Világszerte van elég szén
Hagyományos és újszerű megközelítésben is értékeli a világ szén- (és lignit-) készleteit a Világ Energiatanács (WEC) legújabb összefoglalója. Első lépésben sorra veszi, hogy a világ mely pontján, milyen mennyiségű és minőségű szén található, ezt összeveti a termelés, illetve a felhasználás adataival, s következtetéseket von le a szénpiac régiónkénti egyensúlyáról. Ám ezt követően felteszi a kérdést: a szén esetében mi nevezhető bizonyított készletnek? Ennek meghatározásakor ugyanis figyelembe kell venni azt is, hogy mennyire hozzáférhetők az egyéb energiahordozók, de azt is, hogy a jövőben milyen mértékű lesz a szén felhasználása.
Mindez azért nagyon fontos, mert az utóbbi években világszerte jelentős változások történtek a széniparban, jórészt globális kihívásokra történő reagálásként. Ilyen hatás például a kereskedelmi versenyképesség, a gazdasági koncentráció, a piac - főleg országokon belüli - újjászervezése.
A tanács előző jelentése készítése idején, azaz 1998-ban még az volt a szénkészlet meghatározásakor a kiindulópont, hogy mekkora az elsődleges energiatermelés szempontjából folyamatos és nagy mennyiségben felszínre hozható szén mennyisége. Akkoriban a szén energiatermelésben való részarányát a termelő létesítmények, illetve az infrastruktúra fejlődése határozta meg. Azóta azonban számos nemzetközi és regionális szintű környezetvédelmi megfontolás árnyalta a képet.
A fő számokat illetően azonban alig történt változás a WEC legutóbbi készletmeghatározása óta a világ szénpiacán, s durva leegyszerűsítéssel kimondható, hogy a következő kétszáz évben nem is lesz számottevő módosulás. Fizikailag a világ még jó ideig nem fogy ki a szénből.
Ráadásul a szén felhasználásának korlátozása nem jelenti azt, hogy csökkenne a hozzáférhető szén mennyisége. Azt viszont igen, hogy általa változik majd az energia hozzáférhetősége és ára. Ez az árváltozás viszont már hatással lesz arra, hogy milyen szénkészletek minősülnek gazdaságosan kitermelhetőnek, s hogy adott országok ezen készleteik nagyságát hogyan értékelik át.
Földrészeket tekintve: Dél-Amerikában van a világ szénkészletének kevesebb mint 6, Észak-Amerikában és Ázsiában bő 25-25, Európában pedig több mint 30 százaléka. (Európán belül Németország és Oroszország mondhatja magáénak a legnagyobb szénkészleteket.)
Ugyanakkor kilenc ország esetében jelentős készleteltérést mutatott ki 1998 óta a World Coal Institute (WCI). Ezen országok: Ausztrália, Kanada, Magyarország, India, Lengyelország, Románia, Dél-Afrika, Törökország és az USA. A magyarországi készletek jelentősen lefelé, szinte a nem létező szintjére módosultak a bitumenes, és 80 millió tonnára a kis bitumen tartalmú minőségek esetében, míg több mint félmilliárd tonnára csökkentek, azaz megfeleződtek a harmadik szénminőségnél, a lignitnél. Öszszességében persze nem jelentős a magyarországi széntartalék - a világ szénkészletének alig fél százalékát teszi ki.
Az elmúlt három év során jelentősen megváltozott a széntermelő vállalatok tulajdonosi szerkezete a világban. Részben folytatódott, már majdnem lezáródott az elmúlt évtized második felének tendenciája, mely szerint az olajcégek kivonulnak a széniparból. Eközben koncentrálódott a széntermelés, így egyre nagyobb és nagyobb vállalatok jöttek létre. Számos globális bányatermék-kereskedő cég és szénspecialista vette fel portfóliójába a szenet.
A WEC szerint a szénipar koncentrálódása folytatódik a következő években. A legjelentősebb változáson Kína szénipara ment át. Az 1997-ben még 1,268 milliárd tonnás termelés 1999-re egymilliárd tonna alá esett - az ország széniparának átalakítása miatt. Ennek során számos kis tárnát bezártak, igaz, közben külszíni fejtések indítására készülnek.
