Negyven felé: Hogyan küzdjünk meg a boldogtalansággal?
Életünk során a boldogságszintünket egy U alakhoz lehet hasonlítani: egyre boldogtalanabbá válunk, ahogy a 40-es éveinkhez közelítünk, majd onnan újra „visszapattanunk” – állítja Keith Bender. A University of Wisconsin-Milwaukee közgazdaságtan-professzora korfaanalízisében elismerte, arra még nincs magyarázat, hogy miért kezdünk el zsémbeskedni életünk derekán, ám szerinte van kitörés a taposómalomból. Sokakkal elÕfordul, hogy kiábrándítónak tartják a 20-as és 30-as éveiket, rájönnek, hogy másként, máshogy kellett volna élniük. Az önrevízió, az önkritika egyfajta leltárkészítésre ösztönöz, ennek során mindenki talál elkövetett hibákat és elszalasztott lehetÕségeket, s ez óriási traumát okozhat. Ám a tévedések vagy a mulasztások ne az elégedetlenséget fokozzák bennünk, inkább ösztönözzék a változást, sÕt az is eredmény, ha a leltárkészítés után nem ismételjük meg a hibákat – hangsúlyozta a szakember.
Az életkori krízist az is okozhatja, ha túl nagy nyomás nehezedik ránk. A negyvenes éveikben járók egyrészt a családi kötelezettségeikkel, másrészt pedig a hosszú munkanapokkal küszködnek. Traumát okoz a döbbenet is: az idÕ a legszÛkebb forrásunk – emelte ki egy hasonló témával foglalkozó tanulmányban David Schkade, a San Diegó-i University of California menedzsmentprofesszora. Tragikus felismerés a kellÕ önismeret vagy épp az önmegvalósítás hiánya. A családi boldogtalanságot vagy a karrierrel, bérrel való elégedetlenséget szintén csúfos kudarcként lehet megélni. A legrosszabb az, ha mindezt azzal nyomjuk el magunkban: túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy javítsunk az életünkön.
Andrew Oswald, az angliai Warwick University közgazdaságtan-professzora szerint a negyvenes évek elérésével járó életkori krízist javítja a munkahelyi biztonságérzet, vagy ha ez most hiányzik, akkor olyan állás keresése, ahol nÕ az elégedettségünk, magasabb a bér, jobb a pozíció vagy épp több a kihívás. Boldogságot okozhat a kései gyerekvállalás is, ám csak akkor, ha a család felméri az azzal járó napi szintÛ feladatokat – javasolja Richard Lucas, a Michigan State University pszichológia-profeszszora. A szakemberek szerint az életkor elÕrehaladtával egyre több úgynevezett boldogságkiugrást kell találnunk, amelyek azonban gyorsan elhalványulnak, így gondoskodnunk kell az utánpótlásukról.
Ezek fÕleg elÕre végig gondolt rendezÕelvek, illetve élmények. Például a baráti társaság bÕvítése, egy új hobbi, egy eddig ki nem próbált sport vagy kulturális tevékenység, önkéntes munka végzése, tréningprogramokon való részvétel, sÕt örömszerzÕ lehet a munkahelyi feladat kibÕvítése is.
Az életkori krízis senkit nem kímél, nem néz pozíciót, iskolai végzettséget és nemet sem. Így vezérigazgató és segédmunkások, férfiak és nÕk is átélik, bár a gyengébbik nemnél néhány évvel késÕbb kezdÕdik. A férfiak 38-42, a nÕk 40-45 éves koruk környékén tapasztalják meg– állítja Horváth T. Ilona.
Aki nem kezeli, nem kontrollálja az életkori krízissel járó érzéseit, könnyen depressziós lehet, életunt, sokak problémagazdává válnak, minden történésben felnagyítják a negatív dolgokat, míg a pozitív események mellett elmennek. Ahhoz, hogy a belsÕ változás ne legyen végérvényes, és ne mérgezzük meg a környezetünket, tudatosan végig kell gondolnunk, mi is okozza a tragédiaérzésünket – tanácsolta a szakember. Hozzátette: Ha képesek vagyunk diagnosztizálni magunkon az életkori krízist, félig már nyert ügyünk van. Onnantól kezdve ugyanis lépésrÕl lépésre javíthatunk a hangulatunkon, fejleszthetjük az önismeretünket, változtathatunk azokon a dolgokon, amelyek megértek a változtatásra, sÕt segítséget is kérhetünk azoktól, akik fontosak nekünk.
