A szakértők a tudás birtokosai
A tudás hatalom, épp ezért a legtöbb vállalati szakértő megpróbálja monopolizálni azt. A szervezetek pedig arra törekednek, hogy a lehető legtöbb ismeret a cégen belül maradjon. A tudás birtokosai gyakran kénytelenek taktikákat alkalmazni, hogy monopolhelyzetben maradjanak - állítja tanulmányában Bőgel György, a KFKI stratégiai tanácsadója, a Debreceni Egyetem docense.
A tudás a hagyományos erőforrásokhoz hasonlóan viselkedik: árát a kereslet-kínálat határozza meg, termékként életgörbét futhat be, akár tömegcikké is válhat. Birtoklása azonban nem feltétlenül ad hatalmat, csak bizonyos feltételek mellett, ahogy ez az anyagi forrásoknál is lenni szokott. A docens úgy véli, a tudás hatalmi bázisként akár önmaga ellensége is lehet, ugyanis az ismereteket ma egyre könnyebb rögzíteni és megosztani, és ezt éppen a tudás fejlődése teszi lehetővé. A megosztás a monopolizálás ellensége. A tudásmenedzsment-projektek ezért alaposan felkavarhatják az érdekek szövevényét.
A hatalomnak többféle bázisa lehet. Hatalmi bázist adhat valakinek vagy valakiknek egy hivatalos szabály, jóváhagyott előírás. Ugyanakkor fontos tényező lehet valamilyen forrás, például pénz, munkaerő, anyag, információ, szaktudás is.
A tudás birtokosai taktikákat is alkalmazhatnak hatalmi pozíciójuk erősítésére. Ha azonban a hatalmi játszmák a szakmai tartalom rovására túlságosan felerősödnek, azt szoktuk mondani, hogy a szervezet "átpolitizálódott": a döntéseket már nem szakmai megfontolások alapján hozzák. Ez veszélyes állapot, hiszen elhomályosítja a közös érdekeket, és akár a szervezet pusztulásához is vezethet.
A tudás birtokosait "szakértőknek" nevezzük, jellegzetes hatalmi, érdekérvényesítési játszmáikat pedig "szakértői játszmáknak". A szakértők egy szervezeten belül jellegzetes csoportot alkotnak, többek között, munkájukban a vállalati előírások mellett szakmai követelményekhez, normákhoz is igyekeznek tartani magukat, valamint motivációjukban fontosak a belső, szubjektív elemek (önmegvalósítás, kreatív munka, célok elérése, szakmai elismertség).
Az igazi szakértő legfontosabb hatalmi bázisa a szakértelme. Hatalmi szempontból a szakértő akkor jár el helyesen, ha tudását megpróbálja monopolizálni - fogalmaz a docens. Gyakran igyekszik bebizonyítani, hogy a tudása nélkül értékes üzletek vesznek el, létfontosságú rendszerek állnak le, vagy épp igyekszik elkerülni a tudás rögzítését, hiszen ezzel megszűnik a monopóliuma. Bőgel György megfogalmazása szerint ezek a taktikák ellentétben állnak a tudásmenedzsment törekvéseivel, ugyanis a személyes tudást a szervezetben közkinccsé kell tenni. Viszont a szakértő, aki nem igyekszik monopolizálni tudását, saját érdekei ellen cselekszik. Nem véletlen tehát, hogy a tudásmenedzsment-rendszerek bevezetése gyakran emberi problémákba ütközik. Ráadásul az igazi akadályok felismerése nehéz, hiszen kevesen jelentik ki nyíltan, hogy "azért nem csinálom, mert az érdekeim mást kívánnak". Inkább hivatkoznak például időhiányra, technikai nehézségekre.
A "szakértő kontra szervezet" játszmával gyakran találkozunk - mondta el Bőgel György. Ismerünk vezetőt, aki nem engedi, hogy a részlegénél nála okosabb emberek is megjelenjenek. Ismerjük a kereskedőt, aki csak a legalapvetőbb információkat árulja el az ügyfeleiről, hiszen tudja, hogy a "kapcsolati tőke" az ő életbiztosítása. A másik oldalon megfigyelhetjük az ellenjátszmákat: vállalati tudástárak építését, belsők és külsők versenyeztetését, az eljárások rögzítését, a tudás megosztásának kikényszerítését - hangsúlyozza a docens. (VG)
