Kupékabrió: két sportkocsi egyben
A CC azt jelenti: kupékabrió. Tehát egy olyan autó, amely a kemény tetejét becsukva sportkupé, lenyitva pedig igazi kabrió. A 206 CC sikere után nem meglepő, hogy a gyár létrehozta ezt a modellt is, amivel teljessé vált a 307-es család.
Az autó bemutatását kezdjük azzal, ami elkedvetlenített.
Télen jó hideg lesz a fém sebváltógomb (ez ugyanis négy évszakos autó!), de sebaj, mert a gázpedáltól jobbra, a középkonzol hosszú úton felforrósodó burkolata kellemesen melegíti a lábat. De nyáron nem egy élmény.
Nyáron viszont igenis élmény, ha gombnyomásra fél perc alatt a csomagtartóba zárul a tető, s ha az elöl ülők gyakorlatilag bármilyen sebességnél huzatmentesen utazhatnak.
A 307 CC ugyanakkor igazi különlegesség. Becsukva egyes háború előtti sportkocsikat idéz a hosszú csomagtartófedéllel, lapos kupétetejével. Ennek kell beférni az előbbi alá, s emiatt bizony rövid lett az utastér. De anynyira, hogy hosszabb útra csak 160 centis vezető mögé üljön be az ikertestvére.
A CC tehát valódi 2+2-es, de elöl ülni vitathatatlan élvezet. Az ülés tervezői tisztában voltak az ergonómia minden csínjával, s a vezető számára még a látvány is szokatlanul érdekes: a fehér hátlapú műszerek mutatója piros, lejjebb pedig látványosan lyuggatott fém pedálsor és támasz várja a lábakat.
Ezek kifejezetten sportos jegyek, ám a 307 CC nem roadster, amint azt a szokatlanul hátranyúló szélvédő is mutatja, de ez az ív egyszersmind lehetővé teszi, hogy utazás közben enyhe eső se zavarja az elöl ülőket.
Azelőtt, hogy lenyomjuk a tetőnyitó gombot, ki kell húzni a poggyásztartót vízszintesen kettéosztó rolós hálót. Felülre kerül a tető, alul pedig még mindig 204 literes a táskák helye. A kabriók hátránya szokott lenni a kicsi csomagtér, ám itt 350 literes űrt találunk, ha kupéként használjuk az autót. Mint minden kompromisszumnál, itt is van némi hátrány, mert a puttony nagy befogadóképessége érdekében magasra húzták a csomagtér fedelét, ez viszont - főleg kupéállapotban - vakrepüléshez hasonlóvá teszi a tolatást. Nemigen lehet hátralátni, ezért a tolatóradar megrendelése legalábbis ajánlott.
Ami a felszereltséget illeti, már az alapban benne van az ABS, az ESP, automatikus klíma, sebességfüggő szervokormány és könnyűfém keréktárcsa, de rendelhető teljes bőrkárpit, hatlemezes CD-tár a műszerfalban, tempomat, tolatóradar, elektromosan behajtható külső tükör, esőérzékelős ablaktörlő és automatikus fényszórókapcsoló.
A kocsit vezetni egyébként passziószámba megy: a kormány remek, a sebességváltóról csak a legjobbakat lehet mondani, a fék és a kanyarvételi tulajdonságok kupéhoz méltók, és az élményt fokozza a beltéri anyagok kiváló megválasztása.
A kabriók egyik Achilles-sarka a merevség, hiszen a csavarodási szilárdságot nem növeli a tetőkeret. Ebben az esetben azonban le a kalappal, mert lerepül, különösen, ha a 180 lovas motorral próbáljuk ki a gyorsulást.
Szóval a kocsi nem csavarodik, szilárd, amint az a nagykönyvben meg van írva, s anyag is van benne rendesen, mert saját tömege megközelíti a másfél tonnát. Ennek ellenére 10 másodperc alatt éri el a százas tempót, a 225-ös végsebesség kipróbálására azonban legálisan nem nyílik mód. Az azonban biztos, hogy az engedélyezett 130-cal kabriózva egyáltalán nem kellemetlen a huzat és a menetzaj, ha az oldalablakokat felhúztuk.
A szél nem üvölt, de a nap besüt, a kocsi simán suhan. Mi kellene még?
