Megtűrt etikátlanságok
Magyarországon kevés figyelmet fordítanak a cégek munkatársaik különféle visszaéléseinek felderítésére, ráadásul a vezetők magukra sokkal lazább szabályokat alkalmaznak, mint beosztottjaikra – derül ki az Ernst & Young (E&Y) tanácsadó cég és a holland Interview-NSS közvélemény-kutató tegnap ismertetett, januárban és februárban készült közös felméréséből.
A számok azon németek, franciák, svájciak, hollandok, magyarok, csehek és lengyelek véleményét tükrözi, akik valamely legalább ezerfős, minimum három országban ténykedő multinacionális cégnél dolgoznak – emelte ki Czakó Borbála, az E&Y magyarországi vezérigazgatója. A nyolc országban egyenként 80-100 nem vezető beosztású alkalmazott munkahelyen kívüli, telefonos megkérdezésével gyűjtött adatokból kiderül: a vállalatok nem túl sikeresek az etikátlan magatartás felderítésében, hiszen a dolgozók átlagosan egyötöde minden országban úgy vélte, hogy a tényleges visszaéléseknek csak töredéke kerül nyilvánosságra.
Kühn János, az E&Y visszaélések kezelésével foglalkozó hazai vezetője szerint a vizsgálatba bevont országok közül Magyarországon a legrosszabb a helyzet. A nyugat-európai 83 százalékos átlaggal szemben nálunk csak a cégek 64 százalékának van viszszaélés-ellenes szabályzata, s ha van is, azt csak a dolgozók 47 (Nyugat-Európában 69) százaléka ismeri, s alig 41 (67) százalékuk tartja be. Régiónként igencsak eltér, mit tekintenek az alkalmazottak etikátlan magatartásnak. Miközben a pénzügyi kimutatások kozmetikázását tízből kilencen mindenütt elítélik, az irodai felszerelések hazavitelét, a vállalati fénymásoló magáncélra való használatát itthon lazábban kezelik, míg az internetes magánlevelezés munkaidőben való olvasgatását szigorúbban ítéljük meg.
Talán részben e különbségekre vezethető vissza, hogy a válaszadók önmagukról és kollégáikról alkotott képe is országonként különbözik. Miközben valamilyen visszaélés elkövetését mindenütt a megkérdezettek 8-10 százaléka ismert el, Nyugaton 87, itthon viszont csak 73 százalékuk vallotta döntően bűntelennek magát. Kühn János szerint jórészt a hazai mentalitás magyarázza, hogy minden negyedik magyar másokat kevésbé etikusnak tart önmagánál, míg a nyugati átlag alig 12 százalék. Jellemző, hogy bár kevesebben mondták magukat fedhetetlennek, mégis azok aránya, akik magukat követendő példaként állítanák, itthon magasabb, mint Nyugaton.
A teljes felmérés legkiugróbb eredményét a menedzsment viselkedésének megítélésénél mérték. Itthon minden második dolgozó úgy látja, hogy a ranglétrán való feljebb jutás nagyrészt mentesítést is ad az etikai előírások alól, hiszen a vezetőkre cégénél más szabályok vonatkoznak. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy nálunk a nyugati 66 százalékkal szemben csak a dolgozók egynegyede gondolja, hogy a menedzserek alkalmasak volnának a visszaélések felderítésére. A válaszadók 68 százaléka erre inkább független szakértőt alkalmazna, míg nyugatabbra csak 61 százalékos ez a ráta.
A jövőt tekintve sem túl rózsás a kép. A magyar megkérdezettek 74 százaléka szerint a nemzetközi összevetésben rossznak mondható helyzet az idén változatlan lesz, öt százalékuk szerint még romlani is fog. Javulást csak 9 százalékuk vár.
