Régiós lépéselőnyben

A Mol csoportszinten már jelenleg is az egyik legerősebb olajvállalat Kelet-Közép-Európában, miután az elmúlt öt évben több sikeres felvásárlást hajtott végre.

A Mol akkor kerülhet meghatározó pozícióba Európában, és főleg a Balti-Adria folyosón belül, ha sikerül megállapodnia a lengyel olajtársasággal a PKN Orlennel. A két cég együtt ugyanis már egyértelműen a régió vezető olajvállalata lehetne, amellyel már uniós szinten is számolni kell. A szorosabb együttműködésre tavaly év végén nyílt komolyabb lehetőség, miután erről szándéknyilatkozatot írtak alá. Az erről szóló tárgyalások április végén zárulnak le.

A magyar olajvállalat először csak a környező országokban jelent meg benzinkútjaival és vállalkozásaival. Ezek azonban még kisebb lépések voltak. Csák János 1999. februári megjelenése az igazgatóságban jelentős szemléletváltozást hozott. Akkorra datálódik a bejelentés, miszerint a Mol a kelet-közép-európai régióban 4-6 éven belül a legerősebb céggé akar válni.

Csák János 1999-ben még úgy vélte: a Molnak teljes spektrumú energiacéggé kell válnia az elkövetkezendő években. Ez azt jelentette volna, hogy a gáz- és olajszektor mellett erőteljesebben jelenik majd meg a cég a villamosenergia-szektorban is. Akkor még elképzelhetőnek tartottak erőművi és disztribúciós beruházásokat is.

Az az elképzelés Hernádinál is megmaradt, hogy a Molnak a térség egyik vezető vállalatává kell válni, ezt viszont elsősorban nem a nagyságra, inkább a hatékonyságra értik a vállalat vezetői. Ugyanakkor a Molnak az is célja, hogy világszinten közepes méretű cég legyen, ami minimum 5, de inkább 10 milliárd dolláros érték elérését jelenti.

A Mol terjeszkedésének első lépéseként 2000-ben a szlovák Slovnaftban szerzett 36,2 százalékos részesedést, s megkezdte a cég integrációját a Mol csoportba.

A tulajdonszerzés azzal folytatódott, hogy 2002 novemberében többséget szereztek a Slovnaftban, mivel további, több mint 30 százalékos tulajdonhányadot vásároltak a 360 millió dollárt érő készpénzes és részvénycserés ügyletben. Miután meghatározó tulajdonossá vált a Mol, kötelező vételi ajánlatot kellett tennie a még tulajdonában nem lévő Slovnaft-részvényekre.

Ez az ügylet sokáig húzódott, mivel a Molnak meg kellett küzdenie egy helyi befektetővel, amely a Mol szerint tisztességtelenül járt el. A Mol végül is több millió dollárral volt kénytelen többet fizetni ezért az üzletrésznél annál, mint amenynyit erre szánt volna. Ebben az ügyben egyébként még mindig több bírósági eljárást folytat a Mol, mivel vitatja a szlovák felügyelet döntéseit.

A Mol a Tiszai Vegyi Kombinátban is többségi tulajdont szerzett, utolsó opcióját az idén márciusban hívta le. A cég a BorsodChem, illetve annak osztrák tulajdonosai elől vásárolta meg a számára fontos vegyipari cég többségét.

A Mol sikert ért el a horvát olajtársaság privatizációjában is. A magyar cég már 1999 augusztusában előzetes tárgyalásokat folytatott egy esetleges egyesülés lehetőségéről az INA-Industrija Nafte horvát integrált olaj- és gázipari vállalattal.

Miután a horvát kormány végül a társaság privatizálása mellett döntött, a Mol 2003 januárjában tett ajánlatot az INA 25 százalék plusz 1 részvényének megvásárlására. Az ajánlat kedvezőnek bizonyult, s 2003 júliusában a Mol megállapodott a horvát kormánnyal, hogy az INA stratégiai befektetőjévé válik, 25 százalék plusz egy részvény tulajdont szerezve 505 millió dollár ellenében.

A Mol, az INA és a szlovák Slovnaft együttes finomítói kapacitása 450 000 hordó naponta, és kilenc országban együttesen közel 1200 töltőállomással rendelkeznek.