Átalakul az üzleti továbbképzés

Új igények. Ismét átalakulóban van az üzleti továbbképzések világa – derül ki a Financial Times által a szektorról készített szokásos évenkénti elemzés legfrissebb kiadásából, amely a brit üzleti lap hétfői számában jelent meg. Míg az ezredfordulót követő években a személyre (pontosabban vállalatra) szabott, egyedi céges igények kielégítésére összpontosító kurzusok törtek előre, addig mostanra ez a folyamat megállt, és ismét előtérbe kerültek az akadémiai jellegű, tudományos megalapozottságú, általánosabb képzések.
A legelismertebb üzleti főiskolákról kikerülő diákok első számú munkaadói a nagy, globális vállalatok, amelyek ma ismét egyre fontosabbnak tartják az erős tudományos, közgazdasági-pénzügyi alapokat. Ennek legfőbb oka, hogy az elmúlt években a világcégek zöme igen jól teljesített, a gyors növekedés hirtelen létszámfejlesztéssel is járt, így az újonnan felvett munkaerő egy részénél szokatlanul gyors volt az előremenetel. Sok fiatal három-négy év alatt került olyan vezető pozícióba, amelyre egy generációval korábbi társainak még tíz-tizenöt esztendőt kellett várniuk. Emiatt nem volt elég idő megfelelő (tovább)képzésükre, s a gyorstalpaló vezetőképző kurzusokon főleg a gyakorlatot, a konkrét problémák megoldását tanulták meg, elméleti megalapozottság nélkül. Most viszont, magas pozícióba emelkedve, már olyan stratégiai döntéseket kell hozniuk, amelyekhez sokkal szélesebb látókörre, a nagy összefüggések áttekintésére van szükség.
A konkrét cégre szabott képzések terén hat éve úttörőnek számító (s a Financial Times ranglistáját ebben a kategóriában az idén immár negyedik alkalommal vezető), észak-karolinai székhelyű Duke Corporate Education úgy fogalmazta meg az akkor újonnan felfedezett piaci igények kielégítésének legfőbb követelményét, hogy globális szemléletű szolgáltatást kell nyújtani, konkrét vállalati igényeket kell kielégíteni, és a kurzusokat úgy kell összeállítani, hogy az onnan kikerülők az adott cégnél a lehető legjobban tudjanak meghatározott feladatokat ellátni. A cégek azonban ma már ennél többet várnak el az üzleti főiskoláktól – hívja fel a figyelmet Douglas Ready, a menedzserképzés kutatásával foglalkozó Icedr elnöke. Szerinte a vállalatoknak ma már elsősorban „a nagy, áttörést hozó ötletekre” van szükségük, s ilyesmit csak elméletileg is jól felkészült szakemberektől várhatnak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szobatudósok nyugodtan hátradőlhetnének. Az üzleti főiskolákon megszerzett tudás gyakorlati alkalmazhatósága továbbra is kiemelt követelmény a cégek oldaláról, így az akadémiai jellegű képzéseket is alkalmassá kell tenni a valós élet nagy összefüggéseinek megragadására. „Soha nem voltam még optimistább a vezetőképzést illetően, de ki kell lépnünk a megszokott, kényelmes keretekből” – véli az egyik jó nevű intézmény vezetője.
Az általánosabb továbbképző kurzusok iránti kereslet újjáéledését mindenesetre jól jelzi, hogy az FT-rangsorba bekerült 45 legjobb intézménybe tavaly összesen 7,5 százalékkal több hallgató iratkozott be, mint egy évvel korábban, s a kurzusok díjának drágulásával együtt ez összesen 14 százalékkal emelte bevételeiket. Az átlagos hallgató az általános képzéseken továbbra is 35–39 év közötti, nincs még MBA-képesítése, férfi – a nők aránya csupán 24 százalékos –, és olyan vállalattól érkezik, amely világszerte legalább 5000 alkalmazottat foglalkoztat (ennél kisebb cégtől a hallgatóknak csupán 22 százaléka jön). VG

Láng László, az IBS főigazgató-helyettese: Egy rangsor akkor kezdi igazán kifejteni a hatását, ha már évek óta működik. Az első rangsorok közzététele segíti, hogy most már keressék azokat a felvételizők, az intézmények illetékesei. Még a régi tehetetlenségi erők működnek az intézményi összehasonlításban, így a jelentkezők száma az idén is éppen annyi, mint tavaly. Bár szükségesek a rangso-rok, a megfelelő összehasonlítási szempontok még hiányoznak. Az oktatás minőségét nem feltétlenül a doktor fokozatú tanárok arányából, inkább a hallgatók véleménye alapján kellene megállapítani.

Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora: Mivel külföldön már bevett gyakorlat a rangsorolás, érdemes a hazai felsőoktatás szereplőinek is hozzászokniuk az ilyen minősítési rendszerekhez, felkészülni akár a nemzetközi megmérettetésre. Az idén valamelyest hatással volt a jelentkezők létszámára a rangsorok minősítése, ám a nagy túljelentkezés nem az erős matematikai alapokra helyezett, tradicionális közgazdasági szakokra volt jellemző, hanem sokkal inkább az üzleti, a nemzetközi, valamint az agrárképzésekre. (A Financial Times rangsorában az egyetem egyedül képviseli a térséget.)

Roóz József, a Budapesti Gazdasági Főiskola rektora: A rangsorok internetes honlapjának látogatottsága jelzi az érdeklődést, még ha az intézmények reagálása nem is követi ezt. Ahol az oktatás minőségi szempontból is ennyire sokszínű, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a végzettségek, a „papírok” közötti különbségtételre. Az összehasonlítások korrektségéhez fontos lenne, hogy a rangsorkészítők kérjék ki néhány felsőoktatási szakértő véleményét, például az alkalmazott módszerről, a választott szempontokról és azok súlyozásáról.

Láng László, az IBS főigazgató-helyettese: Egy rangsor akkor kezdi igazán kifejteni a hatását, ha már évek óta működik. Az első rangsorok közzététele segíti, hogy most már keressék azokat a felvételizők, az intézmények illetékesei. Még a régi tehetetlenségi erők működnek az intézményi összehasonlításban, így a jelentkezők száma az idén is éppen annyi, mint tavaly. Bár szükségesek a rangso-rok, a megfelelő összehasonlítási szempontok még hiányoznak. Az oktatás minőségét nem feltétlenül a doktor fokozatú tanárok arányából, inkább a hallgatók véleménye alapján kellene megállapítani.

Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora: Mivel külföldön már bevett gyakorlat a rangsorolás, érdemes a hazai felsőoktatás szereplőinek is hozzászokniuk az ilyen minősítési rendszerekhez, felkészülni akár a nemzetközi megmérettetésre. Az idén valamelyest hatással volt a jelentkezők létszámára a rangsorok minősítése, ám a nagy túljelentkezés nem az erős matematikai alapokra helyezett, tradicionális közgazdasági szakokra volt jellemző, hanem sokkal inkább az üzleti, a nemzetközi, valamint az agrárképzésekre. (A Financial Times rangsorában az egyetem egyedül képviseli a térséget.)

Roóz József, a Budapesti Gazdasági Főiskola rektora: A rangsorok internetes honlapjának látogatottsága jelzi az érdeklődést, még ha az intézmények reagálása nem is követi ezt. Ahol az oktatás minőségi szempontból is ennyire sokszínű, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a végzettségek, a „papírok” közötti különbségtételre. Az összehasonlítások korrektségéhez fontos lenne, hogy a rangsorkészítők kérjék ki néhány felsőoktatási szakértő véleményét, például az alkalmazott módszerről, a választott szempontokról és azok súlyozásáról. -->