Kérdéses a nukleáris reneszánsz
Különös kettősség jellemzi ez idő szerint az atomenergia megítélését, és ezért egészen pontos prognózisokat sem lehet felállítani arra vonatkozóan, hogy közép- és hosszú távon növekedni vagy csökkenni fog-e a nukleáris energiatermelés jelentősége. Ma 31 országban 439 atomreaktor termel villamos energiát, ezek együttesen 16 százalékát adják a világ villamosenergia-termelésének. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) előrejelzése szerint a jelenlegi piaci részesedés 2050-re meg is négyszereződhet. Ágazati szakértők szerint azonban a helyzet nem ilyen egyértelmű.
A növekvő energiaigények - a fosszilis energiahordozók drágulásával együtt - ugyanis kétségtelenül javítják az atomenergia piaci helyzetét, ugyanakkor a világszerte erősödő terrorfenyegetés óvatosságra int. Az ENSZ energiaügynökségének szakértői szerint a nukleáris áramtermelésnek ma három fő kockázata van. Egyrészt fennáll a veszélye, hogy a kiégett fűtőelemek terrorista szervezetek kezébe kerülnek és atomfegyver alapanyagául szolgálnak. Másrészt a nukleáris létesítmények, illetve a fűtőelem-szállítmányok ideális célpontot jelentenek a terrortámadásokhoz, harmadrészt pedig egyes országok azért fejlesztik atomerőművi kapacitásaikat, hogy atomfegyvert gyárthassanak, ahogyan az Észak-Korea vagy Irán esetében feltételezhető.
Mindezekkel együtt az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében kézenfekvő volna a nukleáris- áram-termelés részesedésének bővítése.
A szenes erőművek ugyanis hiába kevésbé kockázatosak, a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus mérséklésére még nincs nagyüzemi méretekben alkalmazható megoldás. A megújuló energiaforrások pedig a villamosenergia-rendszerek szabályozása szempontjából komoly kockázatokat hordoznak, ráadásul ezek a források egyelőre csak komoly állami támogatással aknázhatók ki, önmagukban versenyképtelenek. Ezzel együtt rövidebb távon nagyobb társadalmi támogatást élveznek az uniós országokban, mint az atomerőművek. A Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. által készített, középtávú erőművi kapacitásterv szerint a 2020-ig mintegy 6 ezer megawattnyi új erőművi kapacitásra lesz szükség.
A magyar villamosenergia-rendszer szempontjából alapvető fontosságú, hogy mi lesz a paksi atomerőmű sorsa 2012 után, amikor az 1-es blokk eredeti élettartama lejár. Az erőmű - közölte érdeklődésünkre Mittler István szóvivő - még áprilisban beadta az Alsó-Dunavölgyi Környezetvédelmi Igazgatóságnak az előzetes környezeti hatástanulmányt az erőmű húszéves élettartam-hosszabbítására vonatkozóan. A további lépések ütemezése már az ügyben érintett hatóságoktól függ.
