Túlterheltek a magyar menedzserek
A magyar menedzserek 72 százaléka úgy érzi: teljesítőképessége határán dolgozik - derül ki a bécsi Hernstein Management Institute tanácsadó cég elemzéséből. A vizsgálatba bevont öt másik országban ez az arány sokkal alacsonyabb: Svájcban 24 százalék.
Szűcs Imrének, az itthon a legnagyobb vezetői tréningcégnek számító Develor Rt. nemzetközi igazgatójának a tapasztalatai szerint ezt az magyarázhatja, hogy a hazai vezetők nem tudják hatékonyan delegálni feladataikat. A felmérés szerint a magyar, szlovén és cseh vezetők 43 százaléka teheti meg, hogy az ebédszüneten kívül 5-10 perces munkaszünetet iktasson napjába, míg Ausztriában 58 százalékuk. A legkevesebbet a 100 és 250 fő közötti cégek vezetői pihenhetnek. Az újonnan csatlakozó országok vezetőinek 76 százaléka maga intézi időpont-egyeztetéseit is. Szűcs Imre úgy látja, sokan csak saját magukban bíznak. A feszített tempó meglátszik a vezetők pontosságán is. A keleti országok vezetőinek 43 százaléka rendszeresen késik: a csehek 61, a magyarok 56 százaléka nyilatkozott így. A legpontosabbnak a svájciak mondják magukat: 70 százalékuk úgy nyilatkozott, szinte sosem kell várni rá.
Az elvégzendő feladatok öszszetétele is eltér. Németországban és Svájcban a menedzserek idejének kevesebb mint 60 százalékát emésztik fel operatív teendők. Az új uniós országokban 62, Ausztriában 64 százalék az átlag. Keletebbre több cégnek van írott stratégai víziója. Az új EU-országokban a megkeresett cégek 79 százaléka rendelkezik formalizált jövőképpel, a nyugati 10-15 százaléknál jóval többen. A válaszadók 35-40 százaléka hiszi, hogy a vállalati kultúra befolyásolható.
Az elektronikus kommunikációs csatornák hatásában is komoly eltérést tapasztalhatunk: miközben a volt szocialista államokban az intranet és az elektronikus levelezés terjedésével csökkent a személyes kommunikáció, a nyugati vezetők megítélése szerint náluk ilyen hatás nem volt. Szűcs Imre szerint inkább a viszonyítási alapok eltérése lehet a magyarázat: a hazai vezetők közül sokan emlékeznek még a szocialista munkakultúrára, amihez képest tényleg látványosan csökkent a személyes egyeztetések, megbeszélések időigénye.
Eltérően állnak hozzá a vezetők a menedzsmentképességek megítéléséhez. A kelet-európaiak inkább hisznek abban, hogy ezek a jellemzők tudatosan elsajátíthatók. A mindenütt fontosnak mondott szociális érzék az új tagok menedzsereinek harmada szerint tanulható, miközben nyugati társaiknak csak 12-14 százaléka értett ezzel egyet. A nemzetközi igazgató szerint a helyzet a nyelvi képzésekhez hasonló: néhány éve még sok cég invesztált munkatársai oktatásába, mára azonban már számos nyelveket beszélő szakember van a piacon.
A menedzsmentképességek oktatása itthon még nem integrálódott annyira az iskolarendszerbe, hogy azok alkalmazása minden jelentkezőtől elvárható lenne, ezért feltétlenül érdemes a cégeknek vezetői tréningekre áldozni. Ezt mutatja az is, hogy minden vizsgált országban úgy találták: minél nagyobb egy vállalat, annál fontosabb, hogy a vezetők megfelelő szociális készséggel rendelkezzenek. A több mint 1000 főt foglalkoztató cégeknél már a megkérdezettek 70 százaléka mondta ezt elengedhetetlennek. Eltérő a szociális és a szakmai képességek egymáshoz viszonyított fontossága. Miközben nyugaton a vezetők 50-50 százalékos súlyt adtak a két területnek, keletebbre a szakmai ismeretek jelentősége mindenütt felülmúlta a szociális érzék fontosságát.
A szakmai ismereteknek Magyarországon tulajdonítottak a legnagyobb jelentőséget: nálunk ezek súlya a 66 százalékot is elérte. A szakértő szerint ez a hazai vezetési hiányosságok legfontosabbikára mutat rá. Itthon az értékesítési vezető gyakran a legjobb értékesítő, és nem az, aki a legjobban tudná vezetni, ösztönözni az értékesítőket. Ezért a menedzserek saját szakmai ismereteiket helyezik előtérbe, és elsősorban azokat is alkalmazzák munkájukban.
