Kezdjük az alapoknál!
A kommunikáció legelső és legközvetlenebb eszköze a fellépés, azaz modorunk és öltözetünk. Elég néhány másodperc ahhoz, hogy ezek alapján üzleti partnerünk felmérje, kivel is áll szemben.
Saját és a divatszakmában dolgozó barátaim tapasztalata szerint sajnos Magyarországon még nem tulajdonítanak az öltözködésnek akkora jelentőséget, mint kellene. A hazai értékrendben inkább a gépkocsik lóerőszáma és a külföldi utazások kilométerszáma dominál. Arra csak kevesen figyelnek, hogy egy tárgyalásra készülve milyen öltözékben is szállnak ki a turbó-quattro csodából, vagy a repülőgép első osztályú helyéről. És ezután csodálkoznak azon, miért is lekezelő velük szemben a külföldi üzletfél. Alábbi írásomban a hölgyek "outfitjével", azaz megjelenésével foglalkozom behatóbban.
Elismerem, nem könnyű a hölgyek helyzete az üzleti életben. Nem elég a férfipartnerek esetleges előítéleteivel megküzdeni, még ott az öltözködés gondjais . A férfiak helyzete egyszerűbb, hisz az öltöny-nyakkendő összeállításban nem lehet túl nagyot tévedni. De mit vegyenek fel a nők, hogy elegánsak legyenek - megőrizve nőiességüket -, mégis komoly partnerként tekintsenek rájuk? Egy történettel kell kezdenem. Rendívül elegáns és rendkívül gazdag külföldi ismerősöm kezébe került a Magyar Hirlap 50 sikeres nő című összeállítása. Miután az illető egy kukkot sem beszél magyarul, megkérdezte, kik ezek a hölgyek. Elképedve fogadta a választ: ők a hazai menedzser asszonyok. A Brioni öltönyökön edződött ismerősöm ugyanis a képek, pontosabban az öltözetek alapján egyáltalán nem tudta beazonosítani a foglakozásokat, mert az ő - és a nyugat-európai - elvárása szerint a hölgyek többsége egyáltalán nem a "business looknak", azaz nem az üzleti életnek megfelelően volt felöltözve.
Tapasztalataim szerint a magyar nők vagy démonnak, vagy szolid háziasszonynak álcázzák magukat. Egyik sem jó. A 40 feletti hölgyek gyakorta azt hiszik, ha rövid szoknyát és mélyen kivágott felsőt vesznek fel, akkor fiatalosnak és szexinek hatnak. Holott nincs annál szomorúbb, amikor meglett családanyák, okos üzletasszonyok tinédzser bombázónak kívánnak látszani. Nem akarják elhinni és elfogadni: egy szolidabb, visszafogottabb, ám kellően rafinált öltözettel sokkal jobban járnának. Igaz, az ilyen típusú holmik általában a drágább, márkás kategóriába tartoznak, és szintén tapasztalatból állíthatom, hogy a magyar nők nem a márkák bűvöletében élnek. (Csak megjegyzésként: a magyar férfiak ezzel szemben egyre inkább figyelnek erre). Pedig már Ralf Lauren is megmondta: "Ami igazán jó, az soha sem megy ki a divatból!" Tehát igenis megéri néhány igazán jó márkájú holmit beszerezni, mert egyrészt, évekig hordhatjuk úgy, hogy mindig jól öltözöttek leszünk benne, másrészt, mert az avatott szemek egy másodperc alatt felmérik, honnan is származik az adott darab. Az alapruhatárnak kevés, ám jól átgondoltan összeválogatott darabból kell állnia, olyanokból, melyek számtalan kombináció lehetőségét biztosítják.
Elengedhetetlen darab a kosztümkabát a hozzá tartozó szoknyával és nadrággal. Elsőnek lehetőleg ne narancssárgát vagy paradicsompirosat vegyünk. Ilyen legfeljebb a harmadik vagy negyedik kosztüm lehet, és ezeket is inkább lazább üzleti alkalmakra, például egy délutáni fogadásra tartogassuk. A napközbeni igazán elfogadott színek: a sima - esetleg hajszálcsíkos - anyagból készült, leginkább fekete, szürke, sötétkék és az olyan tompa színű, mint a törtfehér, vízkék, vízzöld vagy bézs.
A kosztümhöz blúzt vagy pulóvert viselhetünk. Üzleti tárgyalásnál ezek olyan szerepet játszanak, mint a férfiaknál a nyakkendő. Az egyszerű, sima kosztümöt feldobják. Azért lehetőleg csínján bánjunk a "feldobással", kerüljük az élénk, túl nagymintás darabokat, különösen ha nem 36-38-as a méretünk. Ügyeljünk arra, hogy ezek lehetőleg jól szabottak és karcsúsítottak legyenek, ezzel finoman és elegánsan hangsúlyozhatjuk nőiességünket. Ha a férfiak nyakkendő nélkül hordják az ingüket, akkor az ing gallérjának a zakó reverje alatt kell lennie, csak extra esetekben (például dizájnos inggallér) megengedett az ing kívül való viselése. A hölgyeknek (végre valamiben) teljes a szabadságuk. A blúzt így is és úgy is hordhatják, mindkét változat korrekt.
A pulóver kivágása lehet V-alakú vagy kerek. Utóbbi esetében a kevésbé telt keblű hölgyeknek csinos a magasabban zárt, míg a gömbölyded formájúaknak a kissé mélyebb (2-3 cm-es ) - és nem köldökig! - kivágott a célszerű. Ami a zakót illeti - akárcsak a férfiaknál - szintén a legfelső, vagy (háromgombos megoldásnál) a felső két gombot illik begombolni. Gyakran látni, hogy csak a középső gombot gombolják be, ami nemcsak helytelen, hanem előnytelen is. (Talán ezért helytelen?!)
Az alapruhatárhoz tartozik az átmeneti vagy ballonkabát, egy kardigán, egy közepes sarkú cipő, egy ruha, egy táska, egy öv, ékszer, kesztyű, 2-3 váltás fehérnemű és harisnya, valamint egy estélyi öltözet. A ruhánál nem tévedhetünk, ha elsőként azt a bizonyos, Coco Chanel által "felfedezett" kis, fekete ruhát szerezzük be. Utána jöhetnek színesebbek, de - akárcsak a blúzoknál - bánjunk csínján a mintákkal. Külföldön igen kedvelt az úgynevezett komplé, azaz ruha kosztümkabáttal. Kitűnő viselet napközbeni alkalmakkor. Itthon a politikus Gy. Németh Erzsébeten látni gyakran ilyen összeállítást. A korábbi amerikai nagykövet - az egyébként mintaszerűen öltözködő - Nancy Brinker is kedvelte ezt a ruhatípust. Szóval, ha a fent említett ruhatárra építve választjuk ki a további darabokat, akkor holmijaink, amellett hogy beférnek a szekrénybe, még a változatos öltözködést is biztosítják.
