Kártérítést fizethet a munkáltató

Nem árt, ha a munkáltató maximális körültekintéssel mond fel alkalmazottjának, ugyanis kártérítési felelőssége alapján súlyos következmények hárulhatnak rá. Több esetben is lehetősége van ugyanis az illetékes munkaügyi központnak, hogy a munkáltatót - közigazgatási határozattal - kártérítésre kötelezze.

Az első esetben jogerős munkaügyi bírósági ítélet szolgál előzményként, mégpedig akkor, ha ez az ítélet megállapítja a munkáltató valamilyen jogellenes eljárását a munkaviszony akár rendes, akár rendkívüli módon történő megszüntetése kapcsán, és emiatt áll fenn a felmondás érvénytelensége. A munkaviszony megszüntetésének bíróság előtti vitatása általában hosszabb időt vesz igénybe. A volt munkavállaló a munkaviszony megszüntetését követően jogosult haladéktalanul a saját és vele egy háztartásban élő családja megélhetésének biztosítása céljából munkanélküli-ellátást igénybe venni, amelynek megállapítására és folyósítására az illetékes munkaügyi kirendeltségnél történő nyilvántartásba vétel napjától kerülhet sor.

Ha a munkaügyi bíróság érvénytelennek minősíti a munkáltató felmondását és egyben a munkaviszony megszüntetését, megnyílik a lehetőség a munkavállaló eredeti munkaviszonyába történő visszahelyezésére (kivéve, ha a munkavállaló kéri ennek a mellőzését, amikor e helyett pénzbeli kompenzációt ír elő a törvény.) A jogellenes munkaviszony megszüntetésének kinyilvánítása után tehát, a törvény rendelkezése alapján, a bíróság olyan jogi helyzetet teremt, mintha meg sem történt volna a felmondás. Ebből következően a továbbiakban már nincs jogalapja a munkanélküli-járadék igénybevételének, és az addig ilyen jogcímen kifizetett összeget vissza kell fizetni, mégpedig az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig. Mivel a munkáltató vétkes magatartása vezet ilyenkor a munkanélküli-ellátás igénybevételére, a törvény értelmében ő kötelezhető a Foglalkoztatási Alap javára történő visszafizetésre.

A bíróság a munkáltatót a végkielégítés, a felmondási időre járó átlagkereset stb. összegének a megfizetéséből levonni rendeli a máshonnan esetlegesen megtérülő valamilyen juttatás összegét (például táppénz), és a különbözetet kell a munkáltatónak kifizetnie. Ebbe a fogalomkörbe azonban a munkanélküli-járadék nem tartozik bele, hiszen azt a munkáltatónak vissza kell fizetnie a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjáig.

Ez a visszatérítési szabály érvényesíthető azon jogellenes felmondás révén munkanélküli-státusba került személyekre tekintettel is, akik képzés címén keresetpótló juttatásban részesülnek. Ez a juttatás ugyanis helyettesíti a képzésben részt vevő ellátását, ha egyébként nem jogosult munkanélküli-járadékra.

A másik nagy csoport, melynek keretében kötelezheti a munkaügyi központ a munkáltatót az ellátás visszafizetésére, az, amikor a jogalap nélküli ellátás kifizetését nem a munkáltató jogellenes magatartása idézte elő, hanem valamilyen adminisztrációs mulasztás, hiba eredményezte annak megállapítását és kifizetését.

A munkaviszony megszűnésekor vagy megszüntetésekor a munkáltató köteles a munkanélküli-járadék megállapításához szükséges igazolólapot kiállítani két példányban, és annak egy példányát az állástalanná vált személynek átadni. Ha például az itt feltüntetett átlagkeresetre vagy a munkaviszonyban töltött időre vonatkozó téves adatszolgáltatás miatt helytelenül állapítják meg a munkanélküli-járadékot, a helyes és a rosszul kiszámított járadékösszeg közötti különbözetet köteles a munkáltató az erre vonatkozó jogerős közigazgatási határozat alapján visszafizetni a munkaerő-piaci alap javára.

Fontos kiemelni, hogy itt nemcsak a munkanélküli-járadék szolgálhat a visszakövetelés alapjául, hanem minden ellátás, amilyen a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, a költségtérítés, és az álláskeresést ösztönző juttatás.

Ha a felvételtől számított 180 napon belül kötelezi a munkaügyi kirendeltség a munkanélkülit a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésre, a vétkességet nem lehet vizsgálni sem a volt munkáltató, sem a munkanélküli tekintetében. Erre csak a felvételtől számított 180 nap eltelte után kerülhet sor. Ha pedig a jogalap nélküli kifizetésben a közrehatás mértéke nem állapítható meg, egyenlő arányban kell a visszakövetelés mértékét megállapítani.

A követeléseket a munkaügyi kirendeltség az esedékessé válás napjától számított hároméves elévülési időn belül érvényesítheti. Ezt az időtartamot megszakítja az igény érvényesítésére tett írásbeli felszólítás és peres eljárás. A közbenső eljárás egyezséggel vagy közös megegyezéssel történő módosítással való lezárása után újból kezdődik az elévülési idő.

A munkaügyi kirendeltség az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint hozza meg határozatát, tehát azt a kézbesítést követő 15 napon belül meg lehet fellebbezni a megyei (fővárosi) munkaügyi központnál, amely 30 napon belül jogerős döntést hoz. Eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozva a másodfokú határozat kézbesítését követő 30 napon belül kereseti kérelmet lehet előterjeszteni a munkaügyi kirendeltség székhelye szerint illetékes megyei közigazgatási bírósághoz, a határozatok felülvizsgálatát kérve.