizációt követően a versenypiac feltételei sokkal inkább kialakultak, mint a stratégiai befektetők számos anyaországában. A körülmények ismeretében természetesen a feljogosított fogyasztóknak egyelőre egyik piacon sincsen okuk túlzott dicsekvésre.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.