A Mol közölte a rugalmasabb kőolajváltáshoz vezető út részleteit
Viták sora zajlik azzal kapcsolatban, hogy a Mol csoport képes-e, akar-e más kőolajat bedolgozni az orosz mellett, illetve leküzdhetőek-e azok az akadályok, amelyek nehezítik a technológiai átalakításokat. A fő kérdések a százhalombattai Dunai Finomító (Dufi) és az Adria kőolajvezeték köré csoportosulnak.
Tény, hogy van ellenpélda: a finnországi Neste Oil azonnal leállította az oroszországi olajimportját az ukrajnai háború kitörésekor, csakhogy a Neste – politikai megfontolásból – már tizenkét évvel korábban hozzálátott az ehhez szükséges finomítói átalakításokhoz.
Az ukrajnai háború és a finomítási arány is fordulópontot hozott
Persze a Mol sem csak 2022-ben lépett, amikor bejelentette, hogy 500-700 millió dollárból pár év alatt alkalmassá teszi az olajfeldolgozó létesítményeit az orosztól eltérő olajok kizárólagos feldolgozására.
- Már 2014-ben, a Krím Oroszország általi megszállása óta megkezdte az alternatív kőolajfajták tesztelésének és bedolgozásnak előkészítését, és azóta is folyamatosan dolgozik az infrastruktúra és a finomítói technológia fejlesztésén.
- A 2022-es pedig nagy volumenű kőolaj-diverzifikációs programot indított, hiszen fejlesztések nélkül az alternatív kőolajfajták bedolgozási arányának további növelése a létesítmény fizikai károsodásával járt volna.
Egy finomító áthangszerelése rendkívül időigényes és összetett mérnöki munka, de egyelőre ütemterv szerint haladunk. Számításaink szerint legkorábban 2027-re el is készülünk
– jelentette ki a Százhalombattán szervezett háttérbeszélgetésen Pulay Krisztián, a finomító termeléséért és fejlesztéséért felelős vezetője.
A Dufi nem túl rugalmas
A Dunai Finomító létesítményeit úgy építették meg, hogy azokat az Oroszországból érkező olajkeverék tulajdonságai alapján optimalizálták a maximális termékkihozatalra. Csak néhány példa az optimalizálás területeire:
- A berendezések, vezetékek falai pont annyira savállók, amennyit a közepes savtartalmú Urál-keverék feldolgozása során el kell tudni viselniük.
- A Dufi kéntelenítőkapacitása akkora, amennyire szükség van az orosz nyersolaj 1,7 százaléknyi kéntartalmának kivonásához.
- A telephely feldolgozóberendezései, a félkész- és késztermék-tartályai is akkorák, amekkorára szükség van a 20,5 százalékos bitumenkihozatalú nyersolaj összetételéből adódóan a finomítás és tárolás során.
- A berendezések alkalmasak a közepes sűrűségű (30,5 API-fokos) olaj kezelésére, megfelelő hőmérsékleten tartására.
Azzal még károsodás nélkül is megbirkóznak a finomító létesítményei, ha az orosz olajhoz az említett arányban más olajat kevernek, de a tevékenység gazdaságossága már ekkor is romlik. Amikor ugyanis mondjuk nehezebb kőolaj érkezik, akkor abból az összes kén már nem vonható ki, az olaj más okokból is nehezebben kezelhető a kőolaj szennyező komponensei (fémtartalom, savtartalom, klórtartalom) miatt. Így is megesett, hogy sérült a finomító, amikor 2019-ben klórral szennyezett orosz kőolaj érkezett, kilyukadt csövek sorát kellett kicserélni. Ezért is hangsúlyozza a Mol: a legnagyobb kockázat az, ha nincs alternatív útvonal, mindkét vezetékre szükség van a régió ellátásbiztonságához.
Nem mindegy, mire optimalizál a Mol
A rugalmasság terén is találunk külföldi ellenpéldát. A szicíliai Saras finomítót eleve úgy építették, hogy képes legyen bármilyen olaj feldolgozására. Bár a beruházás emiatt sokkal drágább volt, de a feldolgozás mégis jó hasznot hoz, mert az üzemeltető a minél olcsóbb alapanyag megvásárlására törekszik. Megteheti, van kikötője. Magyarországon azonban nem ez a cél. „A folyamatok rugalmasabbá tételével azt kívánjuk elérni, hogy stabilan és gazdaságosan dolgozhassunk fel többféle olajat, több forrásból.
„Mindent megteszünk azért, hogy az Adria-vezeték teljes értékű legyen, de nem szeretnénk lemondani a Barátságról sem. Ezzel a korábbi egyoldalú függőségünket egy újra cserélnénk. Ez ellátásbiztonsági szempontból szürreális lépés lenne” – szögezte le Pulay Krisztián.
Tulajdonképpen mi történik Százhalombattán?
A Molnak tehát meg kellett határoznia azt az alternatív olajminőséget, amelynek a feldolgozására alkalmassá tenné a Dufit. Ehhez a piacon megfizethető, az Urálhoz hasonló minőséget keresett, és talált is. Ám nem sokkal azután, hogy a műszaki fejlesztéssel megbízott amerikai cég bekérte tőle az kiválasztott olajminőség paramétereit, az érintett termék eltűnt a piacról.
Maradt a megfelelő összetételnek a több minőségből történő kikeverése, hogy ne kelljen az új minőség miatt kicserélni a fél finomítót. A Mol egyébként is kever olajat Százhalombattán, de
a tevékenység bővítése nem egyszerű: nem minden kőolajtípus keveredik egymással, tovább szűkítve a vásárolható alternatív olajok körét, illetve nehezítve a technológia szélesítését.
Fontos továbbá, hogy finomító fejlesztésekre, átalakításokra egy működő létesítményben kerül sor. Ezeket a Mol az egyébként is tervezett leállással járó karbantartások idejére ütemezi.
Mint a Világgazdaság kérdésére elhangzott, a flexibilitási projekt beszállítói alapvetően magyarországi vállalkozások.
Mire megy el 500 millió dollár?
A feldolgozás rugalmasabbá tétele érdekében az alábbi lépések folynak a csoportnál.
- Növelik a keverési képességet (ehhez új, 40-80 ezer köbméteres tartályok is kellenek).
- Javítják a feldolgozás hatékonyságát.
- Emelt szintű korrózióvédelmet is biztosítanak.
- Módosul a szennyvízkezelés és fejlesztik a laboratóriumokat.
- Bővítik a logisztikai kapacitásokat.
Mit tud az Adria és mit nem?
A logisztikai kapacitás bővítése, azaz alternatív kőolaj Magyarországra szállítása a másik forró téma. A gond az, hogy míg az Adria-kőolajvezetéket üzemeltető, horvátországi Janaf társaság szerint gond nélkül továbbítható a Dufi és a szintén Mol ellenőrzésű Slovnaft pozsonyi finomítójába a szükséges mennyiségű olaj, a Mol ezt nem látja igazoltnak.
Az Adria műszaki állapotát alapértelmezésben ötévente kell ellenőrizni. Az ukrajnai háború 2022-es kitörése után a magyar társaság soron kívül átvizsgálta a cső hazai szakaszát, amely a csurgói szivattyúállomástól vezet Százhalombattára – ismertette Kozma Szabocs, a Mol logisztikai teendőiért felelős vezetője.
Ahol kellett, a Mol a nemzetközi gyakorlatoknak megfelelően ki is cserélte az elhasználódott csőszakaszokat, amivel megerősítette a hazai szakasz üzembiztosságát.
Ugyanez nem történt meg a horvát oldalon. Az omisalji kikötőből érkező vezeték Sisaknál (Sziszéknél) ágazik el a szerbiai Nis finomító felé, illetve északabbra, Csurgó irányába, Magyarországnak az utóbbi a fontos. Egy olajvezeték belülről az intelligens csőgörény nevű diagnosztikai eszközzel vizsgálható. A görény a csőben lévő kőolajjal utazik előre. Kivételi pontja a magyarországi szállítás szempontjából fontos, tesztelendő szakaszon a csurgói szivattyúállomáson van. Mivel a csőgörényt bő két hete vették ki a csőből, az adataira alapozott vezetékjavítások is várhatóan csak jövőre indulnak. A Mol értesülései szerint a kritikusnak mondott Sisak és Virje közötti szakaszon a horvát Janaf technológiai korlátozás mellett üzemelteti a vezetéket.
A kisebb nyomás pedig kisebb szállítást tesz lehetővé.
A nyomást a Mol sem növelheti úgy, hogy magyar oldalon megnöveli a szivattyúzás erejét, mert meghibásodást okozna. Emiatt, bár hangsúlyozottan jó az együttműködés a magyar és a horvát rendszerüzemeltetők között, a szállítás a kérdéses szakaszon csak kisebb nyomással történhet.
Két nagy kudarc, egy teszt során
Az, hogy van mit javítani az Adrián, kiderült a közelmúltban tartott közös, szeptemberi teszt során is. Először áramellátási zavar miatt állt le a szállítás a Sisak–Virje szakaszon, nem sokkal később egy másik, a horvát fél által nem közölt hiba miatt. Bár a hibát egy óra múlva elhárították, a teszthez szükséges eredeti nyomást már nem tudták biztosítani.
Ilyen kiesések mellett nem garantálható a kőolaj stabil szállítása Magyarországra
– jelentette ki Kozma Szabolcs, hozzátéve, hogy az orosz olajat hozó Barátságon ilyen hiba még nem történt. A horvátországi tesztet összességében sikertelennek nevezte.
Vita övezi azt is, hogy Magyarországnak és Szlovákiának együtt mekkora kapacitásra van szüksége az Adrián. Piaci vélemények szerint
indokolatlan a Dufi és a Slovnaft elméleti kapacitásából kiindulni, hiszen ezek a létesítmények soha nem dolgoznak teljes kapacitással.
Csakhogy – mint elhangzott – így is szükség van az évi 14-15 millió tonna továbbításának képességére, három okból is.
- Fel kell készülni a karbantartások miatti leállításra. Emiatt, amikor érkezik az olaj, akkor adott időszakokban az Adriának igenis képesnek kell lennie arra, hogy tartósan maximális teljesítménnyel működjön.
- Amennyiben nem érkezik kőolaj a Barátság vezetéken, akkor az Adriáról kell tudni elérni a tiszaújvárosi és a fényeslitkei tartályparkot is. Ennek érdekében hamarosan új összeköttetés létesül Százhalombattán az Adria és a Barátság között. Elkezdődik egy 4 kilométernyi, 0,6 méter átmérőjű vezeték építése, valamint létesítenek Százhalombattán egy új szivattyúállomást.
Ezzel a Mol kialakítja magának azt a képességet, hogy szükség szerint egyszerre szállíthasson a Barátság 1 vezetéken a pozsonyi finomító felé, valamint a Barátság 2 vezetéken a tiszaújvárosi és fényeslitkei tartályparkok felé keleti irányban.
Az Adria vezeték kiindulópontjához, a Krk szigeten elhelyezkedő Omisalj terminálhoz a tengeri olajtankerek beérkezése is bizonytalanná válhat például komolyabb tengeri viharok esetén, és a szállítási kapacitások méretezése során egy ilyen forgatókönyv esetén is elegendő tartalékot kell képezni.
Súlyos kockázattal járna a Barátság lekapcsolása
Kozma Szabolcs összességében úgy ítéli meg, hogy a kőolaj-diverzifikációs projekt logisztikai lába jól áll:
- az Adria-vezeték magyarországi szakaszán a vezetékcserék megtörténtek,
- Csurgón már telepítettek két új szivattyút,
- a tesztek folynak,
- valamint Százhalombattán is zajlik egy nagyobb szivattyúállomási beruházás, ami a pozsonyi finomító felé továbbítandó kőolaj megbízható szállítását fogja garantálni.
De önmagában a fejlettebb logisztika és a rugalmas finomítói technológia is kevés az ellátásbiztonsághoz. Az évtizedek óta megbízhatóan működő Barátság vezeték lekapcsolása akkor is súlyos kockázatokkal járna, ha a Janaf rendbe tenné a horvát szakaszt, és az Adria-vezeték végre teljes értékűvé válna.
