Termékdíjak a számok tükrében
Több mint kétszeresére emelkedtek a csomagolási termékdíjak díjtételei az elmúlt három évben, s az egyes italcsomagolások gyártóit érintő darab alapú termékdíjak bevezetése következtében az italpalackozó cégek a következő években 10-130-szoros emelkedéstől tartanak. Az érintett ágazatok az Európai Bizottság és az Alkotmánybíróság előtt is megtámadták a termékdíjakról szóló törvény erre vonatkozó módosítását, ám az eljárás menete mindkét esetben hosszadalmas. Éppen ezért a piaci szereplőknek mindenképpen fel kell készülniük a darab alapú díjak bevezetésére. Kérdés, ténylegesen mekkora költségekkel kell számolniuk.
A törvény végrehajtási rendeletének folyamatban lévő kidolgozása miatt számos kérdés még tisztázatlan, mindenesetre az ismert, hogy az érintett italcsomagolásokra jövő évtől kivetett darab alapú termékdíj két részből áll: a hasznosításra vonatkozó "H" és az újratöltésre vonatkozó "Ú" díjtételből. Három italcsomagolást: a műanyag palackot, az alumíniumdobozt és a társított italcsomagolást kiragadva az látszik, hogy a 10-60 forint/darab alapú díjtételek kilogramm alapra átszámolva önmagukban is nagyjából 8-100-szoros díjnövekedést eredményeznének. Erre rakódhat rá az "Ú" díjtétel, amelyet abban az esetben kell fizetni, ha az érintett iparág cégei a végrehajtási rendeletben meghatározásra kerülőnél alacsonyabb arányban értékesítenek újratölthető csomagolásban. A kormányzati tervek szerint ugyan a mentességhez előírt újratöltési arányok csak két év türelmi idő után emelkednének, ám arról ismét csak vita folyik a felek között, hogy milyen újratöltési arányok jellemezték a bázisnak tekintett tavalyi évet. Így a szénsavas üdítőknél a kormány 25 százalékkal számol, míg a piaci szereplők szerint az újratölthető termékek aránya tavaly 5-10 százalék között volt. A legnagyobb számok a sörök esetén jönnek ki, ahol a "H" díj tömeg alapúra átszámítva eléri az 1500 forint/kilogrammot, s emellett - az elvártnál 20 százalékkal alacsonyabb újratöltést példának véve - kilogrammonként további 75 forint "Ú" díj keletkezhet.
A piacon ennél jóval alacsonyabb díj lecsapódását valószínűsíti, hogy a jövőre esedékes 50 százalékos hulladékhasznosítási előírás teljesítése esetén a "H" díjtétel alól 80 százalékos mentesség kapható. Emellett azok a cégek, akik a hasznosítási előírást további négy százalékkal túlteljesítik, a tervek szerint jövőre 100 százalékos mentességet kaphatnak a "H" díj alól. Az igazi bizonytalanságot nem is az jelenti, hogy az érintett cégek ne tudnának leszerződni valamelyik koordinálószervezettel a "H" díjtétel alóli mentesség megszerzése érdekében. A gond az, hogy a "H" díj - összegénél fogva - azt a veszélyt hordozza magában, hogy ha valami oknál fogva az adóhatóság nem ismerné el az aktuális teljesítést - például egy értelmezési vita miatt -, akkor az akkora költséget jelenthet, amely komolyan veszélyeztetheti az érintett cég működőképességét, s ez állandó fenyegetettséget eredményezhet.
Még nehezebb ügy az "Ú" díjtétel. Ez összegében jóval kisebb, ám 20-30 százalékos újratöltési elmaradás esetén már ez is több lehet az eddigi tömeg alapú termékdíjnál, ráadásul mértéke az újratöltési elvárásokkal együtt növekedne, miközben - nem számítva a söripart - a cégek többsége nem számolhat reálisan mentességgel. Egy újratöltő és mosó gépsor beszerzése egy közepes nagyságú cég esetén ugyanis eléri a 800 millió forintot, miközben a visszaváltható palackban forgalmazott termékek piaci fogadtatása teljesen kiszámíthatatlan. A söriparban most is megvannak az újratöltő-kapacitások, ám a kockázat miatt az üdítőitaloknál és az ásványvizeknél várhatóan kevés cég fog a fejlesztés mellett dönteni.
Márpedig ebben az esetben a hulladékhasznosítási előírásoknak eleget tevő cégek tipikus esetben a 100 százalékos mentességi lehetőség ellenére is két irányba fognak fizetni. A "H" díjtétel alóli mentesség érdekében licencdíjat fizetnek valamelyik koordináló szervezetnek, amelynek összegét az 54 százalékos hasznosítási arány vállalása önmagában is jelentősen megnöveli, s emellett fizetniük kell a bizonytalan végösszegű "Ú" díjtételt, amellyel az adóhatóság felé kell elszámolniuk.
A hasznosítási kötelezettségek emelése miatt a csomagoláskibocsátók által a koordináló szervezetek felé fizetett összeg az idei 3 milliárd forint körüli értékről jövőre 4 milliárd forint fölé emelkedhet, ám a termékdíjteher pontos nagyságát csak a végrehajtási rendelet elkészültét követően - illetve a piaci szereplők reagálását látva - lehet kiszámolni. Mindenesetre a darabdíjat élesen elutasító Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége korábban hét év alatt 60 milliárd forintos pluszköltséggel számolt. Hasznosítói körökben most attól tartanak, hogy a költségek, valamint a további kockázatok miatt az italgyártók egy része a kibúvók irányába fog elmozdulni. Erre példa lehet, ha a gyártók külföldi elosztók közbeiktatásával értékesítik magyar kereskedőknek termékeiket. Ebben az esetben ugyanis ők maguk kikerülnének a termékdíjas szabályozás hatálya alól, míg a termékeiket papíron Magyarországra visszaszállító nagyszámú kereskedő bevonása éveket vehet igénybe, amely visszaesést eredményezhet a hulladékfeldolgozás finanszírozásában. (NIG)
