A szabadalmi ügyvivő munkadíja
A bírósági eljárásban megállapítható szabadalmi ügyvivői költségeket, valamint a pártfogó szabadalmi ügyvivő részére megállapítható díjazást a 24/2004. (VI. 30.) IM-rendelet szabályozza. Kimondja: a polgári eljárásban a pernyertes fél kérheti a bíróságtól, hogy kötelezze az őt képviselő szabadalmi ügyvivő - megbízási szerződésben kikötött - munkadíjának és készkiadásainak megfizetésére a pervesztest. A bíróság a munkadíj összegét indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett szabadalmi ügyvivői tevékenységgel.
Amennyiben a fél és a szabadalmi ügyvivő között nem jött létre díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, úgy a képviselettel felmerült munkadíj összegét a bíróság állapítja meg a rendeletben foglaltaknak megfelelően. Eszerint elsőfokú eljárásban tízmillió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén annak öt százaléka, de legalább tízezer forint a pervesztest terhelő összeg. Ez, valamint a tízmillió forint feletti összeg három százaléka, de legalább százezer forint a fizetendő díj, ha a pertárgy értéke tíz- és százmillió forint között van. Százmilliót meghaladó pertárgyértéknél pedig az előzőkben meghatározott munkadíj és a százmillió forint feletti összeg egy százalékát - de legalább egymillió forintot - határozhatja meg tarifaként a bíróság. Ha a pertárgy értéke nem állapítható meg, az ügyvivőnek ötezer forintos óradíj jár. Másodfokú és felülvizsgálati eljárásban az első fokon meghatározott összeg ötven százaléka a szabadalmi ügyvivői munkadíj. Mindez azonban nem tartalmazza az áfát, amit a megszabott összegen felül kell felszámítani.
A rendelet külön tárgyalja a pártfogó szabadalmi ügyvivőnek járó díj- és költségtérítést. Rögzíti, hogy a kiszámítás alapja az éves költségvetésről szóló törvényben megállapított kirendelt ügyvédi óradíj összege.
A rendelet júliustól hatályos, rendelkezéseit az azóta indult ügyekben kell alkalmazni (MK 2004/93. sz.).
