Utat keres az orosz áram

Oroszország 2002-ben vetette fel, hogy párhuzamos üzemet szeretne az UCTE-vel, a nyugat-európai rendszeregyesüléssel. A szervezet, amelynek Magyarország 2001-től rendes tagja, de amellyel 1997-től párhuzamosan járunk, jelenleg 23 ország rendszereit fogja össze.

Az UCTE irányítóbizottsága 2002 januárjában, amikor első alkalommal tárgyalt az orosz csatlakozásról, egyebek mellett elhatározta, hogy a műszaki kérdések vizsgálatával a rendszerfejlesztési munkacsoportnak az úgynevezett Centreltől keletre alcsoportja kell, hogy foglalkozzon. Az UCTE irányítóbizottsága nem lát okot arra, hogy Oroszország esetében másként kellene eljárni, mint az a Centrel-országok (Magyar-, Lengyel-, Csehország, Szlovákia) esetében történt, illetve a bolgár, a román és a nyugat-ukrajnai rendszerek esetében történik.

A bővítésnek ugyanis meghatározott menetrendje van, e szerint a hivatalos kérést követően az UCTE műszaki bizottságot állít fel a kérés megoldására, ez megfogalmazza a csatlakozáshoz szükséges követelményeket. Ezt követően készülhet el a megvalósíthatósági tanulmány, majd a szükséges feladatok teljesítését követően következhet a próbaüzem, ami például Magyarország esetében összesen két év volt, s ennek értékelése után történhet meg a párhuzamos kapcsolás. Oroszország azonban jelezte, nem kívánja ezeket a játékszabályokat betartani, csak a párhuzamos üzemmód a cél, nem kíván szervezetileg az UCTE-hez csatlakozni.

Oroszország egyébként jelenleg nem határos az UCTE-szinkronzónával, viszont igen komoly távvezetéki kapcsolatok kötik össze a két térséget, összesen 11 távvezetékről van szó. Ennek ellenére az előzetes vizsgálatok szerint az UCTE országok közötti jelenlegi energiacserékkel a nyugat-európai rendszer korlátaihoz közeledik, a határkeresztező kapacitások jelentős mértékben kihasználtak, így a két rendszer közötti tranzitok lényegesen alacsonyabbak lennének, mint a 11 vezeték fizikai kapacitása.

Az UCTE számára a bővítések során minden esetben a szervezeten belüli hálózat üzembiztonsága az elsődleges szempont. Az orosz bővítés azért is különleges elővigyázatosságot és nagyon alapos előkészítést igényel - mondja Galambos László -, mert hasonló méretű bővítési lépés még sehol a világon nem történt, ilyen nagyságú szinkronzóna egyelőre sehol sem üzemel.

Az amerikai rendszer - jegyzi meg magyarázatként a Mavir Rt. nemzetközi osztályának vezetője - három különálló szinkronzónából áll, amelyek egyenáramú betétekkel kapcsolódnak egymáshoz.

Az orosz csatlakozást az EU is megvizsgálta, és első körben arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben technikailag megoldható, és Oroszországban a költség alapú árképzés megvalósul, illetve teljesítik az uniós környezetvédelmi normákat, úgy nincs ellenvetése.

A műszaki kérdések vizsgálatára kiküldött konzorcium most szerveződik, költségeit a hírek szerint 75 százalékban Brüsszel állja, de hozzájárul maga az UCTE, illetve Oroszország is. A források azonban csak 2005-re állnak rendelkezésre, a munkát viszont saját kockázatára már az idén elkezdi az UCTE.

Mivel a magyar rendszernek erős keleti kapcsolatai vannak, és a tervezett bővítés jelentős mértékben érintené, a a Mavir már hivatalosan is jelezte, hogy részt kíván venni az vizsgálatot végző konzorciumban. Az FÁk-rendszer csatlakozásának vizsgálata legkorábban 2007-ben kerülhet napirendre.