A csúcsok éve az olajpiacon
Számtalan rekordot produkált az idén az olajpiac. Az egyik ilyen rekord a június 2-án jegyzett, hordónként 42,45 dolláros csúcs volt New Yorkban. Ilyen árszintre utoljára az Öböl-háború idején volt példa. De mindezt felülmúlta az ősz: október 25-én New Yorkban 55,67 dollárba került az olaj, a londoni abszolút csúcs pedig két nappal később született, 51,95 dolláron.
A szakértők már a 60 dolláros árral ijesztgették a felhasználókat, amikor változott a trend. Az olaj most New Yorkban 26, Londonban 28 százalékkal olcsóbb mint az októberi csúcsok idején. A legfrissebb áresés mögött egyébként az állt, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) közölte, 2005 első negyedében megszabadul olajtúltermelésétől és összkibocsátását érvényes kvótája szintjére, napi 27 millió hordóra csökkenti. E bejelentésnek önmagában áremelő hatásúnak kellene lennie, de a piaci szereplők már nem veszik komolyan az elhatározást, hiszen a világ olajkínálatának 38 százalékát adó kartell eddig sem kvótafegyelméről volt híres.
Az árak idei alakulására ható tényezők hatását összevetve az elemzők jövőre is további árcsökkenést jósolnak. E tényezőket sorra véve egyrészt világos, hogy az idei olajpiacot az erős kereslet és a vele egyre nehezebben lépést tartó kínálat jellemezte. A másfél éve indult globális tendencia a tavasszal felerősödött. Ebben már önmagában is nagy szerep jutott a fejlődő kínai, in-diai és brazil gazdaság olajéhségének és az amerikai üzemanyag-felhasználóknak. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a világ átlagos kőolajigénye 24 éve nem tapasztalt mértékben nő ebben az évben. Nyersolajszármazékokból (benzin, gázolaj stb.) együtt várha-tóan napi 81,1 millió barrelt használnak fel, azaz a múlt évinél 2,3 millióval többet.
Az árcsúcs másik oka az ellátási zavaroktól való aggodalom volt. Irakban - az ellene folytatott háború hivatalos lezárulása óta - rendszeresek az olajipari létesítmények elleni támadások, Szaúd-Arábiában is volt olajexportot veszélyeztető merénylet, zavar támadt a venezuelai és a nigériai ellátásban, közben a helyi olajmunkások sztrájkja miatt csökkent Norvégia, a világ harmadik legnagyobb olajexportőrének kivitele. Mindez szerencsétlenül egybeesett a szezonálisan egyébként is erősödő üzemanyag-kereslettel. Így rohamosan zuhantak az amerikai üzemanyagkészletek, holott a helyi finomítók teljes kapacitással dolgoztak. A harmadik fő árnövelő tényező a gyenge a dollár volt.
Tényleges olajhiány azonban nem volt és most sincs, csak a tőle való félelem. Az OPEC olajkartell egyik minisztere szerint az árakban 8 dollárra tehető az a hatás, amit lélektani a tényezők okoztak. Mikor és mitől változott a helyzet? A dollár erősödése megindult az amerikai elnökválasztások után. Kissé enyhült a kereslet növekedése is, az OPEC pedig kapacitásai felső határán termel. A világ olajkínálatának harmada viszont továbbra is politikailag kockázatos területről származik.
