Surranópályán a balti ingatlanok
A balti országokba irányuló közvetlen külföldi befektetések (FDI) értéke tavaly megközelítette a másfél milliárd eurót, ez több mint két és félszerese az egy évvel korábbinak. A három ország közül Litvániában mérték a legnagyobb elmozdulást, itt 125 millió euróról közel ötszörösére, 620 millióra emelkedett az FDI értéke - írja az Expo Real News, az októberi müncheni Expo Real ingatlanos szakvásár hivatalos lapja. Az újság rámutat: ezek az országok egyfajta előzésbe kezdhetnek a közép-európaiakkal szemben, méretüknél fogva ugyanis kísérleti terepnek tűnhetnek a nagy kereskedelmi láncok és ingatlanfejlesztők szemében.
Bár a balti államok is küzdenek a különböző gazdasági problémákkal (megugró infláció, a folyó fizetési mérleg magas hiánya stb.), azonban egyelőre úgy fest: a befektetők szemében ezeket a hiányosságokat ellensúlyozza a gyors (7 százalék körüli) GDP-növekedés és az uniós átlagot meghaladó hozamok. A befektetők - amelyek nagy része Dániából, Svéd-, Finn- és Németországból érkezik - kezdenek rátalálni a balti államok ingatlanpiacaira is. Ezen persze semmi csodálkoznivaló nincs annak tudatában, hogy tavaly például Litvániában harmadával, míg Lettországban mintegy 25 százalékkal emelkedtek a lakásárak (VG, 2005. május 3., 19. oldal).
Felpezsdülni látszik az élet a térség irodapiacán is, igaz, egyelőre csak a fővárosokban, ez azonban rögtön érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a három városban él a balti államok lakosainak mintegy 22 százaléka. Az orosz gazdaság összeomlását követően évekig csak pangás volt a piacon, az irodák kihasználtsága folyamatosan romlott. A kínálat sem bővült túl gyorsan, s ez vezetett oda, hogy az elmúlt két évben a korábbi tendencia megfordult, s az irodahelyiségek iránti gyorsuló kereslet vált jellemzővé.
A három város közül a legkisebbnek számító Tallinn irodapiaca a legnagyobb a maga 500 ezer négyzetméternyi bérelhető területével. A központ legkeresettebb részein akár 165 eurót is elkérhetnek egy irodahelyiségért négyzetméterenként évente, azonban a kevésbé kedvelt belvárosi kerületekben már 105 euróért is bérelhetünk egy négyzetmétert. Az irodák kihasználtsága jelenleg 93 százalékos és folyamatosan emelkedik, ez pedig az árak és a kínálat jövőbeli dinamikus növekedésére enged következtetni.
Jóval kevesebb, mindössze 290 ezer négyzetméternyi bérelhető irodahelyiség van Rigában a térség legnagyobb városában. Bár az ilyen típusú ingatlanok 11 százaléka így is üresen áll a lett fővárosban, a központi kerületekben komoly hiány van a modern irodaépületekből, mivel egyre több nagyvállalat választ magának a centrumban ingatlant. A legkeresettebb belvárosi területeken ezért még a tallinni árakat is meghaladja a bérleti díj, amely esetenként a 190 eurót is elérheti. A kevésbé kedvelt kerületekben az észtországihoz hasonlóan alakulnak az árak.
Vilniusban 220 ezer négyzetméter körüli bérelhető iroda található. Mivel az óvárosi részt a világörökség részévé nyilvánították, erről a területről kiszorultak a vállalatok. Nem úgy a szomszédos kerületekből, ahol folyamatosan bővül a kínálat: tavaly adták át a 15 ezer négyzetméternyi hasznosítható területtű Európa-tornyot. A bérleti díjak a viszonylag alacsony (84 százalékos) kihasználtsági mutató ellenére is elérik a 175 eurót.
Rendkívül gyorsan növekszik a bevásárlóközpontok száma is a térségben. Tavaly több mint 200 ezer négyzetméternyi plázát adtak át a három ország fővárosában. Különösen gyorsan bővül a kínálat Vilniusban, ahol a tavalyi 112 ezer után az idén további 78 ezer négyzetméternyi bevásárlóközpont nyitja meg a kapuit a nagyközönség előtt. Az idén a legtöbb plázát várhatóan Rigában adják át; a lett fővárosban 2005-ben akár 122 ezer négyzetméterrel is bővülhet a kínálat.
Rigában szeptember végén tartották a speciális vízparti ingatlanfejlesztési világfórumot, immár negyedszer. Tizenkettő, különböző földrészeken megvalósított vagy tervezett beruházást mutattak be. Az ilyen vízparti projektek önálló alcsoportot képeznek az ingatlanfejlesztésen belül egész Európában.
A kontinens nyugati részén a nyolcvanas években kezdték el a folyók, tavak, tengeröblök partjainak lakás és szabadidős célú hasznosítását. Többnyire luxuslakásokat hoznak létre úgy, hogy a lakók a közelükben minden szolgáltatást megtaláljanak. Újabban nagyon erős a szabadidős tevékenységeket nyújtó kiegészítő beruházások vonulata is ezen projekteken belül.
A balti országok közül az ezredforduló után néhány kikötőváros esetén merült föl, hogy a Nyugat-Európában már jól bevált vízparti beruházásokat elkezdjék. Érdekes, hogy a Balti-tenger északi kikötői is felkeltették az ingatlanfejlesztők figyelmét.
