A globalizáció ellen védekezni kell

Az első menedzser volt 1982-ben Kelet-Magyarországon, akit egy osztrák vállalkozó és magyar partnerei vegyesvállalat létrehozására és vezetésére kértek fel. Miért éppen Önt?

Talán jókor voltam jó helyen. Korábbi munkahelyeimnek köszönhetően jól ismertem a nyugati üzleti világot, nyelveket beszéltem, s a többségnél talán nyitottabb voltam az újdonságokra. A szülői házból hoztam magammal az új iránti érdeklődést, a megalkuvások nélküli boldogulás vágyát és a következetes munkaszeretet. Édesapám, a "sokszögesztergás Gellért" a hetvenes évek egyik közismert feltalálója volt. A Műegyetemről szaktanácsadóként ment nyugdíjba, lakatosmesteri papírral. Ez akkor igen nagy dolognak számított. Én egy kereskedelmi szövetkezet főosztályvezetőjeként, a Hungarotex közvetítésével ismertem meg a külföldi befektetőt, aki vegyesvállalat keretében tollfeldolgozót akart építeni és üzemeltetni Magyarországon. A feladat 1982-ben meglehetősen nagy kihívást jelentett számomra, hiszen teljesen új céget, tőkés vállalkozást kellett megszerveznem a szocialista Magyarországon. A felkérést elfogadtam, és 1984. januártól már teljes "gőzzel" üzemelt a Hungarofeder Kft. osztrák-magyar vegyesvállalat. Társaságunk volt a tizennyolcadik, Magyarországon bejegyzett külföldi érdekeltségű kft., a Fotex, a Bramac és sokan mások csak utánunk alakultak meg.

Sikertörténetté vált az együttműködés?

A Hungarofeder folyamatosan fejlődött. Az üzemben 1989-ben már 120 embert foglalkoztattam, 16 országgal álltam kapcsolatban, és a társaság éves árbevétele 1,5 milliárd forint körüli összeg volt. Öt év után azonban eljöttem, mert az akkori Nyugat-Németországból kaptam ajánlatot hasonló profilú üzem menedzselésére. 1989-ben - hivatalos munkavállalási engedéllyel - a családommal együtt költöztem ki Németországba. Mérsékelve a külföldi feladatvállalás kockázatát, az itthon keresett pénzemből alapítottunk egy toll- és gyapjúfeldolgozással foglalkozó vegyesvállalatot, amelybe később a német partner is betársult. A mára már ismertté lett szegedi Naturtex volt akkor a köldökzsinór, a visszavonulás esélye számomra, de közben a német céget sikerült jól menedzselnem. Az üzemet 1989-ben húsz emberrel vettem át, és 2001-ben több mint száz alkalmazottal adtam át a német tulajdonosnak. Az éves árbevétel közel nyolcszoros lett az indulási évhez képest.

Ha kint ennyire sikeres és elismert lett a szakmában, miért jött mégis haza?

Szerettem volna társtulajdonos lenni a német cégben, amelyet teljesen egyedül irányítottam, ahol stratégiai döntéseket hoztam, és ezeknek köszönhetően jelentősen nőtt a vállalat teljesítménye, piaci részesedése. Jól kerestem, a Naturtex is jól működött Szegeden, s összegyűjtötten annyi pénzt, amennyivel kivásárolhattam volna a vállalat egy részét. A tulajdonos ezt nem akarta, én viszont szerettem volna végre a magam ura lenni. A nemleges válasz után a családom 1997-ben visszaköltözött Szegedre, én pedig az üzem fokozatos átadását követően 2001-ben jöttem haza.

Miután Németországban nem sikerült céget vásárolni, hol és mibe fektette a pénzét?

Ingatlanokat vettem, elsősorban jó fekvésű ipari területeken, mert tudtam: a hazai gazdaság fejlődésével ezek előbb-utóbb jelentősen felértékelődnek, és keresett szolgáltatások építhetők ki rajtuk. Az első nagyobb befektetésem azonban mégsem üzleti célú volt. A Délép egykori sporttelepét a kilencvenes évek közepén - felszámolási eljárás keretében - vásároltam meg, és egy európai színvonalú sport- és szabadidőcentrumot hoztam létre. Akkor kevesen értették üzleti filozófiámat, nem hittek a hosszú távú befektetés sikerében, különösen a sport- és szabadidő-szolgáltatásoknál. Kilenc év után elmondhatom: a sok befektetett pénz és munka árán a létesítmény eltartja magát és egyre nagyobb a hírneve a világban. A nemzetközi versenyekre alkalmas teniszpályánk 2001-ben Davis-kupa, 2002-ben Fed-kupa helyszíne volt, és ebben az évben is két Davis-kupa-fordulót rendeztünk. A vállalkozás ma már a teniszutánpótlás nevelésének költségeit is ki tudja termelni. Közben jelentős összegeket költöttem a Naturtex fejlesztésére, korszerűsítésére, amely ma több mint 1,5 milliárd forint árbevételt ér el, 130 dolgozója van, és a Billerbeckkel piacvezető Magyarországon. Emellett van egy jól működő lakástextil kis- és nagykereskedő cégem, amelyben résztulajdonos vagyok. Legújabb vállalkozásom alapjait pedig 2001-ben raktam le. Megvásároltuk a volt Tiszafűszért telephelyét, és a tulajdonostársakkal létrehoztuk a Hangár Expo és Konferencia-központot. A közel tízezer négyzetméteres egykori raktárközpont területén a dél-alföldi régió legnagyobb és legkorszerűbb vásár- és rendezvényterületét alakítottuk ki.

Összességében milyen nagyság-rendű befektetést valósított meg Szegeden?

Százmilliós nagyságrendűt, jelentős összegű hitelekkel. Az ingatlanok mai értéke többszöröse a befektetett összegnek, hiszen az ingatlanárak az elmúlt másfél évtized alatt több mint tízszeresére emelkedtek itt a Tisza-parti városban is. A Hangár expós beruházásunk döntő hányada ugyancsak hitelből valósult meg. A raktárak egy részét közben eladtuk, ebből törlesztjük a vásárváros beruházási hiteleit, és bízunk abban, hogy egy-két éven belül pluszpénzt hoz a konyhára.

Milyen üzleti filozófiával vált sikeres vállalkozóvá?

Olyan tevékenységeket részesítek előnyben, ahol nincs erős konkurencia és nem kell versenyeznem multinacionális cégekkel. Németországban végigéltem a kőkemény versenyt, tudom, milyen kockázatot jelent. Igyekszem elkerülni, hogy kínai és távol-keleti árudömpinggel találjam szemben magam. A Naturtex esetében versenyeznünk kell a távol-keleti gyártókkal, ezért ott új üzleti stratégiát dolgozunk ki német és magyar tulajdonostársaimmal. Számításaim szerint a kiállítási és kongresszusi központ méreteinek és korszerű infra-struktúrájának köszönhetően sokáig lehet a dél-alföldi régió egyedülálló szolgáltatója ezen a területen. Kevés a versenytárs ma még a szabadidő- és sportközpont-szolgáltatásban is. Az ipari területek, ingatlanok és raktárak bérbeadásával többletszolgáltatásokat nyújtunk, de itt a kereslet csökkent és nagy a konkurencia. A globalizáció ellen védekezni kell, mert aki ezzel nem számol, az egyik napról a másikra eltűnhet a piacról. Talán az a szerencsém, hogy pár lépéssel mindig megelőztem a koromat. 1982-ben kft.-t alapítottam, Németországban szembesültem a valós és kegyetlen piaci versennyel, szereztem annyi tapasztalatot, amelyet itthon igen jól tudok hasznosítani. Amikor ingatlanokat kezdtem vásárolni, nem belvárosi üzletekbe fektettem a pénzem, hanem a nagy útkereszteződésekben található ipari területekre koncentráltam. Erősen figyelek a gazdasági környezet változásaira, és gyorsan reagálok az új kihívásokra. Ötévenként kezdek új vállalkozói "életet" és lépek egy új korszakba.

Tudja már, mi lesz a következő korszaka?

Ami a szívemhez közel áll és értek is hozzá, az a gasztronómia. Jó lenne egy magas színvonalú, elegáns éttermet nyitni, de erre ma még Szegeden nincs elegendő fizetőképes kereslet.

Honnan ered a nyitottsága, az új iránti fogékonysága az üzleti életben?

Édesapámtól, aki nagyon keményen tisztességre nevelt bennünket. Az üzleti és a magánéletben - hozzá hasonlóan - nehéz természetű ember vagyok. Tehetős vállalkozóként pedig kötelességemnek érzem segíteni az elesett embereket. A barátaimmal és ismerőseinkkel alapítottuk meg a Szeged Első Lions Clubot: jótékonysági koncerteket, bálokat, hangversenyeket szervezünk a rászorultak megsegítésére. Legutóbb a rendkívül rossz körülmények között élő, családfő nélkül maradt, 9 gyerekes sándorfalvi család elkeserítő léthelyzetén próbáltunk gyorsan segíteni. Beablakoztuk a házukat, kályhát, tüzelőt, ruhákat, ágyneműket vittünk nekik.

Lesz majd, aki ezt a szemléletet és a vállalkozást tovább viszi?

Szerencsére mindkét fiam itt dolgozik a cégben, és hozzám hasonló mentalitásúak. Keményen dolgoznak, olykor napi tíz-tizenkét órát. A nagyobbik fiam 24 évesen egy 35 éves vállalatvezetőhöz hasonló szinten áll.

És milyennek látja a mai hazai, szegedi vállalkozói kört? Milyen a kapcsolatuk?

Azok maradtak életben, akik keményen dolgoztak az elmúlt másfél évtizedben. Az eredeti tőkefelhalmozási időszakban ki így, ki úgy szerezte meg a vagyonát. Voltak, akik felélték, mások elveszítették a vagyont. Mára azok állnak a porondon, akik üzemeltetik is a vállalkozásukat, ami egyáltalán nem könnyű a mai világban. Itt nincs kötött munkaidő, és olykor hónapokig összefolynak az ünnepek és a hétköznapok. A teniszközpontban sokakkal találkozom, többekkel baráti kapcsolatban állok, de az együttműködésünk szigorúan üzleti alapú. Ha viszont közülünk bárkinek segítségre van szüksége, megtaláljuk a módját, hogy segítsünk.

Ön szerint sérülékeny-e a hazai közepes vállalkozások versenyképessége?

A magyarországi vállalkozások nagy problémája, hogy 2002-ben megtört a fejlődés lendülete. Ha 2002-ben nem torpan meg a kedvező európai és nemzetközi gazdasági trend, akkor 2007-re a piac stabil szereplőivé válhattak volna a hazai kis- és közepes vállalkozások. Kína és a közel-keleti országok gazdaságának erősödése, a felgyorsuló globalizáció fél térden állva érte a magyar vállalkozói szférát, és ebből a piaci szereplőknek csak egy része tud talpra állni, megerősödni a gazdaság különböző területein.

Úgy tűnik, szereti Szegedet, hiszen következetesen ide fekteti be pénzét, itt alapít új vállalkozásokat és bővíti tevékenységét?

Valóban szeretem és itt maradok, még akkor is, ha a fővárosban könnyebben boldogulnék vállalkozóként. Miskolcon születtem, de ma már szegedinek vallom magam, mert Szeged Magyarország egyik legjobban élhető közepes méretű városa, ahol az élet emberibb léptékű, színesebb és nyugalmasabb, mint 186 kilométerrel északabbra, a gazdaság és politika centrumában.