Munkaviszony, megbízás?
Napjainkban a különböző foglalkoztatási formák elterjedésével esetenként igen nehéz megítélni, mire is irányul, mit takar, milyen jogviszonyként minősíthető a felek megállapodása. Ez történt az alábbi ügyben is, amelynek végére a Legfelsőbb Bíróság (LB) tett pontot.
Az érintett cégnél a munkaügyi felügyelők ellenőrzést tartottak. Elsődlegesen azt kifogásolták, hogy a cég a könyvelőket megbízási szerződéssel, ténylegesen azonban munkaviszonyban foglalkoztatta. Bírságot szabtak ki. A társaság emiatt a bírósághoz fordult.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a cég által foglalkoztatott személyek a főkönyvelő által megszabott teendőket látták el részben a társaságnál, részben otthon, heti egy-két alkalommal, havi tíz-húsz órában, fix díjazásért. A bíróság ebből arra következtetett, hogy a munkát nem a megbízásra jellemző nagyfokú önállósággal végezték. Ezért azt állapította meg, hogy nem megbízási jogviszonyban, hanem munkaviszonyban álltak a társasággal, és a keresetet elutasította.
A cég felülvizsgálati kérelemmel élt az LB-hez. Kifejtette, hogy megbízási szerződést kötöttek. Hangsúlyozta, hogy az elvégzendő munka egy részét azért kellett a cégnél teljesíteni, mert a könyveléshez szükséges számítógépek csak ott álltak rendelkezésre.
Az LB alaposnak találta a felülvizsgálati kérelmet.
Felhívta a figyelmet arra: a munkaviszony egyik alapvető ismérve a munkáltatót megillető széles körű utasítási jog. A perben megállapított tényekből azonban, fejtette ki, nem lehet következtetni a munkaviszonyra jellemző alá-, fölérendeltségre, illetve széles körű utasítási jog érvényesülésére. A tényállás szerint a cég és a megbízottak a szerződést könyvelési feladatok ellátására létesítették, tennivalóikat a főkönyvelő határozta meg, neki számoltak el tevékenységükkel. A munkavégzés ezen feltételei a megbízási jogviszonynak megfelelnek. A perben nem merült fel adat arra, hogy a megbízottaknak munkaidőbeli kötöttségük lett volna, ellenkezőleg: a két könyvelő nem vezetett jelenléti ívet. Önmagában a cég telephelyén történő esetenkénti feladatvégzés még nem jelenti azt, hogy ennek során a munkavégzés módjára, helyére, idejére is kiterjedő, a munkaviszonyra jellemző utasítási jog érvényesült - szögezte le az LB. Mivel a vitás jogviszony nem volt munkaviszony, a munkaügyi bíróság határozatát hatályon kívül helyezte.
