Százmilliárd ismeretleneknek
A ferihegyi légikikötő sikernek ígérkező bővítése 13 év múltán nem a nyereségről, hanem a 2006-os költségvetést rendkívüli tételként terhelő százmilliárdos kártérítési perről vált nevezetessé. A pénzszűkében lévő Boross-kormány akkoriban ugyanis felismerte: a légi közlekedés óriási felfutás előtt áll, így annak fejlesztése magántőkéből is megoldható. Egyfajta PPP-konstrukcióként a terv az volt, hogy a magánszféra által megépített új, 2B terminált a felhúzója 25 évig működteti, majd a komplexumot ingyen az államnak adja.
A kezdeményezés azonban a közigazgatás fogaskerekei között furcsa módosulásokon esett át. A pályázó három jelentkező közül nyertesnek hirdetett, Michael Huang és Danczkay Béla jegyezte Huang-Danczkay csoport kanadai Airport Development Corporation (ADC) cégével folytatott egyeztetések során – immár a Horn-kormány alatt – az eredetileg parkoló, üzletház és szálloda építését is tartalmazó projekt pusztán egy utasterminálra karcsúsodott, miközben a 10 milliárd forintos kivitelezési költség 15 milliárd fölé, az 1996. májusi átadás pedig 1997-re tolódott. A már kész szerződéstervezet sokak szemét szúrta. A megindult kormányzati vizsgálat és független hivatali ellenőrzések egyaránt arra jutottak, hogy a megállapodás – néhol fittyet hányva még a vonatkozó jogszabályokra is – egyoldalúan a kanadaiaknak kedvez.
A jogi komplikációt az okozta, hogy a reptér bevételeit adó tevékenységeket (utaskiszolgálás, üzlethelyiségek bérbeadása, vámmentes boltok üzemeltetése, üzemanyag-ellátás, földi kiszolgálás) csak a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) végezhette, amely költségvetési szervként működött, így közös céget sem alapíthatott. Márpedig a 2B terminál bevételei annak jártak volna, aki azt felhúzza.
A sajtóhírek szerint a kormányzati ellenkezés azonban két hónapnyi vizsgálódás után semmivé vált: 1995 márciusában aláírták az alapszerződést, majd 1996-ban egy – még előnytelenebb – végleges szerződést kötött pénzügyminiszterként Medgyessy Péter. Az új kontraktus ugyanis – szemet hunyva az infláció várhatóan csökkenő trendje felett – a befektetőnek legalább 14,4, de legfeljebb 17,5 százalékos éves hozamot ígért 2010-ig, miközben az LRI és az ADC által létrehozandó Ferihegy Utasterminál Fejlesztő Kft. (FUF) nemcsak a 2B, hanem különös módon a 2A terminál bevételeit is megkapta, sőt még a hitelekre is garanciát vállalt az állam. Így a garantált jövőbeli állami bevételeket fedezetként kínálva, állami kezességgel felvett hitelekből a cégbe szinte semmit sem invesztáló kanadaiak kapták meg a FUF valamennyi jövedelme feletti ellenőrzést, azaz a szerződés lényegében csak a jövedelmek beszedésének jogát privatizálta, miközben a szükséges invesztíciót az állam vállalta.
Az aláírás után az Alkotmánybíróság, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda és a számvevőszék, illetve az ellenzék hevesen kritizálta a megoldást. Sokszori csúszással, 1998 decemberében adták át a terminált, akkor is csak úgy, hogy az el nem készült részeket garanciális hibaként tüntették fel.
Az 1998-as kormányváltással vezetőcserék sora kezdődött az LRI élén. Eközben – miután az irányítást megszerző ADC drasztikus díjemelésekkel Európa hetedik legdrágább repterévé tette Ferihegyet – a FUF évi 26–32 millió dollárral gazdagította tulajdonosait. A kormány 2001-ben megoldást talált arra is, hogy a szerzett jogait már az 1996-os szerződés után egy felderíthetetlen tulajdonosi szerkezetű offshore cégre engedményező ADC-t eltávolítsa az üzletből. Az LRI-től elvonták két alapfunkcióját: a légi irányítást a költségvetési szervként működő Hungarocontrol, a reptér-üzemeltetést pedig a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér Rt. (BF) kapta. A javaslatot ellenszavazat nélkül fogadta el az Országgyűlés.
Bár a BF átvállalta a még esedékes 89,5 millió dolláros hitel törlesztését, miután az ADC hiába várt kártalanítást, sőt a döntéshozók a légikikötő újbóli (végül tavaly 464,4 milliárd forintot hozó) magánosításáról kezdtek beszélni, pert indított a magyar állam ellen az elmaradt haszon megtérítéséért. Eközben a FUF is beperelte az immár anyacégévé vált BF-et, követelve a két terminál üzemeltetéséből származó bevételeket. Az ADC által indított, Londonban folyó per végét eredetileg ez év tavaszára ígérték.
kártérítési következmények
Úgy tudni, a végül a terminálépítésbe a teljes költség kevesebb mint 5 százalékát, összesen mintegy 5,7 millió dollárt fektető ADC 90 millió dollárt és a kamatait követeli, noha 2001-ig csak különféle tanácsadási díjakon és költségtérítéseken keresztül már 4,7 millió dollárt kapott, miközben a FUF osztalékot is fizetett. Ez azonban nem a teljes kép: becslések szerint az ADC-ügyhöz kapcsolódó valamennyi per teljes terhe elérheti a 80-90 milliárd forintot is, ám az idei költségvetésben sajtóhírek szerint 100 milliárd van elkülönítve erre a célra.Közben továbbra sem tudni, pontosan kik állnak a most perelő cégek mögött, s a szerződést egykor megkötők felelősségét sem vizsgálja senki.
Közben továbbra sem tudni, pontosan kik állnak a most perelő cégek mögött, s a szerződést egykor megkötők felelősségét sem vizsgálja senki.-->


