Syrah-k és shirazok versengése

Néhány évvel ezelőtt azt sem nagyon tudtuk, mi fán (tőkén) terem a syrah (shiraz). Aztán amikor már úgy éreztük, van némi tudásunk a magyar vörösök nagyszerűségéről, elkezdtünk határozottabban tekintgetni a határainkon túlra. És felfedeztük Bordeaux-t, aztán Bourgogne-t, majd sok csodás vidékkel egyetemben a Rhone völgyét. A helyet, ahol a rajongott Chateauneuf-du-Pape "terem" (a jó néhány fajtából mesterien összeállított cuvée), no meg a syrah-ból készülő Cote-Rotie, Hermitage és egyéb csodák.

Tudjuk, aki a cabernet-t meg a merlot-t szereti, rossz ember nem lehet, de ha valami mást kíván - éppoly sűrűt, mint emezek -, az első választása nem lehet más, mint a jó syrah. A fajta, amely az említett populáris "kollégáihoz" hasonlóan sűrű és komplex, sőt e képességeit gyakorta fűszeres eleganciával tetézi. Nem véletlen, hogy a syrah-ban egyre többen hisznek világszerte: shirazként az elsöprően nyomuló Ausztrália legfontosabb kékszőlője, és odafigyelnek rá Dél-Afrikában, Kaliforniában is.

Első palackjai immár megjelentek hazánkban is. Az úttörő a két Franz Weninger volt Sopronban. Apa és fia 2000-es Spern Steinerje berobbant a köztudatba: ezt újszerű ízeinek, a Weningerektől megszokott magas színvonalnak és a dűlő sós-ásványos nagyszerűségének köszönhette. Azóta több mester telepítései is termőre fordultak, így elérkezett az idő, hogy megmérjük a jelenlegi mezőnyt - a változatosság kedvéért egy szekszárdi hordómintával és az örvendetesen gyarapodó külhoni választékkal kiegészítve.

Tizenhárom minta került a poharainkba; öt hazai, nyolc távoli vidékekről (Franciaországból, Ausztráliából, Kaliforniából, Dél-Afrikából) származó riválissal vetekedett. Sopron, Eger, Villány és Szekszárd legjobbjai állták a versenyt nagynevű ellenfeleikkel. Tény: a hazai syrah-kat minden termelő a prémium szegmensbe szánja, áraik elérik-meghaladják a húszeurós határt. Nyilvánvaló, ha ez a kiindulópont, akkor minőségben is a csillagos ég kell legyen a cél. Alább a legeslegjobbakról értekezünk részletesen, azzal, hogy egyetlen tétel sem akadt a többiek közt sem, amelyet ne kóstolnánk szívesen bármikor.

Ezúttal megítélésünk szerint a leginkább Franz Weninger 2002-ese (ismét Spern Steiner; a 2001-es a Frettnerből származott) és a syrah-val most debütáló Vylyan dűlőszelektált Mandolása állta a sarat az itthoniak közül. Az előbbiről azt írtuk: "Erősen fűszeres és gyümölcsös is, puncsos, likőrös, sokrétű." Majd: "Nagyon komplex és konzisztens, bár a végén kissé megbiccen." "Mogyorós, pörköltös és gyümölcsös is" - ez már a Vylyan Mandolásáról jutott eszünkbe. Ez is: "Nagyon izgalmas, magassága lenyűgöző." Ízében sós jelleg mutatkozott, ezért e sorok írója Weningerék borának tippelte.

A legjobb külföldiek árnyalattal sem maradtak le. Nem hagyott maga után kívánnivalót a Rosemount Balmoralja sem. Az óriás cég presztízsbora "nagyon mély, elképesztően sűrű, mentás-gyümölcsös-bőrös" darabnak találtatott. Ennek volt a legszebb a struktúrája. Agyondicsértük a cég Show Reserve-jét is, gazdagsága és nagyszerű egyensúlya okán. Volt ideje összeérni, hisz a sorban ez volt a legkorosabb tétel - a fáradtság halvány jele nélkül. Végül, kivételes kvalitásokat mutatott a CC Cellars kaliforniai shiraza, amelynek ára alig haladja meg a háromezer forintot. "Nagyon gyümölcsös és intenzív, szép száraz és igen hosszú, tiszta és egyenes" - lelkendeztünk.