Rablott műkincseket vásárolt a Getty Múzeum?

Súlyos botrány fenyegeti a világhírű Los Angeles-i Getty Múzeumot: a napokban megkezdődött a múzeum vezető kurátorának olaszországi pere. Marion True-t azzal vádolja a római ügyészség, hogy évtizedeken keresztül illegális olaszországi ásatásokból származó műkincseket szerzett be a gyűjteménynek, összesen körülbelül 20 millió dollár értékben. True-t akár nyolc év börtönre is ítélhetik, akárcsak az ügyletek lebonyolításában segédkező svájci műkereskedőt, Emanuel Robert Hechtet – értesült a Deutsche Welle.

Összesen 30 olyan antik görög, etruszk és római szoborról és vázáról van szó, amelyek szicíliai és Nápoly környéki rablóásatások során kerültek napvilágra. A per már júliusban megkezdődött, de formai okokra hivatkozva elhalasztották a tárgyalást. Múlt szerdán már az 57 éves kurátornő is megjelent a római bíróság előtt, ahol 200 tanút fognak meghallgatni az üggyel kapcsolatban. A Getty Múzeum „jó szándéka jeléül” már 1999-ben visszaadott öt műtárgyat az olasz államnak. A múzeum szóvivője egyébként biztosra veszi True felmentését. Kétségtelen, hogy elítélése súlyos következményekkel járna: egyrészt ez lenne az első alkalom, hogy egy hírneves amerikai múzeum beosztottját orgazdaság miatt elítélnék. Másrészről pedig hasonló perek sorozatát vonhatná maga után, ha az olasz állam bizonyítani tudja igazát.

A Közel-Keletről származó illegális leletek vásárlása egyébként gyakran a terrorszervezetek kasszáját hizlalja. Muktada al-Szadr radikális vallási vezető az iraki háború alatt az iszlám előtti korból származó műkincsek eladására biztatta híveit, hogy a befolyó pénzt majd a hitetlenek elleni harcra fordíthassák. A 2003-as iraki fosztogatást az FBI egyébként a világ tíz legnagyobb műkincsrablása között tartja számon.

Ha ma valaki ásatásokból származó műkincset vásárol, tudnia kell, hogy kizárólag illegális áruról lehet szó, hiszen minden lelet a származási országot illeti. A rablóásatásokról a tárgyak általában egy svájci vámszabad raktárba kerülnek, ahonnan többévi pihenés után jutnak el egy kereskedőhöz, tőle pedig a múzeumokhoz. Ezt nevezik szakmai körökben „régi svájci családi örökségnek”.