Kinek jó, ha alább adják?
A beszerzési ár alatti értékesítés gyakorlata igen intenzív vitát generált: a különféle szakmai szövetségek és intézmények diskurzusa hónapok óta tart. Fura módon mind a két oldal a fogyasztók érdekeit emlegeti, miközben nyilvánvaló: a vevőknek a minél alacsonyabb ár kedvez. Ezt hangoztatja a Gazdasági Versenyhivatal is, amely következetesen kiáll a szabad árképzés védelmében. Szakértőik kiemelik: csak akkor indokolt az állami beavatkozás, ha a piac nem tud hatékonyan működni, ebben az esetben azonban ennek éppen az ellenkezőjéről van szó: a verseny rendkívüli akciókra ösztönzi a kereskedőket.
A hipermarketek az elmúlt években elsősorban extenzíven, azaz áruházaik számának növelésével igyekeztek terjeszkedni. Mára azonban már a közepes városokban is van legalább egy ilyen óriási üzlet, így a piac telítődésével a láncok közti árverseny is egyre élesebb lett. Az eredmény: a hipermarketek időszakosan akár beszerzési ár alatt is hajlandók értékesíteni, csakhogy minél több vevőt csábítsanak boltjaikba, hiszen a kulcskérdés az, hogy a hét végi nagybevásárlásra melyik lánchoz térnek be a vásárlók. Az akciózó cégek abban reménykednek - jellemzően nem is alaptalanul -, hogy az olcsón kínáltak mellett a bevásárlókocsikba sok, a kereskedőnek tisztes hasznot hozó termék is bekerül.
Csakhogy a hasonló stratégiák nem adnak igazi versenyelőnyt, így a költségek leszorítására egyre nagyobb nyomást gyakorolnak beszállítóikra, hogy különféle kedvezményekkel vagy speciális díjak fizetésével vagy hoszszabb fizetési határidő nyújtásával az élesedő árverseny terheinek egy részét vegyék át. Különösen igaz ez az élelmiszereknél, amelyek olcsóságukkal kiemelkedő vonzerőt jelenthetnek a vevők szemében.
Éppen erre a növekvő nyomásra panaszkodik a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége kereskedelmi szekciójának elnöke, Krisán László is. Arra emlékeztet, hogy nem kis részben a most állítólag kihagyott kérdés volt a törvény újragondolásának eredeti oka. Kiemelte: hiába készült el nagy viták után 2004 végére a szakma zöme számára elfogadható változat, februárra a koncepció mégis teljesen megváltozott.
Ugyanígy látja a helyzetet Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (Éfosz) főtitkára is, aki szerint a beszerzési ár alatti értékesítés és a különböző kereskedelmi járulékok évi 200 milliárd forintos bevételkiesést okoznak az élelmiszeriparnak. Bár a mögöttes számítások vitathatók, annyi bizonyos: a hipermarketek komoly reklámtevékenysége miatt egy éppen akciózott termékből normál áron aligha lehet másutt nagy mennyiséget értékesíteni. Vagyis a kedvezményes időszakban a beszállítóikkal amúgy is szűkmarkú láncok többet, a kisebb fogalmat lebonyolító kereskedők viszont kevesebbet rendelnek. Emiatt a beszállítók bevétele tovább csökken. Nem meglepő tehát, hogy az Éfosz nemcsak azt sürgeti, hogy a készülő kereskedelmi törvény tartalmazza a beszerzési ár alatti eladások tilalmát, de azt is szeretnék, ha a tiltás valamennyi élelmiszerre kiterjedne.
Lényegében ugyanezt szeretnék a hipermarketek árversenyét mind nehezebben bíró kiskereskedők is. Sőt, Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetségének (Kisosz) ügyvezető elnöke egyenesen azt szorgalmazza, hogy minden termékfajtára terjesszék ki a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát.
A kereskedelmi cégek többsége tiltaná a beszerzési ár alatti értékesítést - erősítette meg Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára is. A törvénytervezetben azonban nincs erről szó. Az viszont szerepel benne, hogy az adott szintnél nagyobb forgalmú boltoknak külön tájékoztatniuk kellene a vásárlókat, ha az iparcikkeket a beszerzési árnál olcsóbban kínálják. A főtitkár ennek azonban nem sok értelmét látja. Szerinte inkább a szabályokat megsértőkre kivetett bírságokat kellene megemelni, hogy senkinek se érje meg kockáztatni.
A beszerzési ár alatti értékesítés tiltása csak ideig-óráig segítene a kevésbé tőkeerős kereskedőkön, amelyek a haszon nélküli értékesítés versenyét sem bírnák tartósan. A lépés hatására ugyanakkor nőne az infláció, a fogyasztók pedig rosszul járnának - érvel a versenyhivatal. Ráadásul a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a tiltás nem jelent kellően hatékony eszközt, hiszen az a szerződések megfelelő szövegezésével éppen a legkiszolgáltatottabb beszállítóknál játszható ki a legkönnyebben.
Az áruházláncok erőfölényére való termelői hivatkozás sem mindig állja meg a helyét. A beszállítók között ugyanis jócskán vannak nagy tőkeerejű, multinacionális cégek, amelyek tárgyalási pozíciója sokkal erősebb, így egyoldalúan diktálni sem lehet nekik. Másrészt érdemes a kérdést az áruházak oldaláról is vizsgálni. Az unióban minden cég elvileg onnan, és olyan áron vásárol, ahonnan csak akar. Így a tiltás éppen azoknak a mostani beszállítóknak árt, akik a bevezetését követelik, hisz egy ilyen szabály arra késztetheti a verseny nyomását érző hipermarketeket, hogy más, olcsóbb beszállítót keressenek. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a közigazgatás - hacsak nem diktálja ezt közérdek - a vállalati működésbe, így az árképzésbe nem szólhat bele.
