Ünnep: evés-ivás és fényesség utáni vágy
A gonoszt űző fokhagyma, a bőséget, egészséget hozó dió, alma, a méz az asztalon, alatta pedig a balta és a mángorló mágikus ünnepi tárgyak. Bár a mai karácsonyok kellékei elsősorban esztétikai igényeket elégítenek ki, némelyek régebbi mintákból is erednek, mint a zöldellő növény, a fényt adó gyertya vagy az ablakvilágítás.
Az ünnepeknek megvan a maguk élettörténete: keletkeznek, átalakulnak, megszűnnek, de tudunk olyanról is, amely hosszas tetszhalálból éledt újjá. A karácsonyt legrégebbi ünnepeink között tarthatjuk számon, amely eddig sokszor képes volt változni, hozzáigazodni egy-egy kor szellemiségéhez. A legmélyén az emberi gondolkodás, az emberi érzelmek és viszonyok legalapvetőbb rétege rejtőzik ebben az ünnepben: félelem a sötétségtől, a fényesség iránti vágy, az elkövetkező időszak megélhetése miatti egzisztenciális aggodalom.
A karácsony ünnepének eredete jóval a kereszténység elterjedése előtti időkre megy viszsza: a természetben élő pogány ember a téli napfordulót ünnepelte: a meghaló és újjászülető napistenség ünnepét. Ennek megfelelően az ünnep elemei között kiemelt szerepet kapott maga a fény és a fényszimbolika, illetve a sötétség gonosz démonai elleni óvó, védő, bajelhárító mozzanatok. A téli ünnepkör népszokásaiban a keresztény, liturgikus eredetű elemek mellett ezért találhatunk számos pogány rítust is. Valaha, a Gergely-féle naptárreformot megelőzően, a téli napforduló Luca napjára esett. Innen a nap kitüntetett szerepe, közismert boszorkányos jellege, termékenységet, egészséget, bőséget varázsoló rítusai. Dédszüleink, nagyszüleink gyümölcsfaágat is virágoztattak egykor karácsonyra, a vegetáció újjáéledésének jelképeként. Ennek a zöldellő ágnak a helyébe lépett a fenyőfa, amely főúri közvetítéssel - osztrák hagyományból - került először városi-polgári közegbe a 19. század második felében, majd a 20. században vidékre is. Díszítése egykor a biedermeier ízlést követte arany-ezüst csillogásával, üvegdíszeivel, az elmúlt 10-15 évben pedig ennek mintegy ellentéteként megjelentek a természetes anyagokból, kézművestechnikával készült szalma, gyékény, gyapjú és fadíszek. Az ünnepnek elmaradhatatlan része a nagy evés-ivás. A legtöbb asztalon megtalálhatók a hagyományos karácsonyi ételek: a töltött káposzta, a disznótoros, a mákos és diós kalács is.
