Törékeny lehet a narratívavezérelt, tőkeáttétellel felfűtött rali!

Tény, hogy az US Liquidity Index 2023 óta leginkább oldalaz, és a globális likviditás sem ért el új csúcsot. Eközben az S&P 500 index szárnyalt. Vagyis nem a „több pénz” a motor ebben az emelkedésben, hanem sokkal inkább a jól eladható befektetői narratívák. 

Most épp az AI-szuperciklus a „sztori”

Korábban a csodálatos 7-ekre figyeltünk, hamarosan pedig ránk köszönhet az amerikai szuverén félvezetőipar kiépítésének mítosza. Ezek a piaci üzenetek rendkívül gyorsan terjednek a magánbefektetők körében, akik számára a lehetőségek széles tárháza áll nyitva, hogy azokat különböző kockázati szintű befektetési eszközökben akár önállóan is megvalósítsák. A profitvágyuk megállíthatatlanul növekszik, a józan ítélőképesség pedig ezzel arányosan csökken. De miért?

Ezt a kollektív memóriát a 2022–2024 közötti időszak sem törte meg, jöjjön akár inflációs sokk, kamatemelési ciklus vagy éppen háborús összecsapás Európa peremén. Ennek következménye a lakossági befektetők kockázatvállalási hajlandóságának drámai emelkedése lett, amely 2025 első fél évében rekordközeli nettó egyedirészvény-vételekben, a passzív ETF-ek és a tőkeáttételes pozíciók felfutásában is megjelenik. A marginszámlák volumene történelmi csúcs közelébe kapaszkodott, az opciós piac (különösen a nagyon rövid lejáratú, 0DTE kontraktusok) elképesztő forgalma pedig mindennapossá vált. Ha a globális gazdasági helyzet mindezt alátámasztaná, üdvözölnénk ezt a haladó szellemet. De nem így látjuk. Tizenöt év kondicionálása elegendő időszaknak bizonyult ahhoz, hogy az önbizalommal feltöltött lakossági befektető számára a „tőzsdézés” el nem apadó pénzforrássá váljon, ahol minél nagyobb tétet teszek be, annál nagyobbat nyerek. Ezek nem a türelmes, értékalapú kockázatvállalás jelei, hanem az épp aktuális narratívára épített rohamok a vélt extra haszonért.

Jól eladható befektetői narratívák

A jelenlegi „retail-psziché” másik lenyomata a portfóliók óriási koncentrációja. A könnyen eladható befektetési történetek soha nem látott súlyt kaptak a vezető indexekben. Az S&P 500 kapitalizációjának több mint 30 százalékát néhány óriáscég adja. Csak néhány „mega-cap” húzza az indexet, az átlagos méretű cégek részvényei messze nem járnak a csúcsokon. 

Korábban az volt a tapasztalat, hogy a nagy intézményi befektetők elemzik a piacot, az egyes szektorokat, és ennek megfelelően mutatják az irányt, a kisbefektetők pedig futnak utánuk. Ma ez már fordítva történik. A kisbefektetők viszik a prímet, az árak ettől megindulnak, és az intézmények ezután igazítják hozzá a portfólióikat. Ennek prózai okai vannak. Az alapkezelők teljesítményét naponta mérik a benchmarkokhoz (S&P 500, MSCI stb.), ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy tartósan alulsúlyozzanak olyan részvényeket, amelyek az indexet húzzák. Ha néhány óriásrészvény folyamatosan emelkedik, az alapkezelő – még ha túlértékeltnek érzi is – ráemel, különben lemarad a hozamban, és kockáztatja a reputációját. A laikus ebből annyit lát, hogy „minden megy felfelé”, valójában azonban nem friss rendszerlikviditás tolja a piacot, hanem a FOMO-ra felülő tömeg viselkedése, amelyhez utólag kénytelen-kelletlen csatlakozik az intézményi kör.

Ez a „retail erő” ma két fő forrásból táplálkozik: 

• Az első a könnyen hozzáférhető tőkeáttétel. Néhány kattintással bárki megnyithat marginszámlát, és perceken belül kereskedhet származékos termékekkel. A brókercégek appalapú felületei, a nullaközeli jutalékok, a töredékrészvény-vétel és a „gamifikált” élmény együtt azt eredményezi, hogy a kis összegű spekuláció is nagy piaci lábnyomot hagy. A tőkeáttétel felnagyítja a mozgásokat, így amikor egy népszerű történet lendületbe jön, a retail gyors, opciós és ETF-áramlásokkal azonnal rá tud kapcsolni, az árfolyam-emelkedés pedig visszacsatolásként még több kisbefektetőt vonz be. Így keletkezik a sok kis pénzből nagy mozgás hatás, amit aztán az intézményi pénz – a benchmarkkényszer miatt – kénytelen követni.
•  A második forrás a megemelkedett kockázatvállalási hajlandóság. A kötvények kínálta várható hozam sok kisbefektetőnek ma kevésbé vonzó. A mentalitás egyszerű, „kötvényben legfeljebb fix, szerény hozamot kapok, részvényben viszont akár nagyot is szakíthatok”.

 A legnagyobb kockázat ma nem a részvénypiacok általános szintje, hanem a koncentráció, a tőkeáttétel és a likviditási vákuum hármasa. Ilyen környezetben a túlélés kulcsa a fegyelmezett kockázatkezelés. Ez a szemlélet más jelent, higgadtságot a zajban, következetes kereteket a döntésekhez és előre átgondolt reakciókat a váratlan helyzetekre. Érdemes időről időre felülvizsgálni a célokat és a kitettségek arányait, megőrizve a mértéket és a türelmet. Ha mindezt bizonytalannak érzi, javasoljuk, hogy beszélje át egy megbízható szakértővel, például a konzervatív szemléletű SPB bankárokkal.