Jó mezőny kevés egyéniséggel

Volt egyszer egy Dugóhúzó - két-három esztendeje -, amikor sauvignon blanc-okat kóstolgatva arra jutottunk: a reduktív iskolában ez a francia származású fajta az éltanuló. Így nyár elején az akkoriakhoz hasonlatos élményekre vágytunk megint: gyümölcsös illatokra, tiszta zamatokra, ropogós savakra, no meg valami pluszra. Olyasmire, ami mégiscsak túlmutat azon a füves-zöldes világon, amelyet évtizede szinte minden sauvignon blanc-nal próbálkozó pince preferál Magyarországon. Kétségtelen, a fajta könynyen érthető, és eddig megismert változataiban nem feltétlen bonyolult. Nem biztos, hogy sokra hivatott lenne, bár a Loire völgyében - ott az őshazája - vagy akár Új-Zélandon nagy minőségekre is képes.

Aktuális tesztünkön tizenegy versenyzőt mértünk meg - a hazai mintákat egy Sancerre-rel és egy spanyollal egészítettük ki -, és vegyes benyomásokat szereztünk. Megállapítottuk, hogy a futballcsapatnyi sorba egyetlen rossz bor sem keveredett. Mindegyik hozta a tisztes átlagot, csakhogy jó részük nemcsak a hibákat, a figyelemre méltó erényeket is nélkülözte. Egyszóval, szép volt a mezőny, de túlontúl tágas a derékhada, így maradéktalanul elégedettek mégsem lehettünk.

Mindez cseppet sem von le a kóstoló győztesének érdemeiből. Annál is inkább, mert régen született ennyire egyértelmű diadal dugóhúzásaink történetében. A Hilltop Neszmély Rt. 2002-es évjáratú Neszmélyi sauvignon blanc-ját - a Virgin Vintage szériából - kivétel nélkül minden "ítész" az első helyre tette! A siker voltaképpen nem meglepő: Kamocsay Ákos főborász-résztulajdonos keze alól hosszú évek óta megbízható és színvonalas borok kerülnek ki. Kritikaként korábban felmerült: a Hilltop-termékek úgymond körzővel-vonalzóval készülnek, azaz esetükben nem a szőlő számít, hanem a technológia. Nos, a 2002-es szűz sauvignonnál ilyen felvetéseknek nincs helyük. Ennek a bornak egyénisége van, ez a bor "más, mint a többi", színe érettebb és sárgább az obligát zöld-fehérnél, illatai egzotikus, trópusi gyümölcsöket idéznek, ízvilága komplex és tartalmas. Le a kalappal!

Megosztotta csapatunkat a harmadik helyre érdemesült spanyol Fransola, amely Miguel Torres penedesi pincészetének munkáját dicséri. Már ha dicséri. (Hogy miért nem a másodikkal folytatom, hamarosan kiderül.) A 2001-es évjáratú sauvignon blanc érett, animális borillattal mutatkozott be (Sancerre? - kérdezte egyikünk), majd nagyon széles és épületes struktúrával folytatta. Egyedinek bizonyult ez is, de előbbre mégsem keveredhetett: egy idő után ugyanis - főként ízében - majdhogynem minden erényét maguk alá teperték a barrique érlelés sajátosságai.

Ami a továbbiakat illeti: a legjobbak között is egymásra igen hasonlító borok sorakoztak még. Üdék és frissek, illatosak, zamatosak, kristálytiszták. Ilyen volt az Eurobor Kft. 2003-s mőcsényije (a Tolna megyében otthonos cég továbbra is híres megbízhatóságáról), a Nyakas Pince 2003-as budaija (mutassanak valakit, aki Malya Ernőnél többet tud a reduktív műfajban - nem tudnak), vagy a nagyrédei Szőlőskert Rt. 2003-as Matra Hillje (nyilván a legjobb ár-érték arányt prezentálva, bőven ezer forint alatt).

Hogy hová tűnt Pascal Jolivet 2001-es Sancerre-je? Belesimult a középmezőnybe.