Coach: a harmadik szem

A coachnak, vagyis egy olyan szakembernek, aki „edzést” vállal egy vezető mellett, korántsem az a dolga, hogy tanácsokat osztogasson, hogy más problémáit megoldja, sokkal inkább az, hogy figyelmével, empátiájával, jól irányított kérdésekkel és beszélgetéssel bővítse a menedzser szemléletét – állítják az Arkansasi Egyetem munkatársai. Az amerikai kutatók szerint a coach a vezető „harmadik szeme”, olyan aspektusokra, lehetőségekre képes indirekt módon ráláttatni, rámutatni, amelyet egyelőre a menedzser észre sem vesz.
Amikor egy helyzet érzelmileg túlságosan is érint minket, elfogulttá válunk, és ez gátolja a tényleges helyzetelemzést, a döntést, és általában az objektív gondolkodást a témáról – fogalmazott John Kelley vezetésfejlesztési szakértő. A coach dolga, hogy az általában egyórás beszélgetések révén kiemelje a vezetőt az érzések, az elfogultság, az egysíkú látásmód csapdájából, és kérdéseivel, észrevételeivel, eszköztárával minél nagyobb távolságból adjon rálátást az adott problémára. Éppen ezért korántsem mindegy, milyen a coach személyisége – hívta fel a figyelmet a szakember.
A szakmai kiválóság, a komoly vezetőfejlesztési eszköztár és a releváns tapasztalat mellett a szükséges kompetenciák között az első helyen a türelem szerepel. E nélkül nincs százszázalékos figyelem, nincs aktív hallgatás. A vezető, főleg ha önismereti gondokkal küzd, nehezen mozdítható ki megszokott reflexióiból, így a coachnak nemcsak a helyzetelemzés segítése, hanem egyáltalán annak a felismertetése is az ő feladata lesz, hogy a menedzser valóban támogatásra, fejlesztésre szorul. Több vezető korántsem önszántából, hanem a HR vagy épp a felső vezető – kötelezően ajánlott – javaslatára ül a coach előtt. Sokszor az önként érkező felső vezetők sem jobbak: őket a kíváncsiság hajtja, a módszer divatossága, s csak később szembesülnek azzal, hogy mindez nem játék, hanem kemény munka – emelte ki John Kelley. A türelem azért is fontos, mert a legtöbb menedzser túlságosan autonóm, vitázni kezd, ellentmond, ám ez csak a folyamat legelejére igaz, feltéve, ha a coach a türelmével képes kialakítani az együttműködéshez szükséges partneri hozzáállást.
A tolerancia szintén rendkívül fontos, hiszen ez képes a coach figyelmét megnyitni a vezető felé. Minden menedzser más, különbözőek a készségeik, a hozzáállásuk, sőt az értékrendjük is eltérő, így a jó coach kiemelt vonása az elfogadás, sőt annak kimondása, hogy a menedzsernek nem kell tökéletesnek lennie, és a coach előtt nem kell megfelelnie.
A jó coach motivál. Egyrészt az önfejlődésre ösztönöz, és arra, hogy a vezető majd saját beosztottai számára is képes legyen megmutatni a fejlődés szükségességét és örömét.
Tisztelet nélkül nincs coaching. Nem a hierarchia szintjén lévő vezetőt kell tisztelni, hanem a szemben ülőt, akinek hibái vannak. A szakembernek nincs joga kritizálni és ítélkezni a menedzser felett. Egy coach csak akkor tudja támogatni a vezetőt, ha sportszellem hatja át a személyiségét, ha maga is tudja, mit jelent a versenyhelyzet és a csapatmunka, a teljesítményorientáltság és a sportszerűség.
A tanítás képessége híján egyáltalán nem alakulhat ki sikeres együttműködés a coach és a vezető között. Az eszköztár megmutatása, ezek értelmezése, a beszélgetések irányítása, a beidegződések működésének magyarázata – mind lényeges a coaching folyamatában. E nélkül ugyanis csak halat kap a menedzser, de halászni képtelen lesz. KI

Vélemény

Az aktív figyelem, a pozitív, feltétel nélküli elfogadás, az empátia, a jó kommunikációs készség, a globális gondolkodásmód egyaránt a jó coach ismérve – fogalmazott lapunknak Jagicza Ágnes. Az Invitel Zrt. HR- és jogi vezérigazgató-helyettese egyetért abban az Arkansasi Egyetem kutatóival, hogy ezek mellett az a képesség is lényeges viselkedési kompetencia, amely mások motiválására irányul. A szakember hozzátette: a releváns szakmai és élettapasztalat, a saját, sikeres karrier építésének megtapasztalása, a versenyszféra ismerete szintén nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki bátran vállalja a coach szerepét. És nem elég a kiváló kompetencia, komoly eszköztár birtokosává kell válni, vagyis a szakmát folyamatosan tanulni kell – emelte ki Jagicza Ágnes.