Nem forognak a szélkerekek
A szervezet szakértői szerint több ok vezetett odáig, hogy a lehetőségeknél jóval több beruházás jutott el a megvalósítást megelőző fázisig. Az egyik legfontosabb, hogy a villamosenergia-törvényben tavaly meghatározott, a megújuló energiaforrásból áramot előállító erőműveknek fizetendő 23 forintos kötelező átvételi ár nagyon magas a technológia fejlődése miatt gyorsan csökkenő termelési költségekhez képest. A támogatási rendszer fenntarthatatlanságát jelzi, hogy a kötelező átvétel keretében megújuló és kapcsolt erőműveknek kifizetett összeg drasztikus növekedése már az idén mintegy 23 milliárd forintos hiányt eredményezhet a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Zrt.-nél.
A támogatási keretek korlátlansága esetén sem lenne mód valamennyi erőmű bekapcsolására a MEH szerint, ugyanis a villamosenergia-rendszerben legfeljebb 330 megawattnyi ingadozás kiegyensúlyozására elegendő tartalék van beépítve. Egy újabb, az összes tervezett szélerőmű befogadását lehetővé tevő kiegyenlítő erőmű létesítése pedig mintegy 160 milliárd forintba kerülne, miközben a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága elriasztja a lehetséges befektetőket egy ekkora beruházás előkészítésétől.
Ugyanakkor a villamosenergia-törvény módosítása tavaly a MEH-t bízta meg azzal, hogy az egyedi engedélyekben szabja meg az egyes beruházóknak biztosítandó termelési kvótanagyságot és támogatási időtartamot úgy, hogy a szélerőművek esetében az összes kiadott engedély nem haladhatja meg a 330 megawattos rendszerszintű korlátot. Mindez azt jelenti, hogy azok a projektek, amelyeknél a beruházó még nem tudott hálózati csatlakozási szerződést kötni, egyelőre biztosan nem valósulhatnak meg. A csatlakozási szerződést kötöttek esetében pedig a MEH a fűnyíróelvet alkalmazza, azaz a tervezett létesítményeiknek egységesen alig több mint felére kapnak majd működési engedélyt.
