Ám az elemzők egyként állítják: belátható időn belül elfogy a gazdaságosan felszínre hozható olaj. (Nyilvánvaló persze, hogy az idő előrehaladtával egyre drágább olaj minősül gazdaságosan felszínre hozhatónak.) Szintén a belátható jövő része, hogy a földgáz folyamatosan átveszi a mind szűkösebben meglévő olaj helyét a világ energiaellátásában.
Bármekkorák is a globális készletek - az egyik forrás becslését mi is közzétesszük -, a 2004-es olajpiac forgalmában, az olajárak alakulásában ma még nem a tartalékok apadása játssza a fő szerepet. A pillanatnyi kulcskérdés a szállítás. Eljuttatható-e az olaj biztonsággal és kellő mennyiségben oda, ahol azt fel akarják használni? Épphogy. Még kiegyensúlyozott keresleti és kínálati viszonyokat feltételezve is folyamatos gond a szállítókapacitások szűkös volta. A berendezések öregszenek, javításra, pótlásra szorulnak. A szigorodó környezetvédelmi és biztonsági előírások miatt is cserélni kell az eszközöket, vagy az eredetinél költségesebbre módosítani a szállítási útvonalat. Stratégiai érdekek és politikai megfontolások is kikényszeríthetik a szállítás útvonalának és módjának megváltoztatását. Így azután hiába termelnek a világon esetleg éppen annyi olajat, amennyi kell, ha nem lehet a vevőhöz eljuttatni, hiány keletkezik, nő az energiahordozó ára.
Mostanság éppen ilyen hónapokat élünk, a világ olajkészleteinek mintegy ötöde politikailag kockázatos területen található. Tele van Irak olajjal, de exportja rendre akadozik a terroristák akciói miatt. Van olaj Nyugat-Szibériában is bőven, de már egy éve nem adják át rendeltetésének a Barátság-Adria vezetéket - bár ezen útvonalnak van alternatívája -, nem halad a murmanszki kikötő bővítése és nem fektetnek le csővezetéket Kína felé sem. A vevők olyan szállító után néznek, amely talán drágábban, de teljesít. A piac átrendeződik.
Az olajtermelők új szállítási útvonalak kiépítésébe fognak, hogy elérjék a vevőket. Az olajtérkép átrajzolása dollármilliárdokba kerül, és évekig tart. Pedig, ha minden "rendben" lenne, nem volna rá szükség. Viszont az olajkészletek azonban még kitartanak. Akkor is, ha jelenleg nem beszélhetünk a fent említett kiegyensúlyozott piacról, mert a kereslet a kínálatnál nagyobb ütemben erősödik. Ezek mögött részben a globális gazdasági fejlődés fellendüléséből adódó igénynövekedés áll, ám sokan a (gazdasági fejlődéssel összefüggő) felhasználói szokásokat is hibáztatják a túlzott olajfalás miatt. Az USA-ban például a világ lakosságának 4,6 százaléka lakik, ám ott használják fel a globális olajtermelés 26 százalékát.
A különböző szervezetek készletbecslései ugyanis egymástól olyannyira eltérő eredményt adnak, hogy ugyanúgy tarthatunk az olajkutak 25 év múlva történő kiszáradásától, ahogyan akár bízhatunk
is további tízévnyi haladékban. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.