A legösszetettebb kihívás
Luigi Mastrapasqua karrierje aligha nevezhető tipikus bankárinak, hiszen a középiskola elvégzése után műszaki vonalon kezdett el dolgozni, s olyan ipari vállalatoknál kötött ki, mint a Fiat, a Breda. A munka jellege s az anyagi elismerés miatt azonban úgy érezte, mással is megpróbálkozik: következett a közgazdasági egyetem. Ez ugyan mint az egyik szóba jöhető "ugródeszka" került a képbe, ám az egyetemi évek során tanultak egyre jobban megtetszettek Mastrapasquának, aki diplomáját is maximális pontszámmal kapta kézhez. Ez pedig elég önbizalmat adott a váltáshoz: banki karrierjét a Banca Commercialénál kezdte el.
Az ipari szektorban eltöltött nyolc év persze nem múlt el haszontalanul; mint fogalmaz: ez sokat segített abban, hogy a hitelelbírálásoknál a mérlegadatok mögé tudjon tekinteni. A mérlegelemzést egyébként kifejezetten izgalmas területnek tartotta, mérlegképes könyvvizsgálói képesítést is szerzett. A közgazdasági diplomát pedig nyolc évvel később a kereskedelmi tudományokból megszerzett doktorátussal egészítette ki. Eközben bankot váltott: a SanPaolo bankcsoportnál helyezkedett el, először a torinói, majd a bari fiókjánál dolgozott. Egyhangúságra aligha lehetett panasza: a vállalati üzletágból a marketingterületre került, ami egyúttal újabb szakképesítés - a felsőfokú marketing - megszerzését jelentette.
A tanulást nagyon fontosnak tartom. Így visszagondolva, mindig tanultam valamit, persze munkaidőn túl, hiszen úgy gondolom, hogy az előmenetelnek ez a kulcsa - fogalmaz Mastrapasqua. A banki tevékenység több ágában is dolgoztam, s a váltások mindig a szakmai fejlődésem eredményeként alakultak, azaz az újabb és újabb feladatokat mindig kiérdemeltem. S ez így volt jól - magyarázza a banki karrierjének mozgatórugóit a szakember, aki egyébként elégedetten tekint vissza az elmúlt évtizedekre.
A tanítás sem maradt ki az életéből, amit azzal indokol: életében az a legnagyobb elégtétel, ha átadja a fiataloknak megszerzett tudását. Két évig tanított egy menedzseriskolában, egy évig pedig a Nápolyi Egyetemen. Ám miután kinevezték a Banco Napoli élére - ami 700 fiók vezetését is jelentette -, már nem tudta mindkét feladatot teljes erőbedobással végezni, s elbúcsúzott diákjaitól.
Ám ahelyett, hogy a nápolyi, tapasztalatokban gazdag éveket újabbak követték volna a SanPaolo olaszországi egységein belül, 2003-ban a magyarországi Inter-Európa Bank vezérigazgatói állását ajánlották fel neki. Három napig gondolkodtam rajta, s ha már a nemzetközi karrier korábban nem adatott meg nekem, úgy 55 évesen belevágtam - jegyzi meg mosolyogva. Családja nem tudott vele tartani, mind a feleségének, mind a fiának munkája volt, leánya pedig közjegyzőnek tanul az egyetemen. Maga hetente-kéthetente igyekszik hétvégenként hazalátogatni. Ám ez annyiban jó is, hogy kedvenc időtöltésének, a kertészkedésnek így hódolni tud - teszi hozzá.
Az IEB vezetése a legösszetettebb kihívás, amivel eddig szembetaláltam magam - mondja -, a bank ugyan kisebb, mint a Nápolyban vezetett, ám jóval komplexebb a feladat. Új környezet, új kultúra, ráadásul Magyarországon korábban sohasem járt, még turistaként sem. Idő - alighanem a különbség ebben érezhető az olasz és a magyar munkatempó között, mondja. Magyarországon több időt kellett arra szánnia, hogy bizonyos dolgokat megértsen, a kultúrában, a mentális hozzáállásban, a képzésben meglévő eltérések ne okozzanak gondokat a kommunikációban. Az elmúlt nyolc hónap alatt ez is sokat javult - hangsúlyozza. A kollégák kezdenek "kiigazodni" rajta, jobban körvonalazódnak számukra az elvárásai. A közeledésben az is szerepet játszik, hogy maga is bejárta a banki ranglétra szinte minden fokát. Így könnyebben kezelem a helyzeteket, legyen szó ügyfélről, vagy bármilyen kritikus szituációról. A tapasztalat ugyanis bölcsebbé tesz - hangzik az ars poeticája. Persze, ehhez egy adag intelligencia sem árt - teszi hozzá.
A tanulást most sem hagyta abba, éppen angoltudását tökéletesíti, s terveiben szerepel a magyar nyelv elsajátítása is. Bár jelenleg a legtöbb idejét az veszi el, hogy megértse a munkával kapcsolatban felmerült problémákat. Bár a magyar bankszektor hasonló az olaszhoz, ráadásul a SanPaolo berkeiben eltöltött 15 évnek köszönhetően az anyacég értékrendje is meghonosodott az IEB-ben. Különbség azonban van, ez a törvényi előírásokon túl a bankfiókok alkalmazottainak üzletpolitikai szemléletében rejlik. A szervezet bizonyos fokú átalakítása, a képzések mind segíthetnek ez utóbbi megváltoztatásában, ám fontos az is, hogy a dolgozókat meg tudja győzni az újfajta hozzáállás szükségességéről.
Volumennövekedés, bizonyos területek jóval aktívabb szerepvállalása - ezekkel a célkitűzésekkel érkezett Mastrapasqua az IEB-hez, s mint fogalmaz: ezek nem olyan irreális elvárások, hogy ne lehessen megvalósítani. S mivel lenne elégedett a három évre szóló megbízatás lejártakor? Olyan IEB-t szeretnék itthagyni, ahol jókedvvel dolgoznak az alkalmazottak, az ügyfélkör hűségesen kötődik a bankhoz, s nem utolsósorban azzal az érzéssel távozom, hogy jó lenne még maradni - mondja a vezérigazgató.
