A távoktatás korszerű, kevésbé ismert formája
Az e-learning még viszonylag új fogalomnak számít Magyarországon, holott csak a távoktatás korszerűbb formája, amely már komoly múlttal bír nálunk is. Elektronikus tanulásról vagy a nemzetközileg elfogadott terminológiával e-learningről akkor beszélhetünk, amikor az oktatók és a tanulók nemcsak távol vannak egymástól térben, hanem az oktatási-tanulási folyamat támogatása elektronikus rendszerekkel történik. A vállalati-intézményi-iskolai oktatásban azonban inkább csak akkor beszélünk e-learningről, ha nemcsak a tananyag elektronikus, hanem a kurzussal kapcsolatos adminisztráció, a tananyag megjelenítése, az oktató kapcsolattartása a hallgatókkal egyaránt számítógépes környezetben történik. Ennek megfelelően egy teljes e-learning rendszer három fő komponense a képzésmenedzsment-rendszer ("keretrendszer"), az elektronikus tananyag és az annak előállítását támogató tananyag-fejlesztési rendszer. Annak érdekében, hogy a komponensek között szabad átjárhatóság legyen - vagyis például egy jól sikerült elektronikus tananyagot több képzésmenedzsment-platformon is használni lehessen -, egyre nagyobb figyelem fordul a nemzetközi e-learning-szabványok (mindenekelőtt az úgynevezett Scorm szabvány) felé.
A távoktatáson belül az e-learning részaránya nemzetközileg akár már a 30 százalékot is elérheti, itthon azonban ennek csak töredéke. A magasabb nemzetközi arány oka, hogy a központosított struktúrából adódóan garantálható az egyenletes oktatási színvonal, megspórolható az utazás, a teremhasználat és a tankönyvek sokszorosítási költsége. Egy vállalat esetében nemcsak a költségcsökkentés, hanem a versenyképesség növelése felől is közelíthetünk az e-learninghez. Például egy országos hálózatot kiépített kereskedőcég sokkal gyorsabban, és hatékonyabban képezheti munkatársait egy-egy új termékkel kapcsolatos tudnivalókról, mint ha erre hagyományos tantermi képzéseket szervezne.
Magyarországon először a multinacionális cégek hazai leányvállalatai tértek át az elektronikus oktatásra, és néhány hazai felsőoktatási intézményben is folyik e-learning. Igaz, amíg nem változik a hazai oktatásfinanszírozási rendszer, addig inkább csak a fizetős képzésekben fordul elő. A közoktatásban ez az idei tanévben elindult, a következőben pedig bevezetnek egy európai mércével mérve is figyelemre méltó e-learninges rendszert, a Sulinet digitális tudásbázist. Ennek adatbázisában a Nemzeti alaptantervben szereplő valamennyi tantárgyhoz rendelkezésre áll majd az elektronikus tananyag. (HO)
