Új pályán a Szépművészeti Múzeum

Idehaza meglepő és szokatlan megközelítéssel és tervekkel került az ország egyik legfontosabb múzeumának főigazgatói székébe. Miért érzi szükségét annak, hogy új alapokra helyezze a Szépművészeti tevékenységét?

Nyugat-Európa és az Egyesült Államok múzeumi életében az elmúlt két évtizedben valóságos forradalom zajlott le. A korábban többnyire elitista szemléletű, befelé forduló közgyűjtemények az utóbbi 20-25 évben új nyelven és új módon kezdtek kommunikálni közönségükkel; új látogatói és támogatói kör verbuválódott, a gombamód szaporodó gyűjtemények látogatása, az általuk kínált, egyre érdekesebb kiállításokon és programokon való részvétel sokak számára a mindennapi szabadidős tevékenység szerves részévé vált. Eközben nálunk a rendszerváltozás után jelentősen visszaesett a múzeumok látogatottsága, és az azóta eltelt időszakot is lényegében a látogatószám stagnálása jellemezte. Mára azonban Magyarországon is megérett a helyzet arra, hogy a múzeumok aktívabban lépjenek fel a közönség megnyerése és minél színvonalasabb kiszolgálása érdekében. A Szépművészeti Múzeum tavalyi Monet-kiállításának rendkívüli sikere bizonyította: itt is készek az emberek pénzt és időt áldozni a valóban értékes, nagyszabású képzőművészeti tárlatok megtekintésére. Egyúttal azonban a meglévő intézményi korlátok is nyilvánvalóvá váltak - gondoljunk csak arra, hogy megfelelő fogadótér hiányában tízezrek voltak kénytelenek órákig a szabadban várakozni a téli hidegben.

Hogyan javítaná a múzeum szolgáltatásainak színvonalát?

Nagyszabású épületfejlesztésre van szükség, hogy létrejöhessenek a közönség ellátását biztosító létesítmények - napi 3-5 ezer látogató kiszolgálását biztosító fogadótér, színvonalas múzeumi bolt, kávézó, gyermekfoglalkoztatók, előadótermek. Ennek helyéül - a Louvre föld alatti bővítésének példájára - a Hősök tere alatt kialakítandó, mintegy ötezer négyzetméteres komplexum szolgálhat, amelyet magántőke bevonásával, állami beruházási források nélkül, az úgynevezett public private partnership konstrukcióban lehetne megvalósítani. Nagyon fontos ezen túlmenően a modern, közösségi célú marketing eszközeinek alkalmazása. Gyökeresen meg kell újítani például a múzeum internetes portálját, hiszen nem megfelelő az információ- és képanyaga, ráadásul mindez kizárólag magyar nyelven érhető el. Koncentrált, hatékony kampányokkal kell megnyerni a különböző látogatói célcsoportokat, a vállalati támogatókkal pedig a szponzorációs együttműködés változatos formáit kell kialakítani. A múzeum jelenleg alig aknázza ki azokat a jelentős szponzorációs lehetőségeket, amelyeket az exkluzív épület és a világszínvonalú műtárgyállomány kínál. Mindeközben nem szabad megfeledkezni a sok szempontból kifogásolható színvonalú kiállítóterek és raktárak fejlesztéséről - például a légkondicionálás teljes körű megvalósításáról - sem.

Mikorra vár szemmel látható változást?

A marketingben a legrövidebb időn belül lépni szeretnék, és 2005. június 30-ára az átfogó intézményfejlesztési tervnek is el kell készülnie. Az épület bővítését szintén megvalósíthatónak tartom ötéves főigazgatói megbízatásom alatt.

A korszerű marketing professzionális szakembereket igényel. Dolgoznak ilyenek a múzeumban?

Sok kitűnő szakember dolgozik a Szépművészetiben, de biztos vagyok abban, hogy az általam tervezett változások megvalósításához számos új munkatársra lesz szükség. Külön szponzorációs, marketing-, sajtó-, illetve múzeumpedagógiai részlegeket szeretnék létrehozni, s nyilván lesz olyan feladat, amelyet külső cégek segítségével fogunk megoldani. A meglévő gyűjteményi osztályoknál pedig a stabil szervezeti renddel párhuzamosan - angolszász mintára - a projektközpontú szemléletet is érvényesíteni kell.

Az ön kinevezése egyedi jelenség, vagy azt jelzi, a kulturális kormányzat eltökélt abban, hogy idehaza is végrehajtja az említett "múzeumi forradalmat"?

A szaktárca elkötelezte magát a közgyűjteményi szféra korszerűsítése mellett, amelyet többek között a kiemelt kiállítások megrendezésére ez évben létrehozott több száz millió forintos alap, illetve a vidéki múzeumok állandó kiállításainak fejlesztését célzó, hasonló nagyságrendű forrás elkülönítése is jelez.

Milyen kiállításokat látna szívesen a Szépművészeti Múzeum kínálatában?

Fontosnak tartom, hogy évente létrejöjjön egy-egy valóban nemzetközi rangú és hírű kiállítás, amiért külföldről is ide utaznak az emberek. A témaválasztásnál kiemelt szempont, hogy a műalkotások ne csak a történelem lenyomataként, hanem kortárs élményforrásként is tudjanak kommunikálni a látogatókkal. Ennek jegyében olyan tematikus kiállítások megvalósulását fogom kezdeményezni, amelyek a hétköznapokban is megélt élethelyzet, nézőpont alapján határozza meg a bemutatandó műtárgyak körét, akár egészen a kortárs alkotásokig. A széles közönségnek szóló tárlatok mellett esetenként olyan tudományos kamarakiállítások rendezését is szorgalmazom majd, amelyek egy-egy jelentősebb szakmai publikáció bemutatásához kapcsolódhatnak. Eközben az állandó kiállításokat is frissíteni kell a műtárgyak rendszeres cseréjével, a különleges igényű csoportok - elsősorban a gyermekek - számára kialakított modulok beiktatásával, különböző interaktív eszközök használatával.

A hazai múzeumi életben meglehetősen szokatlan, hogy nem művészettörténész vagy régész, hanem közgazdász végzettségű államigazgatási szakember került egy ilyen patinás intézmény élére. Nem tart attól, hogy ebben a helyzetben nehéz lesz a múzeumban dolgozók együttműködését megnyerni a változásokhoz?

Meggyőződésem: az igazgatói feladatok többsége nem művészettörténészt kíván. Művészeti, régészeti szakkérdésekben természetesen a hozzáértők véleménye alapján fogok döntéseket hozni; e célból a megfelelő belső vezetői fórumok mellett nagyrészt külső szakemberekből - köztük akadémikusból - álló tudományos tanács fogja segíteni az intézmény munkáját. A nyugati világban mára általánossá vált a menedzserigazgatók kinevezése, és ez a Szépművészeti Múzeum történetében sem példa nélküli. A múzeum egyik fénykora, 1914-34 között Petrovics Elek személyéhez kötődik, aki jogász végzettségű belügyminisztériumi tisztviselőből lett a múzeum vezetője.

Hogyan lehet növelni az intézmény saját bevételeit?

A jelenlegi, egymilliárd forint körüli éves büdzsé hozzávetőleg 15 százalékát teremti elő a múzeum saját bevételeiből, alapvetően a jegyeladásokból és a terembérleti díjakból. Ez ugyan magasabb a magyar múzeumoknál jellemző, átlagosan 10 százalék körüli mutatónál, ám meggyőződésem, hogy ennél jelentős mértékben növelhetők a Szépművészeti saját bevételei. A szponzorációs tevékenység beindítása mellett szükség van a múzeum gyűjteményéhez kapcsolódó jogok értékesítésének - vagyis a merchandising - szakszerűbb kiaknázására. Ez ugyanúgy magában foglalja a fotóreprodukciós jogokat, mint a külföldön jól ismert, színvonalas műtárgymásolatok és múzeumi ajándéktárgyak előállítását. A múzeumi bolt kínálatát gyökeresen meg kell újítani. Összességében azt tartom a bevételnövelés kulcsának - azon túlmenően, hogy a közönség a jelenleginél sokkal vonzóbb intézménybe léphessen be -, hogy hatékony profitközpont irányítsa a múzeum bevételorientált tevékenységét.

Milyen lehetőségeket lát a gyűjtemény bővítésére?

Az utóbbi években, évtizedekben számos tétellel bővültek a múzeum leltárkönyvei, ám ezek - az actiumi reliefciklus egy táblájának megvásárlását leszámítva - nem voltak a közönség számára is igazán látványos, élményt nyújtó, nagy értékű akvizíciók. A célom az, hogy a szokásos kisebb értékű beszerzéseken túlmenően évente legalább egy kiemelkedő alkotással bővüljön a kollekció; ez több tíz millió forintos nagyságrendű tétel lehet, amelyet részben állami, részben magánforrásokból lehet majd előteremteni. A gyűjteményi osztályok közül elsősorban az egyiptomi és az antik gyűjtemény, illetve a régi képtár és a grafikai gyűjtemény számíthat ezekre a kiemelkedő darabokra; a modern festészet jelentősebb műveinek ára sajnos más nagyságrendben mozog a nemzetközi piacon, így ezeknél legfeljebb adományokban vagy magántulajdonú alkotások tartós letétbe helyezésében bízhat a múzeum.

Együttműködő partnereknek, vagy inkább versenytársaknak tekinti a többi hazai múzeumot?

Messzemenően partnereknek, hiszen az érdekeink teljesen azonosak. A Monet-kiállítással egy időben a Magyar Nemzeti Galériában nagyszabású Mednyánszky-tárlatot rendeztek, amely szintén százezres nagyságrendű látogatót vonzott. Ez is bizonyítja: messze vagyunk még attól, hogy Budapesten telítődjön a múzeumi piac; a színvonalas rendezvények egymást erősítik, hiszen aki az egyiket megnézi, az vélhetően a másikra is kíváncsi lesz. A múzeumi élet élénkülésének köszönhetően Budapest fokozottabban bekapcsolódhatna a kulturális turizmus nemzetközi vérkeringésébe, hiszen a művészetkedvelő közönség a nívós kiállításokat is figyelembe veszi nyaralása vagy akár szakmai programjai, üzleti útjai időzítésénél. Ezért kiemelten fontos, hogy a Szépművészeti Múzeum külföldön is minél szélesebb körben megismertesse magát és világszínvonalú darabokkal büszkélkedő gyűjteményét. Ez a gyűjtemény és néhány kiemelkedő darabja - mint például Leonardo da Vinci kisméretű lovasszobra, amely egyedülálló a maga nemében, hiszen ez az egyetlen fennmaradt Leonardo-szobor a világon - a hazai és nemzetközi promócióban Budapest egyik fontos arculati elemévé válhat.