Kétszázezer asztmás hazánkban
Az elmúlt tíz évben 250 százalékkal nőtt a diagnosztizált asztmások aránya hazánkban. Az asztmát a súlyossági szintek alapján definiálják. A GINA (Global Initiative for Asthma) terápiás irányelv szerint a tünetek és a kontrolljukhoz szükséges kezelési alternatívák alapján négy súlyossági kategória létezik: az intermittáló (enyhe, időszakosan jelentkező), az enyhe perzisztáló (folyamatosan fennálló), a középsúlyos krónikus és a súlyos krónikus asztma.
A súlyos asztmások életét leginkább meghatározó tünet a visszatérő fulladás, az oxigénhiány, ez szinte minden alkalommal halálfélelemmel jár együtt. A súlyos asztma a betegek életminőségére rendkívül kedvezőtlenül hat, a tünetek miatt többségük nem szeret emberek között mutatkozni, sokszor a beszéd is nehézséget okoz számukra. Az érintett családokra is nagyobb teher hárul, hiszen a betegek mindennapi tevékenységeik megváltozására kényszerülnek: nem képesek aktív fizikai munkát végezni, sportolni, a tünetek a szexuális életet is befolyásolják. Fiatalabb korosztályban a tanulmányokat nehezíti a betegség, mivel a vizsgadrukk, a pszichés megterhelés kiválthatja a tüneteket. Emellett különös figyelmet kell fordítaniuk a környezetükre, mert bizonyos anyagokból készült berendezési tárgyak, például a padlószőnyeg, súlyosbíthatják az allergiás asztma tüneteit. Háziállatok tartása sem tanácsos, mert az állati eredetű szőr irritálja a légutakat.
A súlyos asztma kihat a munkavégzésre is: a betegek munkabírása, koncentrációja, energiája csökken, nem ritka az asztma miatti pályamódosítás sem.
A Légszomj – küzdelem az életért! kutatás – amelyet az ABOSZ (Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége) 2006-ban készíttetett a súlyos asztmás betegek állapotának felmérésére – eredményeiből kiderül, hogy az ilyen stádiumú betegek csupán egyharmada dolgozik teljes állásban, nagyjából ugyanennyien munkanélküliek. Emiatt a súlyos asztmásoknak komoly anyagi megterhelést okoz a betegség. A súlyos allergiás asztmások több mint fele (57 százalék) kórházi ellátást is kénytelen igénybe venni, átlagosan 8 napot töltenek kórházban évente.
Ijesztő adatokat közölt 2002-ben az Ann Allergy Asthma Immunol folyóirat is, amikor Tina V. Hartert professzor és munkatársai tanulmányát publikálták. Azoknak a súlyos, krónikus asztmás betegeknek, akik életveszélyes asztmás rohamon esnek át, 18 százaléka egy éven belül elhalálozik. A mortalitási arány a középsúlyos és súlyos krónikus asztmás betegeknél is 10 százalék felett van, az enyhe, intermittáló asztma esetében is meghaladja a 6 százalékot.
A Légszomj– küzdelem az életért! felmérés azt is megállapította, hogy Magyarországon a súlyos asztma kezelésében jelenleg hiányoznak az olyan gyógyszeres terápiák, amelyek a betegek számára életminőségük jelentős javulását szolgálnák. Összehasonlítva a nemzetközi betegszervezet (EFA) hasonló témájú kutatását (Fighting for breath) a hazaival, kiderült, hogy a magyar betegek egyharmada a jelenleg elérhető terápiák mellett is gyakran küszködik asztmás rohammal, míg ez az arány Nyugat-Európában 20 százalék alatt van.
