Adalékok a madárinfluenza-pánikhoz
A madárinfluenza jelenleg elsősorban az ázsiai országokban okoz jelentős gazdasági gondot, egyebek között a leölt állományok, valamint a baromfitartásból élő emberek egzisztenciális problémái miatt. Az ügy a földrajzi távolság ellenére komoly érdeklődést váltott ki hazánkban is, már csak azért is, mert Magyarországon a baromfitenyésztés az egyik legfontosabb állattenyésztési ágazat. Mivel az ágazat állat-egészségügyi szabályai nem közismertek, joggal szólaltak meg – a Világgazdaság hasábjain is – a baromfiipar felelős képviselői. Megszólalásaik nem tértek ki a tojótyúkok biztonságos tartási körülményeire, illetve az ellenőrzött körülmények között termelt magyar tojás kérdésére. Ehhez fűznék rövid kommentárt.
A világon összesen mintegy 5380 millió tojótyúkot tartanak, csak Kínában 1530 milliót. Az Európai Unió 25 országában 430 millió tojótyúkot tartanak. A világ összes tojástermelése 55,3 millió tonna. Magyarország tojótyúkállománya 14-17 millió között változik, amelyből 5 millió az intenzív tartású tyúk, a többi ún. ház körüli tyúk (6-8 millió), illetve tenyészállomány.
A telepi, intenzív tartású tojótyúkok teljes állománya zárt istállókban él, 95%-ban ketreces, kisebb részben nem ketreces (mélyalmos, félintenzív, ülőrudas, szabad stb.) tartásban. A ketreces tartású állatokat nagy, bekerített, zárt telepeken tartják. A nem ketreces tartású állatok döntő része mélyalmos tartású, esetükben összességében kisebb a telepenként tartott állatok száma.
Mint ismeretes, a madárinfluenza többféle módon is terjedhet, például a vadmadarak, főként a vadkacsák által. A vírus a természetes vizekben legalább egy-két hétig életképes marad. A fertőzés bekövetkezhet közvetlen érintkezéssel, nyállal, légúti váladékokkal levegő útján, szennyezett takarmánnyal, ivóvízzel és minden olyan tárggyal, eszközzel, amellyel a beteg állatok érintkezhettek. Az ember is ruháján tovaviheti a fertőzést. A vándormadarak közül főként a víziszárnyasok, köztük a vadkacsák bélsarában hosszú ideig (hónapokig) megtalálható a vírus, így szinte észrevétlenül nagy távolságokra, másik kontinensre is eljuttathatja a kóranyagot. Ezért főként a vándormadár víziszárnyasok pihenő- és telelőhelyei (tavak, folyóágak) a veszélyes vírusterjesztők.
A betegség kialakulása a vírus virulenciáján kívül függ a madár fajától, korától, ellenálló képességétől is, de befolyásolják a zsúfolt, rossz tartási körülmények, a nagy tojáshozam, az állományt ért stressz is. Ennek megfelelően a korábban részletezett tartási körülmények eltérő veszélyességű körülményeket jelentenek.
A telepi, intenzív tartású állományoknál az igen szigorú járványvédelmi előírások (a kerítéssel védett zárt telep, fekete-fehér öltözőrendszer, személy- és jármű-fertőtlenítés, fegyelmezetten betartott tartástechnológia) hatékonyan képesek minimalizálni a fertőzés veszélyét. A ház körül tartott állományoknál a vadmadarakkal való érintkezés sem zárható ki. Ezek azonban kis létszámú (10-50 db) állományok, és az itt termelt tojások nagy része saját fogyasztásra szolgál, piacra kevés jut, s az is inkább késő tavasszal. A „ház körüli tartás” vírusveszélyessége függ a tartó szakértelmétől, az izoláltságtól (szomszédos állomány, vadmadarak), a tartási, takarmányozási és elhelyezési körülményektől.
Az állatállományok ellenálló képessége a telepi tartású állatállományokban megfelelő, nem áll fenn járványveszély, hiszen hatóságilag ellenőrzött keverőüzemekből a biológiai szükségleteknek megfelelően előállított keverék takarmánnyal történik az állatok ellátása. A tartási viszonyok ma már azért sem okoznak csökkenést az állatok ellenálló képességében, mert meglehetősen szigorú és ellenőrzött állatvédelmi előírásokat kell betartani. Érvényesítendő például:
– előírt férőhelyszükséglet (550, ill. 650 cm2/tojó)
– sérülésmentes technológia
– előírt belmagasság, ketreclejtés, etető- és itatóvályú- szükséglet
– ketreces tartásban a ketrec drótfonatának minősége
– megfelelő képesítésű gondozószemélyzet
– napi legalább kétszeri állományvizsgálat
– előírások a légállapotra, légsebességre, hőmérsékletre, páratartalomra, megvilágításra
Mindebből látható, hogy a telepi feltételek megteremtik az állatok jó egészségi és kondicionális állapotát és távol tartják a kóranyagot. Az így termelt tojások biztonságos fogyaszthatósága garantált.
A Baromfi Termék Tanács a mindenkor elvárt tartási előírások mellett részletes Járványvédelmi Útmutatót bocsátott tagjai rendelkezésére. Az abban leírtak betartása úgy telepi, mint „ház körüli tartás” esetén minimálisra csökkenti a fertőzés veszélyét.
Természetesen a magyarországi tartási viszonyok, még a szabadabb „ház körüli tartás” sem mérhető össze az egyes ázsiai országokban honos tartási körülményekkel, ahol sok helyen természetes az állatokkal való igen szoros kapcsolat, mondhatni együttélés. Nyilvánvaló, hogy a fertőzés veszélye Magyarországon összehasonlíthatatlanul kisebb. A hazai tartók dolga – e fontos különbség mellett is –, hogy fokozott szigorral tartsák be a járványvédelmi és állatvédelmi előírásokat.
