Amikor egy igazán elegáns ember belép egy helyiségbe, nem kelt feltűnést. Amikor viszonyt távozik, érezzük hiányát - véli Coco Chanel az eleganciáról. De mit is jelent ez a férfiak esetében? Röviden és célratörően megfogalmazva: egy jól szabott öltönyt! Míg a hölgyek öltözködésében lassan évente drasztikus változások tanúi lehetünk, addig a férfiak helyzete sokkal könnyebb, hisz az úgynevezett "jól szabott öltönyön" azt az alapformát értjük, amelyet divattól és trendektől függetlenül a harmincas évek óta (!) újra meg újra alkalmaznak, s amelyet az összes jó szabó és konfekciógyártó nemzetközi mércének tart. A jó öltöny szabása természetes, azaz a lehető legjobbnak mutatja viselője alakját. Ebbe csak akkor szabad beavatkozni jobbító szándékkal, ha alkati hiba eltüntetése a cél. Ez elsősorban a vállrésznél fordulhat elő. A törékenyebb alkatú, sovány férfiakhoz a keskeny szabású öltöny illik kis válltöméssel vagy válltömés nélkül, keskeny gallérhajtókával és testhez simuló nadrággal. A széles vállú, atlétatermetűeknek nincs szükségük válltömésre, öltönyük a test természetes vonalait követheti. A testeseknek azonban semmilyen körülmények között nem szerencsés, hogy öltönyük szabásvonalával nagyítsák vagy szélesítsék az alakjukat.

Ami pedig a színeket illeti, az elmúlt közel hetven évben itt sem történt eget rengető változás. A hagyományosan elfogadott színek: a sötétkék, a sötéttől az egészen világosig terjedő szürke és a fekete. Ha valaki pénzügyi, jogi, kereskedelmi vagy politikai területen dolgozik - a szakértők szerint - más színre ne is gondoljon. A barna vagy zöld kizárólag hétvégeken, vagy lezser viseletként jöhetnek szóba. Akárcsak nyáron a világosak. A bézs, ekrüű, csontszín öltönyöket az elegáns férfiak munkaidőn kívül hordják.

Az öltöny egyébként nem más, mint azonos színű és mintázatú kelméből készült zakó, nadrág és mellény együttese. Mára a mellény kihalófélben van. Az irodákat kellően fűtik, így nem sok értelme maradt a zakó alatti pluszrétegnek. Ha valaki mégis ragaszkodik ehhez a klasszikus viselethez, ne feledje, a mellény legalsó gombját soha nem szabad begombolni! Minden olyan öltözet, mely a fentebb említett egységet megtöri, már zakó-nadrág kombinációnak számít. Óriási tévedés tehát, ha valaki azt gondolja: ha összepárosítja mondjuk két sötétkék öltönyének kevésbé elhasznált darabjait, azaz az egyikből a nadrágot, a másikból a zakót, akkor ezzel már van is egy jó kis öltönye. Hát nem! Megmentheti a jobb állapotban lévő darabokat, de úgy, hogy külön kombinációban hordja. Egy sötétkék zakó egy fehér inggel, egy márkás farmerral vagy világos vászonnadrággal és egy jachtcipővel vagy mokaszinnal az egyik legkedveltebb és legcsinosabb lezser öltözet. Augusztusban Svédországban járva egy hét végi lovaspóló-mérkőzésen szinte egyenruhának számított a sötétkék zakó, fehér ing és igen, jól olvassák, a málnaszínű vászonnadrág. Szerintem nagyon csinos és elegáns volt. Ugyanakkor szomorúan gondoltam arra, hogy nálunk valószínűleg milyen megjegyzésekkel illetnék azt az urat, aki egy ilyen szerelésben jelenne meg egy laza nyár esti programon. Egyébként szerintem a legnagyobb káosz ezen a területen található. Hétvégeken, vagy délutáni, esti szabadidős programokon az embernek esetenként az egy keze is sok arra, hogy megszámolja a stílusosan öltözött férfiakat. Többségük tornacipőt és úgynevezett szabadidő-öltözetet - pl. sokzsebes nadrág, kerek nyakú póló stb. - vesz fel, mintha edzésre vagy focimérkőzésre menne. Csak kevesen ismerik a külföldön "loafer"-ként emlegetett mokaszinszerű lábbelit, vagy a fűzős vajpuha jachtcipőket. (Egyébként az igazi divatfiak nyáron egyikhez sem hordanak zoknit.) Nem bíbelődnek a vékonyabb len- vagy a vastagabb vászonnadrágokkal, a galléros, háromgombos pólókkal vagy sportos ingekkel, és akkor még nem is beszéltünk az ezekhez felvehető, meleg esetén csak lazán a vállra borított finom gyapjú vagy jobb esetben kasmírpulóverekről. De térjünk vissza kiindulási pontunkhoz, az öltönyhöz, pontosabban annak elemeihez.

Az öltözet lehet tradicionális stílusú, vagy úgynevezett dizájner. Előbbi esetében a több évtizedes hagyományokat, vonalvezetést követik a gyártók, legyen az egyedi darab, vagy többezres széria. A dizájnerstílusnál - ahogy ez a nevében is benne foglaltatik - külön tervezőt foglalkoztatnak, akinek egyedi stílusa, vonalvezetése teszi jellegzetessé a darabokat. Az egyik legismertebb és legelismertebb szakember ezen a területen Giorgio Armani. Például a Miami Vice-hoz tervezett laza öltönyei, melyeket Don Johnson laza kerek nyakú pólókkal hordott, forradalmasították a lazább öltönyviseletet.

A jó öltönykabát - állítja Schiffer Miklós divatszakértő - egyrészt tökéletes harmóniájával, a szabásvonal és a felhasznált anyag közötti összhanggal, másrészt kitűnő viselési komfortjával tűnik ki. A zakó hangulatát és karakterét a szabása, illetve a vonalvezetése határozza meg. A szakember szerint az igazán jól szabott és elkészített zakó úgynevezett homokóra formát vesz fel, ha begomboljuk. És itt jön a ravasz kérdés: mikor hány gombot is kell begombolni? Az egysoros zakók esetében, ha kétgombos, a helyzet nagyon egyszerű, csak a felső gomb begombolása jöhet szóba. Háromgombos modell esetében már több variáció lehetséges, egy azonban kőbe vésett alapszabály: a legalsó gomb soha sem lehet begombolva!! Tehát vagy a középsőt, vagy a legfelsőt, vagy mindkettőt begombolhatják, attól függ, milyen hangulatban vannak, mert a különböző gombolási módok más-más hangulatot és stílust adnak. A négygombos zakók esetében vagy a legfelső gombot, vagy a felső hármat zárják. Itt is tilos a legalsó gombot begombolni! Végül a kétsoros zakóknál, ha csak két gombárral záródnak, akkor természetesen begombolva kell hordani, de ha a kétsoros két pár gombbal záródik, akkor az alsót nyitva kell hagyni, hacsak nem a csípővonalon van a gombpár, mert akkor azt is be kell gombolni. S ha már ennyit időztünk a gomboknál, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az igazán míves zakó többek között onnan ismerszik fel, hogy általában a kézelőjén is ki van gomblyukazva. Van, aki az alsót nyitva is hagyja, ezzel jelezve, hogy nem két fillérbe került a zakója. Azért fogalmaztam úgy, hogy általában, mert néhány nagy nevű, méregdrága cég néha úgy dönt, hogy az adott modellnél mégsem gomblyukaz. Mindez nem hat csökkentően a számla végösszegére, csupán a kívülállót zavarja össze.

A nadrág szabásvonala alapján lehet bő, hagyományos vagy szűk. Hogy éppen melyiket alkalmazzák, az a zakó stílusától függ, természetesen a dizájnerek ettől eltérhetnek, és esetenként el is térnek. A klasszikus öltönyök esetében a testvonalat követő zakóhoz hagyományosan szűk nadrág, míg a bővebb szabású zakóhoz a bő, párhuzamos vonalú illik. De bármelyik is legyen, a lényeg, hogy megfelelő legyen a hossza. Nem jó sem a rövid, sem a bokánál harmonikázó hosszú. Utóbbi sajnos igen gyakori hiba a hazai öltözködésben.

Örvendetes, hogy ma már sötét öltönyt hordanak a férfiak az ünnepi eseményeken, de egyre több a szmoking, és az operabálon már jó pár frakkot is megcsodálhatunk. Sajnos a szmoking egy speciális változatát, az úgynevezett "dinner jacket"-et is láthatjuk néha-néha, csak az a baj, hogy nem a megfelelő helyen és időben. Ez annyiban különbözik a szmokingtól, hogy a sötét nadrág mellett a zakó fehér, elefántcsont vagy ekrű színű, akárcsak a kabáton lévő tükör. Dinner jacketet leginkább szabadtéri eseményekre, és ennek megfelelően nyáron viselnek. Ha Palm Beachen járnak, akkor télen is felvehetik. A nyugati világban léteznek még más ünnepi öltözetek is, mint például a zsakett vagy a morning dressz. A zsakettet elegáns esküvőkön hordják előszeretettel. Így volt ez Sophia Loren fiának budapesti frigyén is. Másnap a Blikk című napilapban megjelent az ifjú Pontiról egy féloldalas kép, a következő aláírással: a vőlegény is nagyon elegáns volt, szmokingot viselt. A vőlegény valóban elegáns volt, de zsakettet viselt, ami arra utal, hogy itt Budapesten még nehezen különböztetik meg a szezont a fazontól.