Jövőre lezárulhat a ferihegyi jogvita

Optimista becslések szerint jövőre pont kerülhet a ferihegyi terminálfejlesztéssel és -üzemeltetéssel kapcsolatos jogvita végére. Az egykori üzemeltető cégben, a Ferihegyi Utasterminál Fejlesztő Kft.-ben (FUF) érdekelt kanadai ADC által indított kártérítési per aktái már 2003 óta a washingtoni választott bíróság asztalán vannak, s a várható döntés közelségét mutatja, hogy nemrég - közel hároméves szünet után - ismét összeült a FUF felügyelőbizottsága. A per szálai 1993. december 13-áig nyúlnak vissza. Akkor a ferihegyi 2/A terminál fejlesztésére és a 2/B megépítésére a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) kétfordulós pályázatot írt ki. A beruházást elsősorban az expó megrendezésének terve motiválta.

Tizenhárom külföldi konzorcium adta be pályázatát, a tendergyőztes a montreali Huang-Danczkay csoport (HD) tulajdonában lévő Airterminal Development Corporation (ADC) lett. A társaság igen jó ajánlólevéllel érkezett: többek között ők fejlesztették 600 millió dolláros beruházással a torontói Pearson Nemzetközi Repülőteret, most pedig 550 millió dollár befektetve az ecuadori Quitói Nemzetközi Repülőteret varázsolják újjá.

A reptérfejlesztéshez az állam olyan konstrukciót igyekezett találni, amellyel minimalizálhatja saját kiadásait úgy, hogy közben megtartja az ellenőrzés lehetőségét. A projekt megvalósítására az ADC 1995 márciusában egymillió forintos törzstőkével létrehozta Ferihegyi Utasterminál Fejlesztő Kft.-t (FUF), amelyben 1997-ben 660 ezer forintért az LRI 66 százalékos tulajdoni részt szerzett. Még ugyanebben az esztendőben a FUF törzstőkéjét 16,8 millió dollárral megemelte a kanadai befektető. Az alapszerződés 1995. márciusi aláírása után a beruházáshoz szükséges 103 millió dolláros hitelt egy elsősorban magyar pénzintézeteket tömörítő, 24 tagból álló - OTP Bank vezette - konzorcium nyújtotta, az akkori pénzügyminiszter, Medgyessy Péter pedig kormánygaranciát vállalt a hitel visszafizetésére.

A kivitelezési munkák 1998 decemberében befejeződtek, a fővállalkozó a kanadai kormány cége, a Canadian Commercial Corporation (CCC) volt. A szerződésnek megfelelően a 120 millió dolláros tárgyieszköz-állományt tömörítő terminálok állami tulajdonba kerültek.

Az LRI és a FUF 1997 februárjában haszonbérleti szerződést kötött, amely szerint a beruházás ellenértékeként a FUF 12 évre szóló üzemeltetési jogot szerzett a 2/A és 2/B terminálokra. A beruházó a befektetésnek megtérülését több módon igyekezett garantálni. Így például amennyiben a beruházás megtérülési rátája 14,4 százalék alatt marad, a haszonbérleti jog két alkalommal további két esztendőre meghoszszabbítható lett volna. Kikötötték azt is, hogy az ADC tulajdonában lévő ciprusi offshore cég, a Terminál Menedzsment Kft. folyamatos díjazást kap a FUF-tól az üzemeltetéssel járó kereskedelmi, marketing-, pénzügyi, számviteli és üzleti tervezési feladatok ellátásáért. E címen a céget a FUF nettó árbevételének három százaléka illette meg. Ha viszont a megtérülési ráta meghaladta volna a 17,5 százalékot, a többletbevételt az LRI kapja meg.

A FUF szekere jól futott: az üzleti tervet túlteljesítette, így például már 2000-ben osztalékot tudott fizetni tulajdonosainak. Árbevétele 2001-ben 14,5 milliárd, üzemi eredménye pedig 6,8 milliárd forint volt. Szakemberek úgy látták: a FUF sikeres működéséhez nagymértékben hozzájárult a jól szervezett, hatékony költség- és vagyongazdálkodás.

A külső cégek bevonásával végzett terminálfejlesztés és -üzemeltetés azonban politikai vihart kavart. A Malév például az Alkotmánybíróságon támadta meg a szerződést - sikertelenül. A 2000-ben az immár jobboldali kormányzat újra felmelegítette az ügyet. Ekkor több, a szerződések feltételeit vizsgáló tanulmány készült, de ezek egyike sem igazolta, hogy a magyar állam érdekei sérültek volna, így nem találtak jogi alapot a szerződés felmondására.

S miután a kormány a zsíros üzletet jelentő repülőtér-üzemeltetést mindenképpen vissza akarta szerezni, meglepő döntésre jutott. Egy huszárvágással végül egyszerűen elvonta a FUF-tól a tevékenységi körét, ilyen értelemben módosította ugyanis 2001 decemberében a légi közlekedésről szóló törvényt. A nemzetközi szokásoktól meglehetősen idegen megoldás lényege, hogy a repülőtér-üzemeltetést kizárólag állami többségi tulajdonban lévő társaság végezhet, és tilos ezen jogot harmadik félnek - így például a FUF-nak - továbbadnia. A törvénymódosítás 2002 januárjában már hatályba is lépett. A következő lépés az volt, hogy miniszteri rendelettel megszüntették az LRI-t, és létrehoztak két jogutód szervezetet: a reptér-üzemeltetéssel és egyes kapcsolódó tevékenységekkel megbízott Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér Üzemeltető Rt.-t (Budapest Airport, BA), valamint a légiirányítást végző Hungarocontrolt. A BA mint jogutód azonnal felmondta a FUF egyes szerződéseit, a kölcsönt nyújtó bankok pedig lejárttá tették a terminálfejlesztéshez felvett hitel fennmaradó részét, mintegy 89,5 millió dollárt. Minderről a FUF vezetőségét, illetve a külföldi tulajdonost csupán néhány nappal a felmondás előtt értesítették.

A BA átvállalta a hitel kiegyenlítését, erre azonos összegű, de - nem utolsósorban az állami kötődése miatt - előnyösebb feltételű kölcsönt vett fel az OTP Banktól, a FUF-tól pedig követelte annak megtérítését. Így tulajdonképpen adóscsere történt a FUF kanadai résztulajdonosának beleegyezése nélkül. A kanadaiak szakértői szerint ugyanakkor a fő adós továbbra is a FUF, a haszonbérleti jogot biztosító szerződések pedig nem váltak érvénytelenné, ezért szerintük ők lennének jogosultak a haszonbérletből származó bevételek beszedésére.

Az ADC 2003. május 21-én beperelte a magyar államot a Világbank mellett működő - washingtoni székhelyű - ICSID bíróságon. A követelt kártérítés összege ekkor már - kamatok nélkül - 90 millió dollárt tett ki. Döntést 2005-ben hozhat a bíróság; jogi szakértőknek mindenesetre nem sok kétségük van afelől, hogy a per nyertese nem a magyar állam lesz. Becslések szerint a repülőtér elhagyására kényszerített ADC a szerződésből hátralévő időszakra 56 millió dollárra lehet jogosult, ezért sokan indokolatlannak tartják a kanadaiak 90 milliós kárigényét. Bár az ellenérdekelt felek évek óta teljes hallgatásba burkolóznak, a FUF minapi felügyelőbizottsági ülésének összehívása információink szerint a végkifejlet közeledtét jelzi. A kommunikációs stratégia ugyanakkor nem változott: az ülés teljes anyagát titkosították. Draskovics Tibor pénzügyminiszter minapi nyilatkozata szerint ráadásul jövőre magánosítanák a Budapest Airport Rt.-t, ám ennek sikeréhez alighanem alapvető jelentőségű, hogy a korábbi, "erővel visszavont" FUF-privatizációt megnyugtatóan rendezzék.