Fájdalomküszöb fölött az acélár a világpiacon

Az elmúlt másfél évben mintegy 150 százalékkal drágult az acél világszerte, de az acélgyártás alapanyagainak árai is megugrottak 220 százalékkal a MEPS brit acélipari elemzőcég szerint. A fém iránti kereslet világszerte erős, főként Ázsia gazdaságilag fejlődő országaiban, ezen belül is Kínában. Tonnánként 3600 dollár körül mozgott a melegen hengerelt rozsdamentes acéllemez termelői ára a nyár végén. Akkor a szakértők az árak jövő évi megnyugvását jósolták, de januártól még több nyugati gyártó - pél-dául a ThyssenStahl, a Salzgitter, a Corus és az Arcelor - is újabb, 30-40 eurós áremelésre készül. Kérdés, hogy ezen áremeléseket elfogadja-e a piac. Ez a következő egy-két héten dől el, s ennek alapján határoz a Dunaferr Rt. is a 2005 első negyedévi árairól. Az idén azonban már nem emel - válaszolt lapunknak Suri József, a dunaújvárosi acélipari társaság kereskedelmi vezérigazgató-helyettese.

A trend hatása kettős. Az acélgyártók látványos árbevétel- és nyereségnövekedésről számolnak be. Olyan erős a volt az acél iránti túlkereslet az év első felében, hogy érvényesíteni tudták áraikban saját (beszerzési, szállítási és energia-) költségeik emelkedését. A Dunaferr is nyereséges lesz az idén, de konkrét adatot nem közölt a vezető.

A végfelhasználók viszont - főként a gép- és a járműiparban - nem tudják megnövekedett költségeiket továbbhárítani, áraik stagnálnak. Anyagtakarékosságra kényszerülnek, nyereségük csökken, többségük már a termelését is visszafogta. Már a Dunaferrnek is van olyan vevője, amely csökkentette a termelését.

Az egyik jelentős hazai acélfelhasználó, a Schwarzmüller Kft. csak kismértékben tudta áraiban érvényesíteni az idei acéldrágulást. Cziegler József, a teherautóutánfutó-gyártó cég ügyvezetője ezt az európai fuvarozópiacon dúló kenyérharc miatt stagnáló fuvardíjakkal magyarázta. Marad a cégnek a hatékonyság további

növelése, a nyereség csökkenése, illetve hogy felkutassa az acél-nagykereskedőknél beragadt készleteket. Egy nagy múltú autóalkatrész-gyártó - magát megnevezni nem kívánt vezetője - szerint a nagy konszernek igyekszenek maguk beszerezni beszállítóiknak az alapanyagot a jobb alkupozíció érdekében.

A gyakori árváltozások miatt az acél- és az autóipar között egyre kevesebb hosszú lejáratú szerződés születik. A megállapodások többsége szerint a benne szereplő ár utólag módosítható a külső ármozgások miatt - számolt be lapunknak a német tulajdonú acélgyártó, -kereskedő és autóipari beszállítóhoz tartozó Beroha Cső- és Acélkereskedelmi Kft. üzletágvezetője. Mint Németh Mária elmondta, a szállítók többsége csak napi árakat ad.

Más forrásunk szerint Magyarországon ma olcsóbban lehet például melegen hengerelt tekercsből előállított cső készterméket importálni, mint annak alapanyagát itt beszerezni. Piacvédelemre nincs mód, marad a globális ártendenciák átvétele. Az erős globalizáció eredményeként ma már néhány nagy cég kezében összpontosul az alapanyag- (koksz-, vasérc-) gyártás, az acéltermelés, a járműgyártás, sőt a járműipari beszállítás is. Az ő alkujaik során alakulnak az acélárak. Köztük még a Dunaferr tulajdonosa, az ukrán Donbass is inkább követi, mint meghatározza az árakat.

A kínálatnál, de az év elején vártnál is jobban nő az acél iránti kereslet. Az EU acélipari szervezete, az Eurofer januárban 2,8 százalékos idei acéligény-bővülést jósolt az EU-ban, ma 3,9 százalékost.