Tisztul a kép az Euralnál
Sikeres gázszállító társaság az Eural Trans Gas, mégis, megalakulása óta bizalmatlanság övezi. Annak alapján, amit kezdetben mutatott magából, akad is néhány furcsállnivaló. A napokban azonban lépett: megváltoztatta tulajdonosi szerkezetét, felügyelőbizottságot állított fel, melynek élére komoly szakmai múltú vezetőt nevezett ki, könyvvizsgálónak a KPMG-t választotta, a sajtó előtti bemutatkozáskor pedig az átláthatóvá válás volt a beszélgetés vezérfonala.
Magyar szemmel roppant érdekesek voltak az Euralról érkezett első hírek: 2002 végén egy kis magyar társaság állt az orosz Itera helyére az exszovjet területekről kiinduló európai gázexportban. Az Iterának azért kellett kiszállnia a gázüzletből, mert a látszólag önálló cég tevékenységének haszna nagy valószínűséggel a Gazprom előző vezetésének zsebébe csúszott. Csak arra hozták létre egyes volt Gazprom-vezetők, hogy rajta keresztül szerezzék meg azt a pénzt, amelynek a vezeték- és gáztulajdonos Gazpromot kellett volna gazdagítania. A Gazprom új vezetése tehát megvált a közvetítőcégtől. Annál jobban meglepte viszont a közvéleményt, hogy az Iterához hasonló konstrukcióban továbbra is együttműködik a közép-ázsiai gázt szállító Eurallal. Mit tudhat az Eural, hogy éppen rá volt szükség új közvetítőként, s hogy egyáltalán szükség volt rá, s hogy a Gazprom új vezetése kitart mellette?
Amikor a türkmének függetlenné váltak, nem volt pénzük gázszállításra. Be kellett tehát vonniuk valakit a munkába, ez volt az Itera. Később, miután az Iterával problémák adódtak, új céget kellett keresni. Ez lett az Eural - magyarázta egy minapi sajtóbeszélgetésen Knopp András ügyvezető igazgató.
Annyi pénze azonban az Euralnak sincs, amennyire az üzlethez szüksége van. Tavaly a Gazpromnak, Kazahsztánnak, Üzbegisztánnak és a Naftogaznak a tranzitért 500 millió dollárt fizetett, de évi több száz millió dollárjába kerül a mintegy 5 milliárd köbméter gáz ukrajnai tárolása is. A likviditási zavar elkerülésére a Gazprom garanciájával 227 millió dollár hitelt vett fel az orosz állami Vnyesekonombanktól, majd további 70 milliót a Gazprom 100 százalékos tulajdonában lévő Gazprombanktól.
A hitelügyletre azonban ferde szemmel néz az orosz sajtó. Azon gyanúja megerősítéseként tárgyalja, hogy az Eural - éppúgy, mint az Itera is volt - erősen Gazprom közeli cég. A Gazprom közlése szerint a hitelügylet az Eural ellenőrzését szolgálja. Az Itera-Eural cseréről azt mondják: ahhoz az ukrán partner ragaszkodott, akivel kölcsönösen függnek egymástól. Hiába szállítaná ugyanis maga a Gazprom a gázt, az ukránok ragaszkodnak az Euralhoz. S hiába tartoznak jelentős összeggel az ukránok a Gazpromnak, rajtuk keresztül vezet az út Európába. A Gazpromnak sok pénze bánná, ha csúsznának a megbízások teljesítésével. S ha mégis kiszorítaná az Euralt Ukrajnából, az Európába jutó orosz gáz után nagyobb tranzitdíjat kellene fizetnie. A sajtó a kezdetektől firtatja, kié is az Eural. Egy fontos magyar száltól - az ügyvezető személyétől - eltekintve nem elsősorban Magyarországon kell keresgélni. Itt az Euralnak csak off-shore státusa van, s gázt sem adhat el az országban közvetlenül, azt egy svájci vevője hozza be. Az Eural Trans Gas Kft.-t három, üzleti gyakorlattal papíron nem rendelkező romániai állampolgár hozta létre 2002. december 6-án, 12 ezer dollár alaptőkével. Tényleges kilétük súlyát - és az ügyek rugalmas intézésére való nyitottságukat - jól mutatja, hogy cégük még létre sem jött, amikor 2002. december 5-én már megkapta a dollármilliárdokat érő közép-ázsiai földgáz Oroszországon át Ukrajnába történő szállításának jogát. Ráadásul mindezt a Gazprom hátrányára s annak jóváhagyásával - mutat rá többek között a The Moscow Times.
A közelmúltban azonban megváltozott a helyzet. Új, most már valóban a gázüzlethez köthető tulajdonosai lettek az Euralnak. Felügyelőbizottságot hoztak létre, melyben képviselteti magát mind a három főrészvényes. A társaság átláthatóságáért a KPMG felel, a cég élére a British Gas (BG) volt elnöke, Cedric Brown állt. Már több látható az Euralból. Kérdés, mennyivel tisztábban.
A március 29-i tulajdonosváltás során a Brown vezette Atlantic Caspian Resources Plc. lett a főtulajdonos, 44,67 százalékkal. Az Atlanticnak hét éve nem volt nyeresége, sőt a londoni tőzsdéről is kivezették, miután papírjai értéküket vesztették egy sikertelen kazahsztáni fúrási kísérletben elúszott pénzek miatt.
A holland JKX Gas BV 30 százalékot vásárolt az Euralban. Ez a vevő a londoni tőzsdén jegyzett JKX Oil and Gas leánycége, főként ukrajnai gáztermeléssel foglalkozik. A JKX mögött Peter Fraser korábbi brit ipari és kereskedelmi miniszter, valamint a jó izraeli kormánykapcsolatokkal rendelkező, mára svájcivá és Bruce-szá lett Borisz Rappopor áll. Az osztrák DEG Handels 25,33 százalékra tett szert az Euralban.
Tavaly a Gazprom és a Naftogaz is meg akarta venni az Euralt. Orosz lapok szerint a Gazprom az üzlet meghiúsulásáért az ukrán céget okolta, mondván, az nem engedte meg számára a paritásos áron való beszállást a cégbe. A Naftogaz szerint a Gazprom cégeinek magyarországi tulajdonszerkezete miatt elvész az Eural magyarországi off-shore pozíciója, ha benne a Gazprom részesedést szerez.
