Sürgős a regionális áramtarifa

Néhány hazai áramszolgáltatónak komoly anyagi hátránya származik az elosztói árképzés jelenlegi módjából. Ismert, hogy az árképzés során a hazai áramszolgáltatók összesített működési, szolgáltatási és fejlesztési költségei alapján számolják ki az egységes hatósági tarifát. Így ugyanannyiért adhatják el az áramot a fejlesztésre az átlagosnál többet költő szolgáltatók, mint a kevesebbet költők. Az előbbiek értelemszerűen rosszabbul járnak.

A 2005-ben életbe lépett árszabályozás a fentieket felerősíti amiatt, hogy megváltozott az újabb, négyéves árszabályozási időszakban érvényes árképzésben figyelembe veendő kiadások nagysága. A fajlagosan nagyobb költséggel dolgozó szolgáltatóknak évente már milliárdos nagyságrendű bevételkiesése keletkezik a rendszer hibája miatt. Az a veszély fenyeget, hogy a hátrányos helyzetű társaságok nem lesznek képesek a szükséges hálózatfejlesztésekre. Mindez az áramellátás biztonságának rovására megy, holott annak éppen a javítása a cél.

A probléma nem is új. Az unióban a hasonló árképzésből fakadó egyenlőtlenségeket egy formában semlegesítik, amely nem érinti a fogyasztói árat. Néhány országban a fejlesztésre többet, illetve kevesebbet költők nyeresége között átcsoportosítást hajtanak végre. Általánosabb a regionális tarifák bevezetése, ezeknél az árhatóság figyelembe veszi, hogy régiónként más működési és gazdálkodási feltételek között tevékenykednek az áramszolgáltatók.

1996-ig, az áramszolgáltatók magánkézbe adása utáni évig – nálunk is működött egy kiegyenlítő rendszer. A szolgáltatók az ágazaton belüli nyereségalapba fizették be profitjuk egy részét, amelyet azután újraosztottak. A rendszer hiánya az utóbbi években fájdalmasabbá vált a hátrányosan érintett áramszolgáltatók számára. A gazdasági tárca tavalyi kérésére a Magyar Energiahivatal (MEH) elkészítette a nyereség átcsoportosítását célzó javaslatát, de annak alapján a GKM nem tudott rendeletet kiadni. Indoklásuk szerint azért nem, mert az áramszolgáltatók nem jutottak egyetértésre az átcsoportosítás mértékét illetően. Ám lapunk figyelmét felhívták az áramszolgáltatók: nincs miről megállapodni, a kompenzáció mértéke nem alku tárgya. Nagysága kiszámolható, hiszen a szolgáltató működésének számos mutatóját törvény szabályozza. Érdeklődésünkre Hatvani György, a GKM energetikai és ipari helyettes államtitkára elmondta: levélben kérte a MEH elnökét, hogy készítse elő a regionális tarifák bevezetését számításokkal, hatástanulmánnyal alátámasztva. A rendszernek leghamarabb 2007. január 1-jén életbe kell lépnie. A kiegyenlítő tarifarendszer bevezetésére a jelek szerint nincs mód, mert azt a szolgáltatóknak az átcsoportosítás mértékére vonatkozó megállapodásától tették volna függővé. (VG)

„Ez a vita nem az árakról, hanem arról szól, ki mekkora szeletet kap abból az adott áramárak mellett kialakult nyereségtortából. A szolgáltatócsoportok érdekellentétéről van szó. Az árszabályozás négy évre rögzít adott viszonyokat. A tét több milliárd forint nagyságrendű” – érzékeltette e a helyzet súlyosságát Fiáth Attila, az Expert Management Consulting Kft. ügyvezetője.