Túlmunkáért ruhapénz?
A köztisztviselő számára megfizetett ruházati költségtérítésnek az a rendeltetése, hogy a rendes és esetenként előforduló rendkívüli munkaidejében a tisztségének megfelelő öltözékét viselje – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő jogvitában.
Az ügy felperese anyakönyvvezetőként dolgozott. Gyakorta túlórázott is, és úgy vélekedett, munkája, illetve nem kevésbé annak jellege miatt sokkal többet kell költenie megjelenésére, mint amenynyit e célra térítésként megkap. Ezért a bírósághoz fordulva – egyebek között – csaknem 40 ezer forint ruházati többletköltségének, továbbá 10 ezer forint fodrászati és kozmetikai kiadásainak megtérítését követelte munkáltatójától. Ám a munkaügyi bíróság, majd a másodfokú igazságszolgáltató fórum is megalapozatlannak találta, és elutasította a keresetét e kiadásokkal kapcsolatban.
Az anyakönyvvezető ekkor az LB-től kért felülvizsgálatot. Beadványában hivatkozott az idevágó belügyminiszteri rendeletre. E szerint az anyakönyvvezető ünnepélyes öltözetet köteles viselni, s ez számára jelentős többletkiadással jár, amelyet munkáltatójának kellene állnia. Hozzátette, hogy a túlmunkavégzéssel ellátott anyakönyv-vezetői tevékenység során felmerült költségeit a ruházati költségtérítés nem fedezi.
Az LB a kérelem előzetes vizsgálatakor a felperes által előadottak alapján nem talált okot a rendkívüli jogorvoslat elrendelésére. Az bizonyított körülmény, fejtette ki a legmagasabb ítélkező fórum, hogy a felperes a perbeli időszakban rendszeresen túlmunkát végzett, amelynek megfizetésére a bíróságok kötelezték is a munkáltatót. Ám a túlmunka önmagában még nem ad alapot a ruházati, illetve kozmetikai többletköltségek megfizetésére. A felperes köztisztviselőként minden évben ruházati költségtérítésben részesült, ennek az a rendeltetése, hogy a teljes (rendes és rendkívüli) munkaidejében folytatott munkavégzés során a tisztségének megfelelő öltözéket és kiegészítőket megvásárolhassa. A házasságkötéseknél előírt ünnepélyes öltözék a köztisztviselő egyébként is megkívánt megfelelő ruházati stílusára vonatkozik, és ebből az előírásból önmagában megtérítést igénylő többletköltség nem keletkezik, szögezte le az LB. Úgy ítélte meg, hogy a felperes követelésének valóban nem volt jogszabályi alapja, ezért azt jogszerűen utasította el az első- és másodfokú bíróság. Erre figyelemmel az LB nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek.
