Az aranypálmás Elefánt
Ha valaki Müller Pétert olvas, álmában is olyan dolgokat él át, amilyeneket talán addig soha. Hát még ébren... A szeretet vezéreljen, ezt találd meg mindenkiben, ezt közvetítsd - biztatnak a sorok, a leírt gondolatok. A tengerélmény, a csepp, amely lázadó korszakába lépve kiválik a nagy, a szeretetet és biztonságot adó tengerből, majd magányosan újra azt az élményt keresi, amit olyan könnyen ott hagyott. Mély, őszinte gondolatok.
Aztán jön az Elefánt, amely mindent felkavar.
Cannes-ban tavaly az 1999-es littletoni középiskolai vérengzés témája érintette meg a nemzetközi filmfesztivál zsűrijét, az elismerések legjavát is e borzalom feldolgozóinak ítélték oda. A legjobb dokumentumfilmért járó díjat Michael Moore Kóla, puska, sült krumpli című alkotása kapta, az Aranypálmát és a rendezői díjat pedig Gus van Sant Elefánt című filmje. A teremben összegyűlt nézők a "tipikus" amerikai alkotást várták, hiába is kutattak a rendező múltjában: minden idők legnagyobb thrillere, a Psycho borzalmas képsorai és a Good Will Hunting díjesője adhat némi garanciát, de ezektől most vonatkoztassunk el. A lelkes közönség tehát jött, látott és hamar el is osont - hiába volt kóla, sült krumpli helyett kukorica, a látottak sajnos nem a multiplexek világába illettek - pedig ők lennének a címzettek...
Az áldozatok és két őrült számítógép-játékos drámája ott indul, ahol minden könnyed, gimis-tinis remekmű: a szereplők szőke, rövid szoknyás, bulimiás lányok, akik tanulás helyett a plázában és az utcán illegetik magukat, aztán egy zárkózott, sikertelen, szemüveges lány, aki még tornaórán se meri megmutatni a bokáját - ők, és néhány menő srác, valamennyien hasznosan töltik a szabadidejüket is. Ezek a fiatalok - akik akár járhatnának a sarki gimnáziumba is - lesznek történetünk áldozatai. Hiába is különböznek, vannak közöttük jobbak és kevésbé kiemelkedő személyiségek, hirtelen eggyé válnak, mert mindannyian áldozatul esnek az őrült öldöklésnek.
1999. április 20. Adolf Hitler születésnapja. Két diák, Eric Harris és Dylan Klebold 46 perces lövöldözés során tizenkét diákot és egy tanárt megölt. 23 társukat megsebesítették, végül főbe lőtték magukat. Eredetileg 250 ember megölésére készültek. Az első segélykérő telefont hat perccel a lövöldözés megkezdése után kapta a rendőrség. Figyelmeztetés jött, de már későn...
