A nagy áttelepítő és szakmai csapata
Ha akarnék sem mondhatnék nemet az otthoni porszívózásra – fejti ki a házimunkához való viszonyát Vass Attila. Az Electrolux Lehel Kft. porszívógyárának igazgatója a lakásában legalább 6-8 porszívót tart, mindig a legújabbakat, eredendően tesztelés céljából. Bevallja: a házimunkák közül szívesebben vállalja a mosogatást, mert közben jobban tud üzleti ötleteken gondolkodni.
A gyárigazgató valódi „ősleheles”. Karrierje kezdettől az Electrolux által privatizált egykori állami nagyvállalathoz kötődik, de a nyolcvanas években belekóstolt – az akkori gazdasági keretek között megvalósítható – vállalkozói létbe is. A jászberényi cégen kívül ötödmagával sikeresen működtettek évekig egy gazdasági munkaközösséget. Nem tagadja meg négyéves, függetlenített KISZ-titkári múltját sem, mint mondja: az önmagában felért egy alapos HR-képzéssel, és azt a feladatot is igyekezett vállalkozói alapon művelni. A tagok különféle szakértői megbízások révén évi egymillió forintos bevételt generáltak a szervezetnek, amelyből egyebek mellett gyári nyelvtanulást finanszíroztak. Akik ebben részt vettek, megalapozhatták későbbi electroluxos karrierjüket. Az évek során alkalma volt többféle külföldi vállalati kultúrát megismerni. Tapasztalatai szerint a skandináv cég több ponton is eltért az átlagtól: kezdettől bizalmat szavazott a Lehel akkori vezetésének, és elfogadta a magyarországi szaktudást is.
Vass Attila az utóbbi években komoly gyakorlatot szerzett a gyáráttelepítési feladatok megoldásában. Az anyacég döntése alapján az elmúlt években a nyugat-európai üzemekből fokozatosan Magyarországra került az Electrolux teljes európai porszívógyártó kapacitása, de azt megelőzően is közreműködött más termékek gyártásának áthozatalában. Egyes országokban könynyebb volt ennek végrehajtása, az ottani gazdasági környezetnek köszönhetően a dolgozók hamarabb találtak helyben is állást.
A gyárigazgató úgy véli, eredményes munkát csak olyan légkörben lehet végezni, ahol a beosztottak is érzik a megbecsülést. Ezért a cég életében fontos eseményeken a gyárhoz leghűségesebb dolgozókat meglepik egy-egy jelképes ajándékkal. Arra a kérdésre, hogy milyen vezetési stílust képvisel – a mindent egy kézben tartó, vagy a feladatokat megfelelő szintre delegáló menedzserét – azt mondja: az áttelepítések eddig sokkal inkább napi, operatív feladatot jelentettek. Ezért szükség volt a különböző szakterületeken dolgozó, beosztott kollégákkal is a közvetlen együttműködésre. Az induláskor – 1997-ben – még évi százezer porszívót szereltek össze Jászberényben, ma az ottani termelés meghaladja a két és fél milliót, és a létszám is elérte a 600 főt. Ez módosította a vezetési stílust is. Alapvetően kollégái önálló munkavégzésére, kreativitására alapozva vezeti a menedzsmentcsapatot, szükség esetén részt vesz egy-egy technikai probléma megoldásában is.
Vass Attilának most az a feladata, hogy – mint az egyetlen európai electroluxos porszívógyártó bázis vezetője – itt tartsa a kapacitásokat. Úgy látja: Magyarország előnye eddig sem csak a kedvező földrajzi elhelyezkedésben mutatkozott meg, hanem a megfelelő szakmai felkészültségű és a széles körű beszállítói háttérben is. A hosszú távú gyártás fenntartására biztosíték, hogy a magyar gyár mérnökei a termékek fejlesztésében is részt vesznek. A számítógépes tervezési munka, az új gyártmányok laboratóriumi tesztelésének egy része már Magyarországon folyik.
Vass Attila
50 éves. Gépészmérnöki diplomáját a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerezte 1978-ban. Karrierjét célgépszerkesztőként kezdte a jászberényi Lehel Hűtőgépgyárban. 1984–88 között a vállalat függetlenített KISZ-titkára volt, közben gmk-t alapított. 1988-ban főosztályvezetőként visszakerült a termelésbe. További középvezetői posztokon át vezetett az út az igazgatói székhez. A Gépipari Tudományos Egyesület Háztartási Gépek Szakosztályának elnöke. Nős, felesége is az Electroluxnál dolgozik. Mindkét fia egyetemista, az idősebb kereskedőnek, a fiatalabb műszaki informatikusnak tanul. Hobbija a sport.
