Erőpróba előtt az újkori olimpiai játékok őshazája

Holnap elkezdődik a világ legnagyobb sporteseménye. Görögországnak 16 napja van, hogy bebizonyítsa ország-világ előtt, rendesen felkészült a világ legnagyobb sporteseményének megrendezésére.

A görög gazdaság mindenesetre igencsak megérezte az előkészületek jelentette súlyos terheket. A kormány eredetileg - 2000 végéig - összesen 1,5 milliárd dolláros projektköltségvetést hagyott jóvá az energiatakarékos technológiák alkalmazására, a magas kategóriájú szállodák építésére, a repülőtérhez vezető gyorsforgalmi út kiépítésére, a városon belüli tömegközlekedés, elsősorban a metróhálózat fejlesztésére, valamint a városi körgyűrű befejezésére. A játékok szervezőbizottsága, az Athoc még profittal is számolt kandidációjában, miközben a pályázók egy része nem számolt nyereséggel.

Hamar kiderült azonban, hogy az olimpia megrendezése óriási feladatot jelent a kis ország számára, ezt mi sem jelezte jobban, mint hogy az időszakosan szerződtetett - egyéb vállalati kihívásokkal összehasonlíthatatlan súlyú - pénzügyi vezetői pozícióban gyors egymásutánban két szakember is váltotta egymást. Kosztasz Bakurisz, az egykori Esso és Eveready pénzügyi vezetője 2000-ben, Petrosz Szinadinosz pedig rá fél évre visszalépett. A harmadik vezető, Joannisz Szpanudakisz, a Dow Chemical korábbi vezetője ugyanakkor annak ellenére hivatalában maradt, hogy érkezésekor a szervezőbizottság már "túl volt" a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) első figyelmeztetésén: ha nem tartják be az ígérteket és a határidőket, az olimpiai játékok rendezési jogát a NOB más városnak adja. Ilyen figyelmeztetés az 1956-os melbourne-i olimpia előkészületei óta nem hangzott el.

A pénzügyi lehetőségeket közben messze túllépték az athéni szervezők, a korábban tervezett 500 millió dollárnyi keretüket körülbelül 2 milliárdosra duzzasztották. A valamennyi infrastrukturális beruházásért végső soron felelős kormányzat is korlátozni igyekezett az Athoc mozgásterét, mert a körülbelül 2,5 milliárd dollár összberuházási összeg legalább 4,6 milliárd dollárnyira duzzadt. A jelenlegi információk szerint valahol 7-10 milliárd dollár körül áll majd meg a végső összeg.

A kiadási oldal korai meglódulásával ellentétben, a bevételeknek a helyi szponzoroktól származó része eleinte nem érte el az időarányosan tervezettet. Igaz, végül az erőteljes pénzügyi nyomás következtében - az eredetileg célul megjelölt 200 millió dolláros bevétel helyett - majdnem 300 millióra tettek szert. A görög kormány további 235 millió dollárnak megfelelő összeggel járult hozzá a szervezéshez. Az Athoc költségvetésének majdnem a fele (44 százalék) a NOB televíziós jogdíjainak és nemzetközi vezető szponzoroktól befolyó bevételéből származik. A fennmaradó tételeket - a merchandisingból, jegyértékesítésből és a már említett helyi szponzori, beszállítói támogatásokból - kellett fedezni. Szpanudakisz felügyelete mellett a bevételek jelentős része (60 százalék) pénzbeli bevételt jelentett. Szpanudakisz kiépítette az Athoc saját treasury csapatát, amelynek segítségével plusz 80 millió dollárt biztosítottak a szervezőbizottság számára - egy 2002-es tőzsdei tranzakció során az Athoc-dollárokat euróra váltva. A görög kormány túlköltekezésén túl a játékok megtérülésének kérdése is heves viták sorozatát váltotta ki. A szervezők és az állami szervek a barcelonai modellt igyekeztek megvalósítani, ahol a jelentős infrastrukturális fejlesztések mellett és következtében komoly gazdasági előnyöket realizáltak. Az Athen Institute for Education and Research előrejelzései szerint 2011-ig körülbelül 450 000 extra turistával számolhat az ország idegenforgalma, évente körülbelül 600 millió euró járulékos bevételt generálva. Noha az adatok az optimista számítási eredményeket mutatják, az elsődleges gazdasági hatásnak az ország lakosságának a szociális és gazdasági erősödését, gazdagodását tekintik - nem feledve az infrastrukturális fejlesztéseket, amire Athénnek az átlagos városfejlődéshez képest lényegesen nagyobb szüksége volt.

Az olimpiai szervezés pénzügyi nehézségeivel nem csak Görögországnak kell szembenéznie. Az újkori olimpiai játékok megrendezését korábban (1972 előtt) is számos alkalommal komoly pénzügyi problémák kísérték. Az 1976-os montreali, hihetetlen méretű városi deficit következtében ráadásul odáig fajult a dolog, hogy a városok nem is mertek az 1984-es olimpiára jelentkezni. Los Angeles így egyedüli vállalkozóként jutott a rendezési joghoz. Igaz, végül rendkívül sikeresnek tekinthető olimpiát rendezett: nevéhez fűződik a kommercializáció vonásainak megjelenése, a makroökonómiai hatásvizsgálatok végigvitele. Az 1972 óta megtartott olimpiai játékok különféle finanszírozási modellekre alapozva szervezték meg a rendezés pénzügyi hátterét. A lehetőségek két végpontját a 100 százalékos közfinanszírozás (1976, Montreal: 95 százalék), valamint a 100 százalékos magánfinanszírozás (1984, Los Angeles: 98 százalék) jelenti. A két szélső érték közötti vegyes finanszírozás jellemzi a többi, napjainkig rendezett játékokat. Az athéni olimpia szervezése a közfinanszírozási modellhez áll közel.