Az ön megítélése szerint az eddigi piacnyitási lépések mennyiben váltották be az energiapiaci verseny kialakulásához fűzött reményeket?
Az európai piacon a jó kezdet ellenére is vannak még akadályai a versenynek. A szűk hálózati kapacitások, illetve jogi és intézményi problémák miatt az európai energiapiac még mindig országonként vagy régiónként elkülönült. Sok régióban a volt egyeduralkodó szolgáltató ma is jelentős erőfölényt élvez. Ennek mérséklése jelenti talán a legnagyobb kihívást. A vezetékhálózathoz való diszkriminációmentes hozzáférés a versenypiac sarokköve. Ennek felügyeletében kiemelt szerepe van a nemzeti szabályozó hatóságoknak, de indokoltnak látszik jogkörük további erősítése. Az Európai Bizottság jó együttműködést alakított ki a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságaival, és erre a továbbiakban is építeni kell. Sajnos néhány országban még nem kielégítő a hálózati és kereskedelmi tevékenység szétválasztása. A 2003-ban elfogadott új áram-, illetve gázpiaci irányelvek és a határkeresztező kapacitásokra vonatkozó rendelet jelentős előrelépést hozott. Szigorodtak a szétválasztási előírások, és kötelezővé vált piaci alapelvek szerint, árveréseken szétosztani a határátlépő kapacitásokat. Ezeket valamennyi tagállamnak alkalmaznia kell. Szándékomban áll minden rendelkezésre álló jogi eszközt felhasználni annak kikényszerítésére, hogy ez ténylegesen meg is történjen. Az egységes európai versenypiac kialakításának legsúlyosabb akadálya egyébként éppen a határkeresztező kapacitások szűkössége. A beruházások megfelelő ösztönzésére van szükség ahhoz, hogy új nemzetközi vezetékek létesüljenek. A meglévő irányelvek és a tervezett ellátásbiztonsági irányelv is foglalkozik ezzel a kérdéssel, azonban elképzelhető, hogy további intézkedésekre is szükség lesz.
Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, valamint a jövőre is előrejelzett erőművi kapacitáshiány leküzdésére milyen lehetőségeket lát?
Az energetikai piacnyitással a villamosenergia-termelés versenypiaccá vált, ahol az új kapacitásokat a magánbefektetők piaci alapon építik meg. Egy likvid, hatékony nagykereskedelmi piac árjelzései alapvető fontosságúak a magánbefektetők orientálására. Erőműépítésre csak akkor kerül sor, ha a piaci árak lehetővé teszik a beruházás megtérülését. A várható kapacitásszűkösség a nagykereskedelmi árak érezhető emelkedésében tükröződik, de éppen ez az áremelkedés teszi nyereségessé az erőművi beruházásokat. Egyes európai régiókban - így Skandináviában vagy az Ibériai-félszigeten - már jelenleg is komoly erőművi beruházások folynak.
Az európai energiapolitikának arra kell összpontosítania, hogy a diszkriminációmentes és átlátható piac valóban valamennyi szereplő számára elérhető legyen. A hálózati és a termelői tevékenység nem kellő mélységű szétválasztása jogosulatlan előnyhöz juttatja a volt monopóliumokat, ami elriaszthatja a befektetőket. Számos piacon a termelésben is helyi erőfölény figyelhető meg, azaz egy új piaci szereplő joggal tarthat attól, hogy kiszorítják a piacról. Az Európai Bizottság a nemzeti szabályozó hatóságokkal együttműködve határozottan fel fog lépni a piaci manipuláció és az erőfölénynyel való visszaélés ellen, és prioritásnak tekinti az irányelvekben foglalt szétválasztási szabályok érvényesítését. Komoly veszélyforrás lehet az, ha az árszabályozásba történő politikai beavatkozás lehetetleníti el a beruházások megtérülését. A bizottság gondoskodni fog arról, hogy a végfogyasztói árak szabályozása - az irányelveknek megfelelően - a közszolgáltatási kötelezettségre korlátozódjon, és átlátható piacgazdasági elveknek megfelelően történjen.
Lehetnek olyan piaci kudarcok, amelyek megakadályozzák új termelők piacra lépését. Figyelembe véve az ellátásbiztonsághoz fűződő nyomós társadalmi érdeket, ilyenkor szükség lehet állami beavatkozásra. Az előző bizottság előkészített egy irányelvtervezetet az ilyen, végső esetben hozható intézkedésekről, melynek szakmai egyeztetése folyamatban van.
A szénhidrogének trendszerű áremelkedése milyen mértékben befolyásolhatja az európai erőművi tüzelőanyag összetételét?
Az európai földgáz-kereskedelem túlnyomó részében a gázárat az olajárhoz kötik. A magas olajár tehát rontja a szénhidrogén-tüzelésű erőművek, köztük a gázturbinák versenyképességét is. Mivel az atomerőművek alaperőművi funkcióban, a megújuló energiatermelők pedig időjáráshoz vagy vízjáráshoz kötve működnek, rövid távon elsődlegesen arra számíthatunk, hogy a meglévő szénhidrogén-kapacitások kisebb, a széntüzelésű kapacitások pedig nagyobb terhelési óraszámmal járnak majd. Mivel a szén esetében mind az import részaránya, mind az importforrások koncentrációja kisebb, ez a változás az importfüggőség szempontjából előnyös. Környezetvédelmi szempontból azonban hátrányos, hiszen a széntüzelés szén-dioxid-kibocsátása sokkal nagyobb.
Hosszabb távon a nagyon magas olaj- és gázárak befolyásolhatják az új erőművek technológiaválasztását. Ilyen magas olajár mellett nagymértékben javul a megújuló energia versenyképessége. Elképzelhető új széntüzelésű kapacitások belépése is, a széntüzelésnek azonban költséghatékonynak kell lennie ahhoz, hogy a szén-dioxid-kibocsátási kvóták kereskedelme mellett is érdemes legyen új kapacitást építeni. A CO2-kereskedelem és a magas olajárak együttes hatása megfelelő politikai támogatás esetén akár egy új atomerőmű építését is pénzügyileg vonzóvá tudja tenni, amint az Finnország példáján látható.
Az ön véleménye szerint, mely energiahordozóknak van hosszú távú esélye az európai, illetve a világpiacon?
A jelenlegi információk alapján két trend rajzolódik ki: mind a teljes energiafelhasználásban, mind a villamosenergia-termelésben növekedni fog a földgáz és a megújuló energia részaránya. A megújuló energia esetében ehhez még belátható ideig átgondolt és következetes támogatás lesz szükséges.
Európában a szén és - változatlan politikai légkört feltételezve - az atomenergia részesedése lényegesen csökkenni fog. Európán kívül néhány nagy és gyorsan fejlődő ország (Kína, India, Indonézia) bőséges hazai szénkészletekkel rendelkezik. Egy "Kiotó nélküli" világban az ő részükről természetes lenne a fejlődést a hazai erőforrásokra alapozni, amely viszont szén-dioxid-kibocsátásuk ugrásszerű növekedésével járna. Komoly diplomáciai erőfeszítések kellenek majd ahhoz, hogy az Egyesült Államok mellett ezek az országok is szerepet vállaljanak a "tiszta fejlődésben", a CO2-kibocsátás keretek között tartásában.
A közlekedésben még belátható ideig meghatározó lesz az olajtermékek szerepe. A kitermelési technológia fejlődése és a javuló energiahatékonyság miatt tényleges hiány egyelőre nem várható. A szállítások azonban egyre messzebbről, és gyakran geopolitikailag kockázatos régiókból érkeznek majd, ami komoly kihívást jelent. Forradalmi változást hozhat a hidrogénüzemű autók elterjedése, ez ugyanis lehetőséget adna arra, hogy a szén-dioxid-kibocsátás nélkül, atom- vagy megújuló energiával előállított hidrogént a közlekedésben felhasználjuk. Az ezzel kapcsolatos innováció felgyorsítása hangsúlyos szerepet kap az Európai Unió k+f célkitűzéseiben, a tömeges piaci alkalmazás azonban egy évtizeden belül még nem várható.
Felállt-e már a biztosi munkáját közvetlenül segítő csapat?
Nagyon jól felkészült és tapasztalt kabinet fogja segíteni munkámat. Mind a saját területemhez, az energiapolitikához tartozó kérdéseket, mind az Európai Bizottság elé kerülő más témákat elismert szakértők fogják számomra előkészíteni. A kabinetfőnököm Szűcs Tamás lesz, aki közel tíz éve dolgozik Magyarország brüsszeli EU-képviseletén, illetve az Európai Bizottságban, és egyike az unió működésében legjobban eligazodó magyar szakembereknek. A kabinetben három energetikaspecialista is helyet kapott. A kabinetfőnök helyettese, a brit Christopher Jones 1985 óta dolgozik az Európai Bizottságban, és az utóbbi hét évben az energia főigazgatóság egyik vezető tisztviselője volt; az egységes európai villamosenergia- és földgázpolitika egyik legelismertebb szakmai megalapozójaként ő fog az egységes energiapiaccal, valamint az ellátásbiztonsági kérdésekkel foglalkozni, és ő fogja a kabineten belül az energiapolitikai kérdéseket öszszehangolni. Varró László, a Magyar Energia Hivatal eddigi vezető közgazdásza elsősorban a megújuló energiával kapcsolatos kérdésekkel, valamint az energiapolitikai stratégia közgazdasági vetületeivel foglalkozik majd. Egy kitűnő spanyol szakember - az energia főigazgatóságon, majd elődöm, Loyola de Palacio kabinetjében komoly tekintélyt szerzett -, Bonifacio Garcia Porras fogja az atomenergiával összefüggő kérdéseket és az energetikai kutatási programokat kezelni. Nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a bizottság üléseinek napirendjén rendszeresen szereplő más, úgynevezett horizontális témáknak is legyen felelősük, különös tekintettel az energiapolitikához szorosan kapcsolódó, valamint a Magyarország számára kiemelten fontos kérdésekre. A portugál Anabela Gago-Filori az energiapolitika környezetvédelmi szempontjaiért felel majd, hasznosítva a környezetvédelmi főigazgatóságon szerzett több mint egy évtizedes tapasztalatait. Ugyancsak rá bízom a kapcsolattartást az Európai Parlamenttel és az Európai Tanáccsal, ezzel foglalkozott a Prodi-féle bizottság egyik biztosa, Antonio Vittorino kabinetjében is. A pénzügy- és külügyminisztériumi háttérrel bíró, korábban a brüsszeli magyar EU-képviselet pénzügyi és gazdasági egységét vezető, majd Balázs Péter kabinetjében is helyet kapott Marján Attila az európai energiahálózat (TEN-Energia) finanszírozási projektjei, valamint a költségvetési és pénzügyi kérdések mellett a regionális politikáért és a közös mezőgazdasági politikáért lesz felelős. A korábban több bizottsági tag kabinetjében, valamint a verseny főigazgatóságon is dolgozó kitűnő német szakértő, Alexandra Jour-Schröder 1990 óta foglalkozik intenzíven az európai joggal, különös tekintettel a versenyjogi és az egységes belső piac jogi kérdéseivel. Ő lesz kabinetem jogi szakértője. Futballhasonlattal élve, olyan ez a kabinet, mint egy külföldi és hazai sztárokkal felvonuló klubcsapat. Biztos vagyok abban, hogy ezzel eredményesen fogunk szerepelni a Bajnokok Ligájának tekinthető Európai Bizottságban.
lépni a piaci manipuláció és az erőfölénnyel való visszaélés ellen, és kiemelt fontosságúnak
tekinti az irányelvekben foglalt szétválasztási szabályok érvényesítését - közölte az Energiainfónak adott exkluzív interjúban Kovács László külügyminiszter, az Európai Bizottság energiaügyekért felelős biztosjelöltje.
Hlavay Richárd-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.