Érdekvédelem nélkül a kisvállalkozások

Családi vállalkozásból nőtte ki magát az a Borsodi Műhely Kft., amely pár évvel ezelőtt 200 milliós zöldmezős beruházással tudott telephelyet létesíteni a győri ipari parkban. A hazai kisvállalkozások helyzetét ismerve, nem mondható szokványosnak az ön cégének története. Mit tudtak másképp csinálni, mint a legtöbb hasonló nagyságú vállalkozás, mi és mikor adott lendületet a cégnek?

Több feltétele is van annak, hogy egy kisvállalkozás sikert tudjon elérni. Ezek közé tartozik a megrendelő legteljesebb kiszolgálása. Mindebbe a minőség, a határidő, az ár és a rugalmasság egyaránt beletartozik. Fontos a folyamatos fejlődés is. Kiemelt szempontnak tartjuk, hogy egyetlen dolgozónk se legyen nélkülözhetetlen, ez alól az én személyem sem kivétel, ezért van két ügyvezetője a cégnek. Kiemelném még a cég stratégiájának fontosságát, nálunk a minél magasabb minőségi követelményeknek való megfelelés a cél. Ennek érdekében akkreditált mérőlabort hozunk most létre, talán még az idén megkapjuk a minősítést, s azt követően mérőműszerek hitelesítésével is foglalkozni szeretnénk e régióban.

Mindehhez viszont pénz kell, s időre is szüksége van egy vállalkozásnak, amíg idáig eljut. Nyilván önök sem innen indultak.

Ez természetesen így van. Én például a rendszerváltás előtt arra voltam büszke, hogy a vassal mindent meg tudtunk csinálni, kovácsoltunk, szerkezeti hegesztéseket végeztünk, s fogazásokkal foglalkoztunk. Aztán amikor már lehetett nyugatra járni, közvetlenül a rendszerváltás előtti időszakban, én azért mentem át a határon, hogy ellessem, mitől jók a kapitalisták. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy csak egyféle dologgal kell foglalkozni, de azzal a lehető legmagasabb színvonalon. Én ma stratégiai fontosságúnak tartom egy kisvállalkozás számára a versenyképes profil kiválasztását. Mi olyan tevékenységi kört határoztunk meg, amit nehéz végezni, amire Kelet-Európában hosszú távon lesz igény, s amiben nincs nagy konkurencia, ez pedig az egyedi, nagy pontosságú gépalkatrészek gyártása. Ehhez kapcsolódott később a gyártásközi mérőberendezések gyártása, ami szintén e szakma csúcsa. Jelenleg már ezredmilliméteres pontosságú munkákat is tudunk végezni.

Hogyan és miért lett vállalkozó?

Huszonhárom éves koromban kerültem először olyan helyzetbe, hogy megszerettem a munkát, mert önállóan dolgozhattam. Ez az NDK-ban történt. Amikor öt év után hazatértem, kerestem a hasonló munkahelyeket, de nem találtam. Mindenhol meg akarták mondani, hogy mit és hogyan csináljak. Ezért lettem vállalkozó 1981 nyarán, minden tőke nélkül, egy satupaddal és néhány kéziszerszámmal. Az első munkámat egy kisiparoson keresztül kaptam, a sopronkőhidai börtönnek készítettem egy szövőgépalkatrészt. Ezzel a céggel azóta is megvan a kapcsolatom. Érdekes az is, hogy legelső munkatársam, aki 1982-ben került hozzám, még ma is itt dolgozik. Tehát mindössze egy normális munkahelyet akartam magamnak, nem akartam sem milliomos, sem pedig cégtulajdonos lenni. Egyszerűen így alakult.

Mikor kapták első nagyobb megrendelésüket, és kitől?

Nem voltak kiugróan nagy megrendeléseink, folyamatosan, lépésről lépésre nőtt a termelésünk, egészen 1992 tavaszáig. Nálunk akkor történt a nagy váltás, mivel addig főleg textilipari gépalkatrészeket gyártottunk. Aztán Ázsiából behozták az olcsó textíliákat, s a hazai textilágazat zömében tönkrement, aki meg nem, az megvette a megszűntek alkatrészállományát. Emiatt tavasztól szeptemberig a teljes megrendelési bázisunkat elvesztettük. Az addig tizenöt dolgozót foglalkoztató vállalkozást hatfősre kellett csökkenteni. Aztán amikor már csak egy hétre való munkánk volt, egy osztrák cégtől kaptunk egy megrendelést, gépalkatrészre. Ez egy igazi kapitalista cég volt, amennyire csak lehetett, kihajtott bennünket. De megtanultuk, hogy mi a minőség, mi a határidő és mi az árképzés.

Mennyire jött be a cég éves forgalmához mérten igencsak jelentősnek mondható ipari parki invesztíció?

A 2000-es gazdasági évünk kiemelkedő árbevételű volt, s úgy döntöttünk, hogy a profitot egy üzem építésébe fektetjük. A beruházáshoz a teljes összeg 30 százaléka rendelkezésünkre állt, a többit nagyrészt banki hitelből finanszíroztuk. Ekkora volumenű zöldmezős beruházásra pályázati úton is lehetett volna 40-50 millió forintot nyerni, de mivel annak feltételei között olyanok szerepeltek, mint például ha a vállalt pluszprofitot nem tudja a vállalkozás teljesíteni egy adott időszakban, úgy dupla kamattal kell visszafizetni a kölcsönt. Mivel ez a cég teljesen a család tulajdonában van, a vállalkozáson kívül nincs más vagyonunk, s jelenleg 70 ember megélhetéséért is felelek, így ilyen feltételekkel nem pályáztunk. Ugyanakkor kamattámogatásra igénybe tudtunk venni 9,6 millió forintot, ennek feltétele a cég felépítése, s e kölcsön visszafizetése volt, amit lehetett vállalni. Most, ismerve a cég elmúlt évekbeli mutatóit, elmondható, hogy az előbbi pályázat is vállalható lett volna. Tehát bejött az itteni beruházás.

A Borsodi Műhely Kft. régóta olyan multik beszállítója, mint a LuK Savaria Kft. vagy az Epcos. Vannak-e újabb nagy partnereik?

Négy nagy cég van, amelyeket mindenképpen ki akarunk szolgálni - erről két évvel ezelőtt döntöttünk -, mivel olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyon sok a munkánk, s határidőgondjaink vannak. E négyhez jött még egy ötödik cég, amelynek nem tudtunk ellenállni, ez pedig az Audi Hungaria Motor Kft., amellyel improduktív beszállítói szerződést kötöttünk. Ez azt jelenti, hogy nem a motorokhoz vagy a gépkocsikhoz szállítunk alkatrészeket, hanem a gyártósorok, gyártóberendezések kopó alkatrészeit pótoljuk. Az öt nagymegrendelőnk közül hárommal többéves szerződésünk van. E munkák biztosítják az éves árbevételünk mintegy 80 százalékát. A forgalmunk az idén várhatóan eléri a 600 millió forintot, tavaly pedig 443 millió volt, tehát mintegy 50 százalékos növekedést érünk most el, de több évre visszamenőleg átlagosan megvolt a cég 25 százalékos növekedése. Az idei kimagasló árbevétel-növekedés mögött nagyrészt a szombathelyi cégünk belépése áll.

A hazai kis- és középvállalkozások legnagyobb gondja a tőkehiány, önök hogyan hidalták át az elmúlt években, évtizedekben ezt a problémát?

Tény, hogy a kisvállalkozások, amelyeknek a legnagyobb szükségük lenne tőkére, meglehetősen nehezen tudnak banki hitelhez jutni. Mi mindig igyekeztünk hitel nélkül, saját forrásból fejleszteni. Részben pedig pénzügyi lízingfinanszírozással végezzük e fejlesztéseket, jelenleg ezt tartjuk a legelőnyösebbnek. Mi élünk olyan lehetőségekkel, amellyel sok más kisvállalkozás nem él, mert nem tud a lehetőségről, például hogy versenyeztetjük a lízingcégeket.

Ön a tőkehiány mellett mit tart a kisvállalkozások boldogulása legnagyobb gátjának?

Tulajdonképpen legfőképp egy nagyon erős érdekképviseletre lenne szükségük a kis- és a középvállalkozásoknak. Előbb az ipartestületi tagságot tették önkéntessé, majd pedig a kamarai tagságot is. Ez a helyzet hosszú távon e vállalkozások fejlődésének gátja lehet, ami nem kedvez az országnak sem. A kamarai tagság hiánya például olyan gondokat okoz, hogy a legtöbb vállalkozásról, azok elérhetőségéről egyszerűen nem is tudunk, hiszen az APEH és a cégbíróság kivételével senki nem tartja nyilván azokat. Jelenleg a kamarák a vállalkozások csupán legfeljebb tíz százalékát tudhatják a tagjaik között, hiába hirdetnek meg jó programokat, azok csupán e kis létszámú tagságot érintik.

Ön szerint mennyire veszélyezteti a hazai kis- és középvállalkozásokat az európai uniós tagságunk?

A rendszerváltás egyszer már megrostálta e vállalkozásokat, rengeteg tönkrement közülük, csak azokról már nem esik szó. Az uniós csatlakozás ugyanilyen szelektálást végez majd a kis-, de a közepes vállalkozások között is. Aki most nem tud megfelelni az uniós elvárásoknak, nem képes változtatni akár gondolkodásmódján, vagy a szükséges változáshoz elengedhetetlen cégfinanszírozás terén, az bajba jut. Ennek fő oka, hogy az eddig már bejött multikat a schengeni nyitás után a korrekt, tőkeerős nyugat-európai kis- és középvállalkozások is követik majd.

Mennyire tartja megfelelőnek a kormányzat kisvállalkozásokhoz való viszonyát? Egyáltalán, milyen kormányzati lépésekkel lehetne segíteni azok helyzetét, legyen az akár adópolitikai, akár más támogatási rendszer?

Véleményem szerint jelentős segítségre van szükségük e vállalkozásoknak, nem is feltétlenül anyagilag, hanem az uniós lehetőségekről való széles körű tájékoztatással, a közösségben történő boldogulásukhoz elengedhetetlen információk átadásával. De mondok egy másik példát is. A régi rendszerben, amikor még maszekok voltunk, s nem voltunk igazán elfogadott réteg, mégis létezett két olyan vállalkozókat segítő bázis, amely megteremtette azok fejlődésének alapját. Az egyik ilyen volt a Műszaki Fejlesztési Alap, aminek a lényege az volt, hogy a kisiparosnak a megtermelt profitból, ha azt fejlesztésre fordította, öt éven keresztül nem kellett adóznia. Néhány év után így tudott például új gépet venni. A másik ilyen a Tartalék Alapszámla volt, ami az előbbihez hasonló szerepet töltött be. Én úgy ítélem meg, hogy a vállalkozásoknak a törvényes feltételeket kell biztosítani ahhoz, hogy aki fejlődőképes, az tudjon is fejlődni. A csak kapott pénz soha nem visz igazán előre.

Az ipari parki üzemen túl a Győrhöz közeli Ménfőcsanakon, valamint Kisújszálláson is van telephelyük. Tervezne-e további terjeszkedést?

Az idén januárban meg tudtuk vásárolni a jelenlegi ipari parki üzemünk melletti területet is, szintén saját erőforrásból, ahol egy ugyanekkora céget építhetünk fel, ha szükség lesz rá. Ezenkívül már említettem a szombathelyi cégünket, s szintén az idén januárban hét dolgozót is átvéve megvettünk egy alkatrészgyártó üzemet, erre új társaságot alapítottunk Borsodi Fémmegmunkáló néven. Ott jelenleg tíz dolgozót foglalkoztatunk, s újabb gépeket is termelésbe állítottunk, s még állítunk is. Győrben szintén folyamatosan fejlesztünk. Fejlesztésekre az éves árbevételünk 25-30 százalékát fordítjuk, ami igen jelentősnek számít. Mindennek nyomán a hatékonyságunkat tudjuk növelni, s a profitot évről évre visszaforgatjuk.