Öngondoskodás: a vállalatok felelőssége is
Nyugdíjprogram, életbiztosítás, egészségpénztári, illetve ritkábban önsegélyező pénztári juttatás - leginkább ez a három módja annak, hogy a vállalatok hozzájáruljanak a munkavállalók öngondoskodásához - állapítható meg a Mercer tavalyi össziparági fizetési és juttatási felmérése alapján.
A vállalatok 43 százalékánál működik a törvényileg kötelezően előírt juttatásokon felül munkavállalói nyugdíjprogram. Ebből 93 százalék önkéntes nyugdíjpénztári tagságon alapszik, míg a fennmaradó 7 százalék egyösszegű nyugdíjjuttatás, vagy pedig biztosítási konstrukcióban megvalósuló öngondoskodási program. A vállalatok tipikusan a dolgozók bruttó alapbérének 4 százalékát (középérték) fizetik be a nyugdíjjutatási programokba. Tavalyelőtt a vállalatok 31 százaléka nyújtott ilyen típusú juttatást, 2004-ben ez az arány már 43 százalék volt.
A Mercer adatai alapján a vállalatok 38 százaléka nyújt életbiztosítást munkavállalói számára. Ezek többségében kockázati életbiztosítások, amelyek a dolgozó halála esetén nyújtanak pénzügyi segítséget az örökösök számára. Az életbiztosítási fedezet mellett gyakran baleseti és rokkantsági kiegészítő biztosításokat is találhatunk. A magasabb biztosítási díjú egészségbiztosítási (betegségbiztosítási) fedezeteket csak ritkán nyújtják a vállalatok. Tavalyelőtthöz képest 2004-ben a növekedés 7 százalékpont volt, 31 százalékról 38-ra emelkedve.
Az egészség célú öngondoskodást vizsgálva a cégek 29 százaléka biztosít ilyen juttatást a törvényi előírásokon felül a munkavállalói számára. A juttatás tipikusan önkéntes egészségpénztári juttatáson keresztül valósul meg, amely már lehetővé teszi a munkavállalók rövid távú öngondoskodását is. Ezzel ugyanis a kollégák gyakorlatilag azonnal hozzáférhetnek a cég által számukra befizetett hozzájáruláshoz. Az egészségpénztári juttatások az egyik legdinamikusabban fejlődő munkavállalói juttatások, amelyek gyakran egy rugalmas rendszer, a cafeteria elemeiként jelennek meg.
A Mercer tapasztalata az, hogy az önkéntes önsegélyező pénztári juttatások ritkábban fordulnak elő a vállalatok körében, mint a nyugdíj- és egészségpénztári jellegűek. Kis- és középvállalatoknál inkább a cafeteriarendszerek elemeiként található ilyen típusú támogatás, míg a nagyvállalatoknál gyakoribb. Itt is inkább a hazai tulajdonú, vagy pedig korábban állami kézben lévő vállalatoknál fordul elő mint juttatási forma.
