A munkaügyi nyilvántartásról
Az európai közösségi jog tartalmaz kötelező előírásokat olyan tagállamokra, amelyeket a csatlakozó országok is kötelesek beépíteni saját jogrendszerükbe. Ilyen a munkaügyi egységes statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség. Az erre vonatkozó törvénymódosítás a múlt évben megjelent, végrehajtási részletszabályait pedig kormányrendelet formájában néhány hete hirdették ki. A nyilvántartási rendszer jelentősége igen nagy, ezért érdemes áttekinteni a munkáltatóra vonatkozó legfontosabb előírásokat.
Először is felmerül a kérdés, hogyan kell a bejelentési kötelezettséget teljesíteni. Bármely munkaügyi központ kirendeltségén hozzá lehet jutni a kormányrendelet mellékletét képező adatlaphoz, de a megyei munkaügyi központok ügyfélszolgálatain is elérhető. Ezek értelemszerű kitöltésével lehet eleget tenni a bejelentési kötelezettségnek. A személyes utánjárás helyett egyszerűbb megoldással, az interneten keresztül, sőt telefonon is be lehet jelenteni az adatokat. E két megoldásnál azonban szükség van a hozzáférést biztosító kód alkalmazására is.
A munkáltatónak az azonosító adataiban vagy a munkavállaló személyében bekövetkezett változások alkalmával már nem kell minden esetben a táblázatunkban felsorolt összes adatot közölni. A munkáltató részéről elegendő a székhelyet, a telephelyet és az adószámot megadni. A munkaviszony megszűnésére vonatkozó bejelentésnek a munkavállaló adatai közül csak a tajszámot kell közölni. A munkaadó azonosító adataiban, valamint a munkavállaló személyi adataiban történő változásról a legközelebbi bejelentéssel egyidejűleg kell tájékoztatni a munkaügyi központot.
Kérdés még, hogy milyen szerv részére történik az adatok bejelentése. Az egységes munkaügyi nyilvántartást a foglalkoztatási hivatal szervezetébe tartozó munkaügyi nyilvántartó központ kezeli. A munkaviszony létesítésének, vagy megszűnésének nyilvántartásba vételéről igazolást ad ki a központ, amelyet a munkáltatónak három évig meg kell őriznie.
Az új rendszer lényege, hogy az egységes nyilvántartási adatbázisból egyszerűbben és hatékonyabban lehessen a szükséges munkaviszonnyal összefüggő fontos adatokhoz hozzájutni, azokat felhasználni. Elég, ha arra gondolunk, hogy az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj megállapításánál milyen fontos érdek fűződik a szolgálati idő pontos adataihoz, ami meghatározó jelentőségű a nyugdíjösszeg korrekt kiszámításához. Ezzel a központosított egységes rendszerrel bármikor egyszerűen és gyorsan a felhasználásra jogosult tudomására jut a szükséges adat, amelynek birtokában haladéktalanul le tudja folytatni a megfelelő eljárást.
Az adatokhoz csak a törvényben meghatározott szervek juthatnak hozzá. Igényelhetik azokat a nyugdíj- és egészségbiztosítási szervek, az állami adóhatóság, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a megyei (fővárosi) munkaügyi központok és a menetkültügyi, valamint idegenrendészeti hatóság.
Mint a legtöbb jogszabály, a kormányrendelet is tartalmaz szankciót arra az esetre, ha a munkáltató nem, vagy nem megfelelően tesz eleget kötelezettségének. Ezzel is kifejezik, hogy igen fontos és nagy jelentőségű kötelezettségről van szó. A hibásan, hiányosan kitöltött adatlap esetén a munkaügyi központ írásban felszólítja a munkáltatót a helyes adatok közlésére. A felszólítás kézbesítésétől számított három napon belül köteles a munkáltató ismételten a javított bejelentést megtenni. A jogszabály naptári napot ír elő, tehát ezt a határidőt nem hosszabbítja meg a hét végi pihenő, illetve munkaszüneti, vagy más munkaszüneti nap. Azt azonban előírja a rendelet, hogy ha valamely nyilatkozat megtételére előírt határidő utolsó napja szombat-vasárnap, vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
Ha a munkáltató kötelezettségének nem tesz eleget, a munkaügyi központ a munkaügyi elle-nőrzésről szóló törvényben előírt szervet keresi meg a további intézkedések megtétele érdekében, amely jogosult munkaügyi bírság alkalmazását is igénybe venni.
