Elmaradt a munkaköri alkalmassági vizsgálat
A nem fizikai munkakörben foglalkoztatott munkavállalót a fizikai munkakörre vonatkozó munkaszerződés-módosítás alapján, a munka megkezdése előtt alkalmassági orvosi vizsgálatra kell küldeni – szögezte le a Legfelsőbb Bíróság (LB) az alábbi jogvitában.
Az ügy szellemi foglalkozású felperese otthonában szenvedett balesetet. Keresőképessé nyilvánítása után az üzem területén elesett, és törött válla, ismét megsérült. Néhány nap múlva módosították a munkaszerződését, és fizikai munkakörbe helyezték át. Ebben egy napig dolgozott, majd táppénzes állományba került. Gyógyulása elhúzódott, munkaképessége csökkent. Munkáltatójától a fizikai munka okozta keresőképtelenségből és a munkaképesség-csökkenéséből eredő kárának megtérítését követelte.
A munkaügyi bíróság az orvosszakértői vélemény alapján bizonyítottnak találta, hogy a munkaképesség-csökkenéshez részben hozzájárult a válla teljes gyógyulását megelőzően – alkalmassági orvosi vizsgálat nélkül – végzett fizikai munka. A felperes egészségkárosodása a munkavégzésben és a magánéletében is problémát okozott. A munkaügyi bíróság ezért megítélte a kártérítést. A másodfokú igazságszolgáltató fórum viszont megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és elutasította a keresetet. Szerinte nem volt megállapítható a cég kártérítési felelőssége a gyógyulási folyamat elhúzódás miatt, és a felperes életében beállott hátrányos változás sem állt összefüggésben munkaviszonyával.
A felperes az LB-től kért felülvizsgálatot. Arra hivatkozott: a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy áthelyezésekor sérülése még nem gyógyult meg teljesen, ezért az egynapos fizikai munkavégzés is állapotrosszabbodást idézhetett elő.
Az LB alaposnak találta a beadványát. Kifejtette: a munkáltató nem küldte el a munkavégzés előtt munkaköri alkalmassági vizsgálatra a felperest, aki az áthelyezéskor még nem volt teljesen gyógyult. Az orvosi vizsgálat jelezhette volna, hogy sérült válla és karja még nem alkalmas a fokozott igénybevétellel járó fizikai munkára. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy az idő előtt végzett fizikai munka késleltette a felperes gyógyulását, és hozzájárult a végleges, munkaképesség-csökkenéssel járó, a munkavégzést és a mindennapi életvitelt korlátozó állapot kialakulásához – hangsúlyozta az LB. Minderre tekintettel hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat meghozatalára utasította.
