Szigorú, de nem félelmetes főnök

Az üzlet. A tavalyi 1,9 milliárd forintos forgalom mellett mintegy 60 millió forintos nyereséget elért Medikémia Zrt. fő profilja az autóápolási és -üzemeltetési termékek gyártásához kötődik, de a több lábon álláshoz az aeroloszos festékek és légfrissítők előállítása is hozzátartozik. A 140 fős társaság – ahol a diplomások száma 40 fő – a világ 13 országába exportálja termékeit.

Az ember. Nem tartja magát lázadónak Pálmai Antal annak ellenére, hogy a 80-as években erősen gazdaságcentrikus elveivel kilógott a vezetők sorából, sőt az ütközéseket is vállalta emiatt. Nem valami ellen lázadtam, egyszerűen csak láttam, hogy milyen utat kell bejárni, és ezen akartam elindulni – mondta. Hozzátette: sikerre csak ott lehet számítani, ahol megfelelő munkafegyelem, -intenzitás és -termelékenység van, és én ezt az utat akartam járni.

Pálmai Antal pályafutását nagyban befolyásolta, hogy a család mindenhová követte a változó állomáshelyeken dolgozó pénzügyőr édesapát, így nyolc különböző helyen járt például általános iskolába. Szinte az egész országot megismerve kialakult benne a gyors kapcsolatteremtés és a megfelelő emberismeret képessége. Szegeden – ahová nősült – hamar beilleszkedett, annak ellenére, hogy pályakezdőként valamelyik pesti gyógyszergyárban akart elhelyezkedni. A cégnél a három hónapos próbaidőből máig tartó munkaviszony lett, miközben vezetővé vált az időközben részvénytársasággá alakuló cégnél. A szövetkezeti forma azért volt jó iskola – mondja –, mert annak idején a megtűrt kategóriába sorolták és így hitel nélkül, saját erőből kellett gazdálkodniuk. A számtalan profil letisztítása az 1973-as olajválság után vált létszükségletté: néhány vezetőtársával együtt döntötték el, hogy az akkoriban Magyarországon is fejlődésnek indult motorizációhoz igazítják a termékstruktúrát. Választott vezetőként maga dönthette el, ki legyen a munkatársa: döntően felsőfokú képzettségű fiatalokat vett maga mellé. Fiatalokra ugyanis mindig szükség van – magyarázza, hozzátéve: a Medikémiánál máig nagy hangsúlyt fektetnek a jól képzett utánpótlás kinevelésére. Nagy veszélyt jelentett a 90-es évek elején megjelent, a szövetkezetek megszűnését célzó törvény, erre reagálva részvénytársasággá alakultak.

A társaság számára jó iskolát jelentett, hogy már kezdetektől a magas minőségű importtermékekkel kellett versenyezniük. A saját fejlesztőbázissal megalapozott tudás és a termelékenység mellett ehhez a folyamatos világpiaci jelenlét is elengedhetetlen. Tapasztalatai szerint a multinacionális vállalatok legnagyobb előnye a tőkeerőben rejlik, ezzel a magyar cégek nem képesek felvenni a versenyt. A másik az évtizedek alatt felhalmozott tapasztalat, amelynek hátrányát azonban fokozatosan ledolgozzák a hazai társaságok – sőt, nem ritka, hogy már a nyugati cégek is rendszeresen figyelik a magyar versenytársak fejlesztéseit. Nem féltem sem az országot, sem a cégemet – magyarázza Pálmai Antal: úgy gondolom, hogy a tőkeerőn kívül semmilyen területen nem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik multinacionális cég. Bepótolnivaló persze így is akad – állítja. Ilyen a nyelvtudás – a Medikémiánál ezért a 140 munkatársból már 46 járt angolnyelvtanfolyamra – és a munkamorál, amelyet saját cégénél átlag fölöttinek tart a cégvezető, és kiválasztási alapelvnek tartja, hogy az új munkatársak örömöt leljenek abban, amit csinálnak.

Pálmai Antal, aki az üzleti életben a korrektséget tekinti a legfontosabbnak, szigorú vezetőnek tartja magát, hozzátéve: ez nem azt jelenti, hogy a munkatársaknak félni kell tőle. Szükség van viszont egy világosan megfogalmazott követelményre, ettől nem lehet eltérni, és ezt mindenkitől számon kell kérni. Aki pedig kilóg a sorból, attól meg kell válni: nem azért, mert személy szerint haragszik rá, hanem azért, mert aki gyengébben teljesít, az árt a cégnek, és a többiek munkahe-

lyét is veszélyezteti. (ÉMZ)

-->